Index Vakbarát Hírportál

Ennél ötletesebb sorozatot idén még nem láttunk

2023.04.23. 20:24

A nagy sorshúzás egy egészen érdekes sorozat, hiszen papíron egy teljesen tipikus, kisvárosi dramedyről van szó, amely a valóságban azonban egy ötletes sci-fi. A történet Deerfieldben játszódik, valahol az USA-ban, az isten háta mögött, ahol a helyi kisboltban egyik napról a másikra felbukkan egy furcsa gép. Senki sem tudja, hogy került oda, de a működését viszonylag könnyen kisilabizálják a lakók: némi aprópénzzel, valamint a tb-számuk és az ujjlenyomatuk megadásával az embereknek a masina egy kis kártyára kinyomtatva a kezükbe adja, hogy mire hivatottak az életben.

Talán mondanunk sem kell, hogy a dolog felkavarja az állóvizet, akadnak, akik rohannak, hogy kiderítsék, milyen potenciál rejtőzik bennük, mások arra kíváncsiak, hogy vajon jó foglalkozást és életutat választottak-e maguknak, míg a harmadik csoportba tartozik a gimi töritanárja, Dusty (Chris O’Dowd), aki épp a 40. születésnapját ünnepli, és úgy néz mindenkire, mint valami idiótára, aki a Morpho nevű gépezet színe elé járul. Mégis, a sorozat kvázi főszereplője a megszállottjává válik a gépnek, az óráin csak arról tud beszélni, és a diákjait arra inti, hogy kerüljék el a Morphót, mert csak maguknak árthatnak vele, ha beskatulyázzák a jövőjüket.

Az első három részben három különböző karakterrel tartunk az Apple TV+ március 29-én bemutatott szériájában. Az elsőben a már említett Dustyt kísérjük figyelemmel, aki minden ellenérzését sutba dobva kíváncsiságból kipróbálja, mit dob ki neki a gép, a másodikban a nejét, Casst (Gabrielle Dennis) látjuk, aki rájön, lehet, hogy a férjénél sokkal fontosabb dolgokra hivatott, míg a harmadikban az egyik diákot, Jacobot (Sammy Fourlas) követjük, aki nagyon nem elégedett a Morpho jóslatával. A nagy sorshúzás ügyesen lavírozik dráma és komédia között, bár inkább utóbbi felé húz, könnyed kisvárosi sorozat, egy izgalmas csavarral.

Ettől még a készítő, David West Read (Schitt’s Creek) bátran belemegy filozófiai kérdésekbe, hiszen a sorozat karakterei helyenként egészen drasztikus húzásokat engednek meg maguknak a Morpho által kidobott kék kártyácska befolyására. Van, aki elválik a férjétől, és világ körüli útra indul, egy középkorú asszony kemény motorosnak áll, és ez csak a jéghegy csúcsa, felbukkan egy kétségbeesett iskolaorvos is, akinek az elhivatása a masina szerint a gyógyítás helyett a temetkezési vállalkozás... Ez aztán a jó kis egzisztenciális krízis, nemde?

Nagyokat nevetni A nagy sorshúzáson senki sem fog, de a történet olykor-olykor igenis megmosolyogtat, olyan klasszikus feelgood produkcióról van szó.

Abból a fajtából, ami manapság igencsak hiánytermék. Főleg, hogy az Apple TV+ ebben a műfajban hódító nagyágyúja, a hazánkban csúnyán alulértékelt Ted Lasso hamarosan leköszön, és hasonló szinten teljesítő utód nincs is a palettán. A nagy sorshúzásban, mondjuk, ott a lehetőség, hogy valami emlékezetessé nője ki magát, ezért se érdemes lemaradni róla.

Ami abszolút jó hír, hogy rögtön az elején úgy prezentálják nekünk a karaktereket, főleg az IT Crowdból ismert, Chris O’Dowd által játszott, kételkedő Dustyt, hogy érdekeljen bennünket a sorsuk. Itt-ott némi tragikus múltat is hozzáadnak a főszereplőkhöz, jól töltik meg őket motivációkkal és kételyekkel, így könnyen találunk magunknak olyat, akivel azonosulhatunk. Az M. O. Walsh által írt, 2009-ben megjelent, The Big Door Prize című regényt feldolgozó szériának ráadásul ötletesen választották azt a formátumot, hogy

minden epizódban másik figurát állítanak a középpontba.

Jól működött ez anno a Lostnál is, a különböző perspektívák és váltogatott hangvételek miatt frissen tartotta a szériát. A nagy sorshúzásnak amúgy a második évadát is berendelték már, az Apple-nél egyértelműen úgy érzik, hogy van ebben a sztoriban még sokkal több epizódnyi kakaó. Az eddig látottak alapján megbízunk az értékítéletükben, mert a tripla részes évadkezdéssel minket abszolút meggyőztek.

A Losttal való összehasonlítás nem csupán a karakterizációt tekintve állja meg a helyét, a misztikum ebben a sorozatban is nagyon a helyén van, és könyörtelenül rángatja magával az embert a rejtély, amikor egy-két ember esetében nem árulják el rögtön, hogy mit dobott nekik a Morpho. Szerencsére azonban az írók csak néhány karakternél húzzák az agyunkat, a legtöbb esetben gyorsan lerántják a leplet a titkokról, például a fenn többször emlegetett Dusty és felesége között épp ez okozza a balhét.

Az Apple TV+ szériájának nagyon jól áll, hogy bár lehetne horror is, bemutathatná, hogyan őrülnek meg az emberek attól, hogy egy papír a kezükbe adja, hogy mi lehetne belőlük, ha a legjobb döntéseket hozzák az életben, mégis A nagy sorshúzás megmarad a lájtos hangvételnél. Elragadó karakterek, az elején picit nehezen befogadható, de hívogató kisvárosi közeg várja azokat a nézőket, akik belevágnak ebbe a nem hétköznapi, visszafogott sci-fibe. Vagy sci-fi ez egyáltalán? Az biztos, hogy a háttérben lengő mágikus realizmus nagy szerepet játszik a cselekményben, de nem zavaró módon. Itt a fő hangsúly tényleg az egyéneken van, a köztük kialakult és sérülékeny kapcsolatokon, és persze magán az amerikai városkán. És jól van ez így.

8/10

A nagy sorshúzás (The Big Door Prize) magyar felirattal nézhető az Apple TV+-on.



  • Csok