A Marvel új szuperhősös filmje, a Pókember: Nincs hazaút világszerte kasszát robbantott. Amerikában a produkció a nyitó hétvégéjén 253 millió dollárt szedett össze, világszerte pedig már 587 millió dollárnyi összeget csengettek ki az emberek azért, hogy lássák a produkciót, amelyben beindul a multiverzumőrület, és rengeteg jól ismert pókemberes arc teszi ismét tiszteletét a vásznon.

A film hazánkban is tarol, a koronavírus-járvány óta nem futott egyetlen alkotás se hasonlóan telt házzal Magyarországon. A cikk írásának pillanatában már több mint 189 ezer magyar váltott jegyet a Tom Holland-féle Peter Parker legújabb kalandjára.

Ez a szubjektív lista talán azoknak is irányt adhat, akik nem nagyon ismerik a karakter mozifilmes múltját, de szívesen néznének hasonló színvonalú Pókember-filmet, mint a Nincs hazaút.

9. Pókember 3.

A Tobey Maguire által játszott Pókember sokak számára a mai napig etalonnak számít, és ezek az emberek Sam Raimi trilógiájához mérnek minden későbbi filmet, amelyet a hálószövő szuperhőssel próbálnak eladni. A klasszikus, eredeti széria viszont éppen a harmadik részére fáradt el, hiába volt apjához hasonlóan vérfagyasztó az új Zöld Manó (James Franco), jelentett nagy fenyegetést a Homokember (Thomas Haden Church), a legtöbben mégis Peter Parker bugyuta táncára emlékeznek a filmből a mai napig, ami önálló életre kelt és mém lett belőle. A 2007-es produkció csalódást keltett, a kreatív stáb pedig úgy összezuhant utána, hogy a negyedik rész és a Venom-spin-off sem valósult meg az eredetileg tervezett formájában.

8. A csodálatos Pókember 2.

A 2014-ben bemutatott A csodálatos Pókember 2.-nek brutális hibái vannak, a túlzsúfolt sztori a sok főgonosz miatt nem áll össze, mégis az egyik legtragikusabb befejezéssel rendelkező Pókember-filmről van szó. A produkcióban az első részhez hasonlóan remek kémiája volt az Andrew Garfield-féle Peter Parkernek és Emma Stone Gwen Stacyjének, ám hiába igazolták le Jamie Foxxot a számkivetett Electro szerepébe, és indultak volna el a Sinister Six felé vezető úton, A csodálatos Pókember 2. volt az a felvonás, amely a Garfield-érának véget vetett. Főképp azért, mert inkább hasonlított egy látványos videoklipre, mint rendes filmre. De legalább nincs benne táncikálás.

7. Pókember: Idegenben

Miért lengedezik Pókember a legtöbbször csak New Yorkban, miért nem megy el mondjuk Velencébe világot megmenteni? Azért, mert a hálóhintázás magas felhőkarcolók között a leglátványosabb, és bár az újító szándék megvolt a 2019-es Pókember: Idegenben című filmben, a produkciót egyedül a Mysterio nevű antihősként felbukkanó Jake Gyllenhaal mentette meg valamelyest. A Marvel még mindig arra törekedett, hogy mini-Vasembert csináljon a Tom Holland által játszott Pókemberből, és bár a vége, vagyis a szuperhős leleplezése valóban megdöbbentő lett, az addig vezető út majdnemhogy kínszenvedésként hatott. Se a humor, se az akció nem állt össze, és még Tom Holland és Zendaya párosa is a megszokottnál gyengébben muzsikált.

6. Pókember: Hazatérés

Nagy szám volt annak idején, amikor a Disney és a Sony megegyezésre jutott, és Pókember is csatlakozhatott a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháborúban a Bosszúállókhoz egy kis pofonosztás erejéig. Tom Holland Pókembere azonban itt még tényleg csak kölyök volt, ahogy a Hazatérésben is, és bár sokaknak nem tetszett, a Robert Downey Jr-féle Tony Stark szinte végig a karakter kezét fogta. A produkcióban Pókember új főellenségekkel találkozott, Michael Keaton remekül hozta a Keselyűt, míg a jók oldalán a Marisa Tomei által játszott May nénit szerették meg sokan. A 2017-es filmre azonban úgy összességében rányomta a bélyegét Vasember állandó jelenléte és az, hogy Jon Wattsék mentorszerepbe erőltették a Pókember: Hazatérésben a veterán hőst.

5. A csodálatos Pókember

Az eredeti, Tobey Maguire-féle Pókemberhez képest A csodálatos Pókember című reboot csavart egyet a formulán, és Peter Parker szüleinek titkos múltját mutatta be. Nem maradhatott ki persze a jól ismert tragédia, a „nagy erő nagy felelősséggel jár” intelem, de Andrew Garfield a korábban látottakhoz képest teljesen más vonalat képviselt. A filmben magányos, gördeszkás tiniként ábrázolták Petert, aki egy Gwen Stacy (Emma Stone) nevű lányba habarodott bele, és még egy gyíkká változott tudóssal is megharcolt közben. A 2012-ben bemutatott A csodálatos Pókember megmaradt a korrekt szuperhősös eredetsztori szintjén, amit jó néha újra elővenni, és rácsodálkozni Garfield és Stone kémiájára, de ennél többet nem nyújt.

