Az előzményfilm nekem  kicsit olyan, mint egy tejüzemi látogatás, ahol megnézem, mi lesz 42% zsírszegény tehéntúróból, 36% kakaós étbevonómasszából (cukor, hidrogénezett növényi zsír, kakaópor, emulgeálószer: E322, természetazonos vaníliaaroma), cukorból, vajból, módosított kukoricakeményítő: E1412-ből, természetes citromaromából, tartósítószer: E202-ből és kálium-szorbátból. Ha jól rakják össze, spoiler, Túró Rudi, ha nem, egy hétig a klotyón ülsz tőle.

Az apáca az utóbbi kategóriában van, az a film, amitől nem azért leszel rosszul, mert annyira félelmetes vagy ijesztő, hanem azért, mert ha a fejed a falba vered az idegességtől, egy idő után szédelegni fogsz, és elesel. Jó, a Démonok között-franchise, aminek első filmje 2013-ban egy szellemlakta házról és az abban sikoltozva rohangáló lakosokról illetve az inhumán entitás blaszfémikus befolyása ellen fellépő ördögűzőkről/démonirtókról/sarlatánokról szólt, eleve nem tette túl magasra a lécet. Az elsőt követő franchisefilmeknek (Démonok között 2, Annabelle, Annabelle 2, és most Az apáca) mégis sikerült leverniük még ezt a rém alacsonyra tett mércét is, egyszerűen azért, mert még ijesztgetni is elfelejtetek.

A másik probléma meg az, hogy nem elég, ha egy film csak úgy ijesztő (mert ezen az alapon lehetne politikai kampányfilmeket is mutogatni a sötét mozitermekben), valamiről szólnia is kellene. Ez a filmes univerzum, mert a Marvel óta erről beszélünk az ilyen folytatásos történetek esetén, meg arról szól, hogy van valaki/valami, amibe beleköltözik a gonosz, és azt onnan kizavarják, legyen az egy bábu, ház, nő, férfi, gyerek vagy apáca. Ehhez meg szakemberek kellenek, alapesetben egy vagy több pap, esetleg egy olyan házaspár, aminek tagjai elhitetik magukról, hogy úgy értenek a szellem/démon/inhumán entitás kiűzéséhez, mint senki más a vidéken, huszonhatezernyolcszáz lesz, utalni is lehet.

Az apácából az derül ki, hogy mitől, minek, hogyan és miért lett/született az az apácaalak, amit valamelyik előző filmben láttunk, és nagyon ronda volt. Hogy ezt én speciel nem akartam tudni, az rendben van, én azt sem akartam tudni, mi van azzal a fabábuval, amit az első film végén mutattak egy villanásra, mégis két részben mesélték el a történetét, azaz van az ilyesmire kereslet.

A sztori annyi, hogy a romániai hegyekben van egy zárda, ahol egyszer kinyitottak egy kaput a pokolba, innen előjött, aminek elő kellett, de a szokásos kelléktár (ima, szenteltvíz, hit) segítségével bezárták valahova. Ez a zárás dolog magában nem elég hatásos, folyamatosan imádkozni kell mellé, és a zárda lakói vagy 56 éven át ezzel foglalkoztak, a folyamatos imával. Úgy tessék ezt elképzelni, mint egy váltófutást, az egyik még mondja a penzuma végét, a másik meg becsatlakozik, átveszi, az első meg balra el. Aztán az egyik apácával lesz valami, ami a Vatikánt arra sarkallja, hogy odaküldjön egy papot meg egy növendék apácát.

Aki látott már egy ördögűzéses filmet, innentől össze tudja rakni a forgatókönyvet. Megérkezés, falu, lepukkantság, bizalmatlan helyiek között egy segítőkész arc, sármos fiatalember, nem helyi, kanadai, nahát, novícia teste megremeg, fiatalember mosolyog, nyugi, nem pornó, apácazárda sötét, félelmetes, mellette temető, fura zajok, sok sír, sötét, köd, hideg, odabent is, pap felöltözve alszik, csaj hálóingben, mezítláb, hangok, zörejek, kaparászás, hörgés, emmegmi, ijesztés, jelenés, átverés, semmi nem az, aminek látszik, hit, erő, kereszt, szenteltvíz, vér, próbatétel, pszichikai hadviselés, üvöltés, sikoly, ijesztgetés, mind meghalunk, nem halunk, most mi lesz.

Elcsépelt, primitív eszközökkel dolgozó film ez, a rendező nem nagyon foglalkozott azzal, hogy felépítsen egy ijesztgetést, hogy valóban a frászt hozza a nézőre, és túllépjen a sötétből előugró inhumán entitások + hangos zene = GYŐZELEM képleten, így egy idő után a néző unatkozni kezd, és észrevesz olyasmit, amit alapesetben nem kellene. Teszem azt a díszlet vérgagyiságát a műanyag nyílászárókkal, a béna effekteket és sminkeket, a történetben tátongó lyukakat és így tovább. Viszont arra is van ideje, hogy értékelje a papot alakító, és mindig megbízható Demián Bichir játékát, vagy elmerenghet azon, hogy míg a Démonok között 1-2-ben Vera Farmiga alakította a démonvadász kuruzslóházaspár egyik felét, Az apácában meg az egyik húga, a rém tehetséges Taissa Farmiga hozza a novíciát, és hogy milyen családi biznisz ez már.

A filmet a Cinema City az új ScreenX technikával felszerelt parasztvakító termében is megmutatja, ami annyit tesz, hogy a terem két falára is vetítenek, és ezzel kvázi 3D-t érnek el, ami magyarra lefordítva annyi, hogy ez a diszkont 3D csak akkor működik, ha valóban van mit megmutatni, teszem azt, a Grand Canyont. De egy temetőből hat kereszttel többet oldalra vetíteni felesleges és értelmetlen, sőt, mivel a külön vászon külön vetítőgépekkel jár, amiknek meg fénye van, helló, a javarészt sötétben játszódó, atmoszférára, hangulatra építkező horrorfilmet ezzel teljesen kiherélik. Nem mintha előtte egyáltalán lett volna töke.