A dániai születésű Mads Mikkelsen nemcsak az egyik legjobb a szakmában, de a pályája is egészen különleges: játszott a világ legnagyobb filmprodukcióiban a Star Warstól kezdve (Zsivány Egyes) Marvel-szuperhősfilmen át (Doctor Strange) James Bond-filmig (Casino Royale), volt tévésorozat főszereplője (Hannibal), de kis költségvetésű, obskúrus skandináv művészfilmekkel szerzett nevet magának (Pusher, Zöld hentesek, Ádám almái vagy az Oscar-jelölt Vadászat).

Legújabb filmje, a Sarkvidék múlt hét óta itthon is látható. A lényegeben teljes egészében rá épülő filmben egy északi-sarki repülőszerencsétlenség túlélőjét játssza, aki egy ideig elvan ugyan a napi túlélő-rutinjával, de egy napon valami rákényszeríti, hogy mégis útnak induljon a jégmezőn a civilizáció felé. Kritikánk a filmről itt olvasható:

Telefonon értük utol Dániában, hogy a filmen kívül arról is kérdezzük, miért nyilatkozott olyan keményen a Christian Bale- és Daniel Day Lewis-féle nagy átváltozásokról, és hogy mit lopott el a Star Wars forgatásáról.

A Sarkvidék az Északi-sarkon játszódik, és az izlandi hómezőkön vették fel, egy valódi jegesmedvével, valódi hidegben. Máshogy készült fel erre a filmre, mint a többire?

Nem. Ugyanúgy a sztori felől közelítettünk: hová akarunk eljutni, mik a csúcspontok a forgatókönyvben és hogyan jussunk el ezekig. Az felmerülhetett volna, hogy egy ilyen forgatáshoz jobban formába kéne jönnöm, de ezen sem akartunk dolgozni, mert nyilvánvaló, hogy a karakter, akit játszom, szintén nem volt felkészülve arra, hogy lezuhanjon a gépe; egyszerűen csak útban volt hazafelé. Úgyhogy azt gondoltuk, az lesz a legjobb, ha engem is csak ledobnak ott, majd eltöltök pár hetet a hóban, mint egy cserkész, aztán a gyakorlat majd megtanít, mit hogyan kell csinálni.

Került bármikor igazán rázós helyzetbe a forgatáson? Került akár csak egy kicsit is közel az életveszélyhez?

Remélhetőleg nem, vagy legalábbis úgy biztos nem, hogy tudtam volna róla. Voltak a forgatáson olyan emberek, akik felnőttebbek voltak nálunk, és akik azt mondták, ha valami igazán nagy hülyeséget akartunk csinálni, hogy „srácok, ezt már tényleg nem kéne, ez túl veszélyes”. És voltak olyanok is, akik nálunk sokkal jobban ismerték a környezetet. Szóval jó kezekben voltunk.

Miért érezte úgy, hogy el kell vállalnia pont ezt a filmet?

Főleg a történet miatt, ami számomra arról szól, lehetetlen embernek maradni, ha egyedül vagy. Ahhoz, hogy élni tudj, szükséged van valakire, aki melletted van. Ha nincs melletted senki, az csak túlélés, nem élet.

Amikor felkérik egy filmre, számít, hogy az – mondjuk úgy – fontos film legyen?

Igen. Ha egy ilyen filmről van szó, abban a sztori az igazán fontos, és emellett, remélem, azért szórakoztató is. Ha mondjuk egy James Bond-filmről van szó, abban az a fontos nekem, hogy a lehető legizgalmasabb és legszórakoztatóbb legyen. Lehet, hogy mások a kritériumok, de mindenképpen fontosnak kell lennie azokon a kereteken belül, ameddig az adott film nyújtózkodni szeretne. A Sarkvidék szándéka az volt, hogy az emberségről beszéljen.

És az számít, hogy valami mindnyájunk számára fontos, társadalmi témáról beszéljen a film, ahogyan mondjuk a Vadászat tette?

Nem, ez egyáltalán nem érdekel. Egyáltalán nem vonzanak a politikus filmek, egyáltalán nem vonz, hogy meg akarjam mondani az embereknek, hogyan éljék az életüket vagy hogyan szavazzanak. Nekem csakis az a fontos, hogy olyan történeteket mondhassak el, amiket én magam is érdekesnek találok. Érdekesnek a szó emberi értelmében: hogy mindazokról a hibákról szóljon, amelyeket mi, emberek elkövetünk, mindazokról a csodálatos dolgokról, amelyeket mi, emberek képesek vagyunk megtenni. Számomra ezek a fontos történetek. Ha elkezdeném kioktatni az embereket, azzal kihajítanék az ablakon mindent, ami művészi egy filmben. Akkor akár indulhatnék az elnökválasztáson is.

Egyszer azt mondta, szakállat növeszteni és felszedni húsz kilót nem method acting, hanem csak előkészület egy szerephez. Ezek szerint nem nagyon rajong a nagy átváltozások miatt elhíresült alakításokért.