4. Pókember 2.

Amikor a Pókember: Nincs hazaút előzetesében felbukkant az Alfred Molina által játszott Doctor Octopus, sokak szíve kezdett el hevesebben verni. Nem csoda, a Pókember 2. szupergonosza, aki a Tobey Maguire-féle Peterrel akasztotta össze mechanikus robotkarjait, a Sam Raimi-trilógia egyik legjobban eltalált negatív figurája volt. A 2004-es Pókember 2.-ben a főhős élete épp megbicsaklott, a Mary Jane-nel való kapcsolat sem volt már a régi, és még szupergúnyáját is egy időre szögre akasztotta azért, hogy rendbe hozza a magánéletét. A film látványvilága nagyon rendben volt, de legfőképp Pókember és az Octopus közötti heves ellentét miatt szerettük.

3. Pókember

Sam Raimi első Pókember-filmje a mai napig megállja a helyét, Tobey Maguire olyan jól hozza a két ballábas diákújságírót, akit megcsípett egy mutáns pók. A srác ezt követően kezd el furcsaságokat tapasztalni magán, képessé válik arra, hogy a falon sétáljon, ragadós pókhálót lő a csuklójából, és még azelőtt megérzi a veszélyt, hogy megtörténne. Peternek nem csupán egy veszélyes főgonosszal, a Zöld Manóval (Willem Dafoe) kell megküzdenie, legalább olyan nagy kihívás vár még rá az életében, hiszen arra vágyik, hogy meghódítsa az elérhetetlennek tűnő Mary Jane Watsont (Kirsten Dunst). A film nemcsak egy univerzális sztorit mesél el egy nagyon szerethető hőssel, hanem jórészt a különleges effektek is megállják a helyüket benne – ahhoz képest, hogy 2002-es alkotásról van szó. A Pókember itt-ott azért kopottas, de ha valaki a Nincs hazaút után kicsit jobban megismerkedne a karakterrel, ez az egyik olyan eredetsztori, amelyet meleg szívvel ajánlunk.

2. Pókember: Irány a Pókverzum!

Az Irány a Pókverzum! nem csak abból a szempontból lóg ki a listából, hogy animációs filmről van szó, Phil Lordék alkotása ezúttal inkább Miles Moralest állítja a középpontba, aki fekete és spanyol szülők gyermeke, és még az eredeti Pókembernél is több különleges képessége van: láthatatlanná tud válni, az érintése pedig megbénít. A sztoriban beüt a katasztrófa, és mindenféle látogatók érkeznek a multiverzumból, többek között az elhízott és lusta Peter B. Parker, aki Miles mentorának áll – de nem olyan vasemberesen idegesítő módon, hanem szerethetően –, és más hálószövők is besegítenek a duónak, akik Wilson Fiskkel veszik fel a harcot. Az Irány a Pókverzum!-nak hatalmas szíve van, és remekül fogja meg, mit jelent Pókembernek lenni, emellett pedig keserédes fennhangja is van az alkotásnak, mert az eredeti Peter Parker halálát olyan szívszaggatóan mutatják be, amit ez a zsáner ritkán szokott tudni így prezentálni. Nem csoda, hogy a film folytatása már úton van, tűkön ülve várjuk.

1. Pókember: Nincs hazaút

Pókembernek lenni szívás. Ezt a listán szereplő számos alkotás feldolgozta, de talán egyik sem adta át olyan ütősen az üzenetet, mint a Nincs hazaút. Ahogy a „nagy erő nagy felelősséggel jár” mantra is talán itt rázta meg az embereket a legjobban, amikor elhangzott. A 2021-es és jelenleg a mozikban látható Nincs hazaút több egyszerű fan service-nél, amelyben afféle slágerlistához hasonlóan visszatérnek az elmúlt húsz év legismertebb Pókember-szereplői. Egy olyan filmről van szó, amelyet látva értelmet nyer a korábban látott két Tom Holland-es rész, és kiderül, hogy azok még az eredetsztorit vezették fel. Az MCU Pókembere itt válik végleg Pókemberré, azzá, akit a képregényolvasók megszerettek, és végre a hős maga mögött hagyja Vasember emlékét és árnyékát. Ritkaság, hogy a közönség így üvöltsön, tapsoljon, nevessen és sírjon egy filmen, talán még a Bosszúállók: Végjáték alatt is visszafogottabbak voltak a reakciók. Lehet szidni, hogy tömegtermékről van szó, de akkor is úgy megszólította az embereket, mint még egyetlen szuperhősös film se soha.