A munkahelyi szitkomoknak nehéz dolguk van, hiszen ki a fenének lenne kedve azután, hogy 8 órát görnyedt egy monitor előtt, még azzal tölteni az idejét, hogy dolgozó embereket néz a tévében? Justin Spitzer egyike azoknak, akiknek rettenetesen jól megy ez a műfaj, a szakember íróként olyan produkciókon dolgozott, mint a Dokik (Scrubs) és a The Office. Showrunnerként pedig jelen cikkünk tárgya, a Superstore című sorozat készülését vezényelte az első három évadban, ráadásul nem is akárhogy.

Amikor az ember utánaolvas a Superstore koncepciójának, nem tűnik nagy számnak az egész, hiszen a sztori egy fiktív nagyáruház, az amerikai Cloud 9 dolgozóinak életét mutatja be, amely kiköpött mása egy Walmartnak, Targetnek, vagy éppen egy hazai Tescónak. A karakterek azonban picit sem hétköznapiak, kezdve a folyton rikoltozó, rémesen egyszerű gondolkozású,  egyszersmind hatalmas szívvel megáldott főnökkel, Glenn-nel (Mark McKinney), de a túl szigorú, karrierista Amyről (America Ferrara), a kerekesszékes és folyton gúnyolódó Garettről (Colton Dunn), a parancsnoknak is beillő üzletvezető-helyettes Dináról (Lauren Ash), és a butuska szép lányról, Cheyenne-ről (Nichole Sakura) is bőven lehetne elmélkedni, hogy milyen komplex alakok.

Ők azok, akiket tényleg alaposan megismerünk a 2015 őszétől egészen 2021 tavaszáig futott, összesen 6 évados sorozatban, mégpedig egy ficsúr újonc, Jonah (Ben Feldman) szemein keresztül, aki a kotnyeles és folyton pletykálkodó Mateóval (Nico Santos) pontosan egy napon kezd dolgozni a boltban.

A humor persze szubjektív, és az összesen 113 epizód alatt vannak bőven megingások, de amikor a Superstore elemében van, akkor meg lehet szakadni rajta a röhögéstől. Főleg azért, mert a készítők bátran beleállnak az érzékeny témákba,

A Superstore-t afféle karikatúrának is nevezhetnénk, a szereplőgárda teli van bohócokkal, de szerencsére a komolyságnak is megvan a helye a produkcióban. Gondolunk itt például arra, ahogy az illegális bevándorlás kérdését feldolgozzák Mateón keresztül, de előkerül a béranyaság is, a boltvezető Glenn és felesége ugyanis régóta próbálkoznak gyerekvállalással, ám végül egy bolti kolléganő segítségét kell kérniük, hogy végre kisbabának örülhessenek. Az eredetileg az NBC által sugárzott, nálunk a Netflixen még elérhető szériával kapcsolatban azt is érdemes megemlíteni, hogy az egyik első fikciós televíziós alkotás, amely a Covid–19-járványt feldolgozza, ebből a tekintetből is tökösnek nevezhető a készítőgárda.

A Jóbarátok óta tudjuk, hogy nincs rendes szitkom elnyújtott szerelmi szál nélkül, a Superstore ebből a szempontból azonban jól vizsgázik. Elkerüli, hogy a Jonah és Amy között lévő viszony klisés legyen, és meglepő csavaroknak sincs híján: ha nincs az a bizonyos hurrikán, a két karakter kapcsolata biztosan másképp alakul. Az írók a központi románcot jó pár, ehhez hasonló esetleges dologgal szórják teli, így kiszámíthatatlan, hogy az itteni „Ross és Rachel” összejön-e, és ha igen, egyáltalán együtt maradnak-e.

Mindenféle kétség nélkül mondhatjuk, hogy ez az a sorozat, amit ha elkezd az ember, képes szinte észrevétlenül a szívéhez nőni. Állítjuk ezt legfőképp azért, mert az utolsó részt látva jó sokat szipogtunk, és elérzékenyültünk. Pont a Superstore-tól nem vártuk volna, hogy függővé tesz minket érzelmileg.

Lejárnak ugyanis a vetítési jogok. Nem csak Magyarországon törlődik a szitkom, hanem világszerte mindenhol. Egyelőre kérdéses, hogy mi lesz a sorsa, de hatalmas kár lenne, ha egyetlen másik streamingszolgáltató sem venné át, annyi bizonyos.