Nagyon fontos, hogy szakállat növessz, és nagyon fontos, hogy meghízz, amennyiben a szereped szerint erre van szükség, de attól ez még nem method acting, csak valami, amit az újságírók annak hisznek. A method acting valójában egy elég unalmas színészi technika, amelyben úgy próbálsz meg újra és újra és újra előhívni magadból bizonyos érzelmeket, hogy adott, újra meg újra ugyanúgy végzett fizikai cselekvésekhez kötöd azokat. Szóval amikor az újságírók totálisan odáig vannak, hogy micsoda magasiskolája volt a method actingnek, amikor az a színész három hónapig egy buszban élt, akkor nincs igazuk. Ez nem method acting, csak kutatómunka.

Szóval az is a gond a dologgal, hogy túl van értékelve?

Ó, igen, nagyon-nagyon túl van értékelve. De hát ezzel nem lehet mit kezdeni. Nézze, lehet valaki hihetetlenül eltökélt, amikor három hónapra beköltözik egy buszba, de attól még mindig lehetséges, hogy nagyon rosszul fog játszani, ha egyszer előbújik az utastérből. És tölthet valaki három hónapot egy buszban úgy is, hogy jó színész – a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. De úgy tűnik, az újságírók lenyűgözőnek találják ezt a fajta elhivatottságot.

És mi a helyzet az érzelmekkel? Jó, ha a színész is átérez mindent, amit a karaktere, vagy elég úgy tenni, mintha?

Meg kell találni valahol az érzelmeket, a kérdés csak annyi, milyen messzire mész el értük. Ha egy nemi erőszaktevőt játszol, tényleg meg kell erőszakolnod valakit, csak hogy megtudd, milyen érzés? Ez nyilvánvalóan abszurd. De vannak más módok is arra, hogy azonosulhassunk a karakterekkel. Ha tudjuk, milyen érzelmek lehetnek az emberekben, akkor meg is tudjuk találni ezeket. Mondok egy példát: éveken át játszottam Hannibal Lectert (A bárányok hallgatnak című filmben megismert kannibál figurájára épülő sorozat főszerepét Mikkelsen játszotta – K. B.). Ha ő boldog volt, akkor nekem is meg kellett találnom a boldogságot magamban, ha meg dühös, akkor a dühöt – de nem ugyanabból az okból kellett ugyanazt az érzést megélnem. Úgyhogy a válasz valahol a kettő, az átélés és az „úgy tenni, mintha” között van.

Ha igazán őszinte akar lenni, ugyanannyira szeret hollywoodi blockbusterekben játszani, mint kis költségvetésű, skandináv művészfilmekben?

Ugyanannyira, és ennél őszintébb nem is lehetnék. Mind a kettőt szeretem, és úgy gondolom, valójában nincs közöttük olyan nagy különbség. Egy igazán jó blockbusternek van egy sztorija, amit el akar mondani, és mindezt belecsomagolják a műfaj elemeibe; egy kisebb film, mint a Sarkvidék, szintén egy történetet akar elmondani, csak másmilyen műfajba van csomagolva. De több közös van bennük, mint amennyi különbség.

Színészként ugyanúgy játszik ebben is és abban is?

Ugyanúgy közelítem meg. Nincs olyan, hogy előveszem a nagy, blockbusterekhez való játékmódomat, máskor meg a kicsit, ami a művészfilmekhez való. Mindig megpróbálok ugyanannyira őszinte és hiteles lenni, persze az adott film keretein belül. Egy olyan közönségfilmben, mint amilyen mondjuk a Doctor Strange, szintén őszintének kell lennem, de azért az tény, hogy nem ugyanott van a léc. Van egy csomó olyan színpadias dolog, ami ott még elmegy, de egy dokumentarista stílusú filmben már nyilván nem. Azt muszáj megérteni, hogy az adott műfaj mit enged meg.

Azért sokan gondolják, hogy egy blockbusterben könnyebb játszani, mint egy érzelmes drámában. Ezek szerint nincs igazuk?

Attól függ, mit nevezünk könnyűnek. Az sem olyan könnyű, ha hat hónapon keresztül azon kell dolgoznod, hogy úgy rakd össze a karaktered minden apró tulajdonságát, hogy az megfeleljen egy olyan, teljesen másmilyen univerzum keretein belül, amelynek te amúgy nem is voltál addig a része. És mindennap ott vagy a forgatáson, mindennap ott állsz ugyanabban a díszletben, mint egy tárgy. Ez egy egészen másféle kihívás, mint egy drámában játszani, de ez is kihívás.

Pár éve azt mondta: ellopott valamit a Zsivány Egyes című Star Wars-film forgatásáról, de nem árulhatja el, mi az, mert még visszakérnék. Most már elárulhatja, mit vitt haza?

Hogy mit loptam el a forgatásról? Jó kérdés. Biztosan volt valami, mert minden forgatásról ellopok valamit. Azt hiszem, az egyik öv volt azok közül, amiket a filmben viseltem.

(Borítókép: Mads Mikkelsen. Fotó: Epsilon / Getty Images Hungary)