Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMEgy pizzán több a meglepetés, mint ebben a filmben
További Cinematrix cikkek
- Nem csak a vetkőzésről szól Zendaya új erotikus filmje
- Harminc év után újra összeálltak a Ponyvaregény sztárjai
- Udvaros Dorottyával jön a Valami Amerika és a Kincsem rendezőjének új filmje
- Fontos bejelentést tett a Netflix: véget ér a Vaják-sorozat
- Martin Scorsese Leonardo DiCapriót és Jennifer Lawrence-t tenné az új filmje főszereplőivé
A Pizzarománc az a Donald Petrie rendezte, aki olyan klasszikusokért felelős, mint a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, a Beépített szépség vagy a Görögbe fogadva, szóval már előre biztos lehet az ember, hogy lesz benne semmi sértő, megosztó, vagy olyasmi, ami a romantikus műfajtól egy kicsit is idegen lenne. És tényleg, a Pizzarománcban minden jelenet, a régi szép idők felidézéstől kezdve a hirtelen feltűnő exen át a végső szerelmi vallomásig olyasmi, amit túl sok sokszor láttunk már. Mintha sportot űznének abból, hogy minél kevesebb eredeti ötlettel meséljék el ezt a történetet.
A Pizzarománcban Emma Roberts és Hayden Christensen és játsszák a főszerepeket, mint két olyan fiatal felnőtt, akik gyerekkorukban folyton együtt lógtak, de mostanra elsodorta egymástól őket az élet. A történet szerint a kettejük családja egykoron együtt sütötték a tökéletes pizzát, mert az egyik tudta a titkos tészta, a másik pedig a titkos szósz receptet. Egyszer összevesztek, és azóta külön próbálnak érvényesülni, de ez egyiküknek sem jött be. A rivalizálás pedig Rómeó és Júliához teszi hasonlatossá a szereplőket, ha ez valakinek magától nem ugrana be, akkor ezt a szereplők hangosan meg is tárgyalják a filmben.
Ez most nem jött össze
IMdB: 5.7/10
Metacritic: 28/100
Rotten Tomatoes: 23/100
Index.hu: 4/10
Christensen és Roberts szépek is, meg fiatalok is, de nem igazán tudják elhitetni, hogy ők ketten együtt nőttek fel, és olyan kapocs alakult ki köztük, amit soha nem tudnak maguk mögött hagyni. A nagyszülőket alakító Danny Aiello és Andrea Martin szála tartalmaz néhány szerethető pillanatot, ők ketten bizonyítják, hogy mikor minden egy pillanatot, amikor a romantikus vígjátékok szabályait követik, csak azzal lehet ellensúlyozni, ha az ember karizmatikus. Szerencsére ők annyira azok, hogy néhány percre ki tudják billenteni a filmet az egyébként fájó kiszámíthatóságból és unalomból.
A Pizzarománcot egyértelműen a 2000-es években menő sablonok alapján rakták össze, aztán látszólag igyekeztek modernizálni a 2010-es évekre meleg és ázsiai karakterekkel, de végeredményből hiányzik minden stílusérzék. A főszereplők sem segítenek, sokat, Hayden Christensennél mindegy, hogy a fülig szerelmes laza srácot, vagy az őstehetség pizzamestert hozza, mert mindkét alapállásban ugyanannyira felejthetől, egy vasárnap reggeli pizzaszelet a Király utcában több meglepetést tartogat, mint ő, vagy a film. Emma Roberts-szel nincs különösebb probléma, de a forgatókönyv egyszerűségén ő sem tud felülkerekedni.
Fogalmam sincs, hogy mi szükség volt erre a filmre, vagy melyik az a része, ami miatt érdemes volt elkészíteni. Látszólag 2018-ban játszódik, és meg is próbál reflektálni napjainkra, de nagyjából egy elefánt kifinomultságával. A Starbucks és a benne dolgozó, szakállas szemüveges barista, illetve az összes vendég, akinek a kezében telefon vagy táblagép van, mintha valamilyen Gálvölgyi Show szintű paródiából került volna a filmbe. Később, mikor szóba kerül, hogy az Y-generációnak már másfajta pizzát kellene eladni, akkor is azt lehet érezni, hogy a készítők még nem találkoztak senkivel közelről, aki 1985 után született volna. Vagy ha igen, akkor nem figyeltek oda rá.
Teljesen felesleges kiadni ezért a filmért egy mozijegy árát, otthon a tetszőleges online videotékában biztosan találni olyan romantikus filmet, ami legalább egy vagy két dologban jobb vagy emlékezetesebb lesz, mint a Pizzarománc.
Ne maradjon le semmiről!