- Kultúr
- Cinematrix
- mozi
- film
- horror
- russell crowe
- ördögűző
- vatikán
- katolikus
- regény
- adaptáció
- trash
- kritika
- misztikus
Russell Crowe elhozta nekünk az év legpusztítóbb horrorfilmjét
További Cinematrix cikkek
- Nem fogja vissza magát a Netflix új testcserés filmje
- Sok bizonytalanság után már hivatalos, érkezik a Neveletlen hercegnő 3.
- Az új Joker-film nem akar senkinek megfelelni, és pont ez a legnagyobb erénye
- Megan Fox csábító robotnak állt új filmjében, és minden perce arany
- Spinoffsorozatot kap a Reacher
Gabriele Amorth atya egy igazi jelenség: a Russell Crowe által játszott nagy termetű reverendás piros Vespával rója Róma utcáit, szégyentelenül emelgeti a whiskey-s flaskát a szájához, de amikor hívja a kötelesség, komolyan veszi a dolgát – elvégre ő a pápa ördögűzője. A Gladiátor egykori sztárját elég komikus egy ilyen horrorfilmben látni, ahol az 59 éves színész
katolikus imákat mormol a bajsza alatt, komoly fejjel tartja maga elé a feszületet, miközben egy ágyhoz szíjazott, démon által megszállt kisgyerek fröcsögve üvölt felé mindenféle trágárságokat.
Ezzel nagyjából össze is foglaltuk a hazánkban április 6-án bemutatott A pápa ördögűzőjét, amely eddig 2023 legpusztítóbb horrorfilmje. Julius Avery rendezése abba a manapság egyre ritkábban látható kategóriába esik, amikor egy produkció annyira rossz, hogy szinte jó. De úgy is fogalmazhatnánk, a valósághoz jobban közelítve, hogy ez a Russell Crowe-film kegyetlenül bedarálja az ember összes agysejtjét, és annyira elhülyít a végére, hogy a székből felállva megköszönjük neki az élményt.
A film története 1987-be kalauzol, amikor a főhőst, Amorth atyát Spanyolországba hívják: egy kisgyerekből, Henryből (Peter DeSouza-Feighoney) kell kiűznie a sátánt. A körülmények enyhén szólva érdekesek, egy amerikai csonka családról van szó, az egyedülálló édesanya Julia (Alex Essoe) azért érkezett kisfiával és a világ ellen lázadó tinilányával, Amyvel (Laurel Marsden) Európába, hogy egy rájuk maradt apátságba beköltözzenek, és felújítsák azt. A munkálatok során szabadul el a gonosz, Amorth atyának pedig meg kell mentenie az ártatlanokat.
Ha valaki visszasírja A Da Vinci-kódhoz hasonló blődségeket a moziból, akkor A pápa ördögűzőjét szeretni fogja, merthogy nagy összeesküvés-elméletből, évszázadokon keresztül húzódó hazugságokból és megtévesztésekből itt is akad bőven... és igen, újfent a Vatikánról hull le az a bizonyos lepel.
A pápa ördögűzőjének egyedül az áll jól, amikor Russell Crowe-t hagyják nyugodtan színészkedni és a démonfiúval verbális csatát vívni, a veterán színészóriásról üvölt, hogy a forgatás minden percét élvezte. Miért ne tette volna, olyan, mintha a készítők afféle katolikus szuperhősnek próbálták volna eladni Amorth atya figuráját – aki amúgy a valóságban is létezett, és állítólag 70 ezernél is több ördögűzést hajtott végre 2016-ig, amikor 91 évesen elhunyt.
A színészgárda korrekt, bár Franco Neróból sajna keveset látunk ahhoz pápaként, hogy értékelni tudjuk, de a megszállott kisgyereket alakító Peter DeSouza-Feighoney hátborzongató, még úgy is, hogy Henrytől úgy istenigazából egyszer sem ijedünk meg. A főgonosszal kapcsolatban elég megkérdőjelezhető kreatív döntés, hogy vajon tényleg szükség volt-e rá, hogy sátánka minden második megszólalásában közölje a többi szereplővel, hogy miképp szexelné meg őket. Ezt a beteg vonalat és a káromkodást ízléstelenül túltolták a készítők. Talán sokkolni akartak velük? Nem sikerült, nekünk leginkább a gyomrunk fordult fel tőle, ahogy attól is, hogy A pápa ördögűzője színésznőit egy kora 2000-es évekbeli Transformers-filmhez hasonlóan biodíszletnek használták, az állandó alulöltözöttségük szimplán indokolatlan és kínosan hatásvadász lett.
A pápa ördögűzőjébe jumpscare egyetlenegy sem szorult, feszültség is alig, helyette mintha Az ördögűző című 1973-as klasszikus horrorparódiáját néznénk, amin legfeljebb kínunkban tudunk nevetni.
A pápa ördögűzője alkotója mintha nem tudta volna, hogy mit is akar kihozni ebből a filmből, a családi dráma, a háborús flashbackek és a vatikáni összeesküvések mellett belecsempészett némi jó zsaru, rossz zsaru fílinget is. Russell Crowe tapasztalt ördögűzője ugyanis a cselekmény során kap maga mellé egy társat a fiatal Esquibel (Daniel Zovatto) személyében, akiből a végére természetesen kollégát farag, és belengetik, hogy kettejük előtt még sok munka áll.
Talán mondanunk sem kell, hogy a hátunk közepére se hiányzik a folytatás, spin-off vagy kierőszakolt franchise. A pápa ördögűzőjét meg kell hagyni egyszeri kuriózumnak, a maga picit sem píszí ízléstelenségével, parodisztikus jellegével és botrányosan gyenge különleges effektjeivel. Ha valaki annyira mazochista, mint mi vagyunk, még az is lehet, hogy egy leheletnyit élvezni fogja a látottakat, a többieknek viszont azt ajánljuk, hogy inkább kerüljék el ezt a trasht. Legfeljebb az üljön le elé, aki nagyon imádja Russell Crowe-t és a munkásságát, mert ő legalább nem okoz csalódást.
3/10
A pápa ördögűzője jelenleg is látható a magyar mozikban.