Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMAz iskolában megalázták a lányos külseje miatt, színdarabot írt belőle
Anne Fontaine (Coco Chanel, Ártatlanok, Gemma Bovery) Színpadon az életem című filmjének története nem számít különösen egyedinek. Van egy fiú, Marvin, aki valahol Franciaországban él, vidéken, és leginkább szenved, mert a családja szegény, és egyébként is elég rémes alakokból áll, de azért is, mert az iskolában folyamatosan terrorizálják lányos megjelenése miatt. Ő viszont a művészeten keresztül mégis kitör ebből a közegből, ahol a szakmai sikerek mellett a bőrében is jobban érzi magát. A film legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy több különböző idősíkon játszódó történetet mesél, és teljesen szabadon ugrál közöttük. Rögtön az elején azt látjuk, ahogy a már idős Marvin (Finnegan Oldfield alakításában) sminkeli magát, hogy aztán ugorjunk a még iskolába járó Marvinra (Jules Porier), akit iskolatársai a wc-ben aláznak meg furcsasága miatt.
A nem lineáris történetmesélés végig megmarad a filmben, és ez az, ami a leginkább megakadályozza abban, hogy a kisebb mikrotörténetek kellő érzelmi hatást tudjanak kiváltani. A film legerősebb része az, ami vidéken játszódik, és Marvint a diszfunkcionális családja körében mutatja meg. A koszos családi fészek és a legszívesebben ruha nélkül flangáló, kissé iszákos apa (Grégory Gadebois) és az egyébként jó szándékú anyuka (Catherine Salée) nem tud megfelelő érzelmi támogatást adni a fiúnak.
Ennyit ér
Rotten Tomatoes: 60%
IMdB: 7.4/10
Index.hu: 6/10
A családi életet bemutató jelenetekre összességében nem jut igazán sok idő a közel kétórás játékidőből, de amit látunk, így is emlékezetes marad. Anne Fontaine rendezőnek itt sikerült megtalálnia a megfelelő egyensúlyt a művészfilmes hangulat és megoldások, illetve a realista megközelítés között. Érezhető, hogy egy erőskezű rendező irányítja a nyüzsgő családtagokat a kamera előtt, mégis természetesnek és hitelesnek hat a szemünk előtt kibontakozó jelenet. Később a Martin másságát elfogadni képtelen testvér kifakadása is egyszerre tud kontrollált és hiteles lenni a szemünkben.
Szintén hatásosak azok a jelenetek, amikor a fiatal Martin számára világossá válik a saját szexuális identitása. Ezek a jelenetek őszintébbek és érdekesebbek ahhoz képest, amit később, az idősebb Marvin életéből látunk. A rendező a Pierre Trividickel közösen írt forgatókönyvben igyekszik szem előtt tartani a történetekben rejlő párhuzamokat, de ezek nem kárpótolnak. Az, hogy az idősebb Martin elkezdi színpadra állítani a saját életéből merített művet, vagy hogy viszonyba bonyolódik egy idősebb férfival, nem tud olyan érdekes lenni.
A magyar címben is szereplő színdarab megvalósítása érdekes lenne, de kevés jelenetben foglalkoznak vele ahhoz, hogy igazán meghatározza a film utolsó harmadát. Itt kap szerepet Isabelle Huppert is, aki kihozza ebből a kis szerepből, amit csak lehet. Saját magát alakítja, mindenféle kikacsintás nélkül, a legnagyobb természetességgel.
Kár, hogy a zaklatott történetmesélés miatt nem lehet azt mondani a filmről, megvalósította célját. A fiatal Marvin életét bemutató rész bevallottan a The End of Eddy című 2014-ben megjelent könyvből merít, amit a szerző mindössze 19 éves korában írt meg. Ennek intimitását és realizmusát sikerült jól beágyazni a történetbe, viszont a művészettel kapcsolatos történet kevéssé illik bele az összképbe.
Fontaine rutinos rendező, aki tudja, hogyan kell atmoszférát teremteni, ezért fordulhat elő, hogy a majdnem kétórás játékidő nem tűnik vontatottnak vagy elhúzottnak. A hangulatába bele lehet feledkezni, ami lehet, másokat jobban kárpótol a gyengébb történetekért. Nem ez a film fog gyökeresen újat mondani a homoszexualitásról, a művészetekről vagy a kettőről együtt, haragudni viszont így sem lehet rá.
Ne maradjon le semmiről!