Brad Pitt filmográfiája mostanra elképesztő méreteket öltött, az 58 éves amerikai színész nem véletlenül lett Hollywood egyik húzóneve. Az Interjú a vámpírral, a Harcosok klubja, az Ocean’s Eleven-filmsorozat, a Becstelen brigantyk, a Benjamin Button különös élete vagy a Volt egyszer egy... Hollywood mind olyan produkció, amelyben erős teljesítményt nyújt cikkünk alanya. Ám ha valaki a csúcson lévő, szinte tökéletes Brad Pittet szeretné látni, annak egy másik filmet, a kissé talán alulértékelt, de óriási élményt nyújtó Pénzcsinálót (Moneyball) ajánljuk megtekintésre.

A Pénzcsinálót jelen sorok írója a 2011-es premier óta direkt kerülte, merthogy kit érdekel egy újabb underdogsztori, amely ezúttal amerikai foci helyett baseballról szól, és két olyan fickó a főszereplője, aki a matematika segítségével igyekszik meghackelni a sportágat.

A történet az Oakland Athletics csapatáról szól, vagyis pontosabban az itt dolgozó csapatfőnökről, Billy Beane-ről (Brad Pitt). A fickó fiatalon maga is megpróbálkozott a baseballal, de játékosként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért később a másik oldalon próbált szerencsét. Billynek nincs könnyű dolga, hiszen az Athletics költségvetése jócskán elmarad az olyan vetélytársakétól, mint mondjuk a New York Yankees. Épp ezért jön kapóra Peter Brand (Jonah Hill), akit a csapatfőnök felfedez, és a fiatal közgazdász módszereire támaszkodva megpróbál utat új utat törni a baseballban.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy úgy neki lehet ülni egy ilyen filmnek, hogy tulajdonképpen a baseball szabályait sem ismerem pontosan. A Pénzcsináló azonban, annak ellenére hogy sportfilm, nem is annyira a sportolásról szól, hanem két olyan férfiról, akik pusztán a statisztikákra építve igyekeztek felfedezni és leigazolni olyan játékosokat, akikről mindenki lemondott már, potom pénzbe kerülnek, mivel túl öregek, furcsán dobnak vagy kezelhetetlen a személyiségük. A Peter Brand által használt módszer alapján viszont bennük van az az igencsak elrejtett plusz dolog, amely végül győzelemhez segítheti az Athleticset.

A Pénzcsináló nem csak azért különleges, mert Brad Pitt minden rezdülése élményszámba megy benne. Nagyszerűen támogatja a színész játékát az itt még feltörekvő Jonah Hill, valamint állandó feszültséget jelent szinte végig, hogy a begyöpösödött baseballszakemberek, mint például az Athletics edzője, Art Howe (Philip Seymour Hoffman) kézzel-lábbal kapálóznak az új módszerek ellen.

Ahogy az emberi sorsokat is. Annak ellenére hogy a játékosokat kevesebbet látjuk, mégis a szívünkhöz nőnek, mert jól kidolgozottak, közülük leginkább Chris Prattet tudjuk kiemelni, aki nyúlfarknyi mellékszerepében is megmutatja, miért lett később olyan felkapott filmsztár.

Aaron Sorkin, akinek a neve a legtöbbeknek Az elnök emberei miatt lehet ismerős, Steven Zailliannal együtt remekül megírta a szkriptet, legfőképp rajtuk múlt, hogy ne vesszünk el nézőként a sok szakzsargonban, és izgulni tudjunk egy-egy új játékos leigazolásán vagy azon, ahogy a menedzserek a taktikákat vitatják meg.

A film rendezője, Bennett Miller egyértelműen visszanyúlt kicsit az olyan elődökhöz, mint a Friday Night Lights, gondolunk itt a gyönyörű fényképezésre és az elektronikus zenére, de egy pillanatig sem bántuk a dolgot. Sőt a meglepő nézőpont miatt azt is kijelenthetjük, hogy a Pénzcsináló letér a sportfilmek által kitaposott mezsgyéről, és valami teljesen újat mutat. Ilyen pedig nincs túl gyakran.

A produkció élvezhetőségét jól jelzi, hogy két óránál is hosszabb, 133 perces, de simán néztük volna tovább. A sportfilmeknél sűrűn felvetődik a kérdés, hogy nem túl cukorszirupos-e a tálalás. A Pénzcsináló ebből a szempontból sem okoz csalódást, igazi, életszagú dráma, élő-lélegző karakterekkel, zseniális tálalással és legalább olyan jó Brad Pitt-tel. Aki eddig kihagyta, ne tegye, üljön oda elé, garantáljuk, hogy kicsit többnek érzi majd magát, miután megnézte ezeknek a bátor és kicsit talán őrült embereknek a sztoriját.

A Pénzcsináló magyar felirattal elérhető a Netflixen.