Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- film
- sci-fi
- young adult
- irodalom
- regény
- joey king
- mcg
- társadalomkritika
- trash
- ajánló
- tv
- kritika
Versenyt sorvadnak az agysejtek a Netflix új filmjétől
További Cinematrix cikkek
- A Netflix elhozta nekünk a legizgalmasabb karácsonyi thrillert a Die Hard óta
- Robert De Niróval és Ben Stillerrel együtt érkezik az Apádra ütök folytatása
- Kegyetlen királydráma lett a legújabb Gyűrűk Ura-film
- Ilyen ez a meztelen csobbanás Törőcsik Franciskával
- Transznemű nőt jelöltek a 2025-ös Golden Globe-ra a főszereplő kategóriában
Modern korunk egyik rákfenéje, hogy a közösségi média átvette az uralmat az életünk felett, mindenki tökéletes Instagram-posztokban mutogatja legutóbbi nyaralását, legújabb autóját, házát, férjét, feleségét, gyerekét. Ezt a csillogást pedig olyan filterekkel szépítik tovább, amelyek az online térben szinte új arcot faragnak a delikvenseknek. Aztán amikor az önképrombolás eléri a csúcsát, a gazdagabbak plasztikáztatnak, jön a mellnagyobbítás, a zsírleszívás, és még lehet sorolni. Ebbe a kamu modern ember képébe igyekszik páros lábbal belerúgni a Netflix új sci-fije, a Csúfok (Uglies). A szeptember 13-án bemutatott film minden jó szándéka ellenére is elköveti a hibát, hogy saját magából csinál viccet.
Az McG által rendezett young adult regényadaptáció így avanzsál a 2024-es év eddigi legostobább streaminges néznivalójává.
A Csúfok kiindulópontja rendben van, a jövőben járunk, egy olyan világban, ahol a Szépek uralkodnak. Minden ember, amikor betölti a 16. életévét, plasztikai beavatkozások során esik át, hogy elérje saját maga legtökéletesebb verzióját, két lábon járó Insta-filterré válva. Hogy miért van erre szükség? A film tudósai szerint csak így csillapítható a társadalmi rétegek közti feszültség, ha mindenki gyönyörűvé és üresfejűvé válik.
Hősnőnk, egy Tally nevű leányzó, akit már nem sok választ el attól, hogy a Szépek kasztjához csatlakozhasson. Az nem teljesen világos, hogy a tinédzser mégis miért epekedik ennyire a beavatkozás után, elvégre a karakter eljátszására azt a Joey Kinget kérték fel, akire ránézve az utolsó utáni gondolatunk lenne, hogy csúnya. Ehhez képest Tally már az első percekben ostorozza magát saját tökéletlensége miatt, és csak felhorkanni tudunk, amikor elhangzik a főszereplő gúnyneve, a Bandzsa.
Röhej, és pont a nézőközönségre, a tinédzserekre van rossz hatással, ha azt látják, hogy egy Joey Kinghez hasonló színésznő is rondának van bélyegezve egy ilyen filmben. Nem elég, hogy a fiatalokra ömlik a szépségipar, a reklámipar oldaláról a nyomás és a rettenetesen magas elvárások, még itt van ez a borzalmas sci-fi is, hogy rontson a helyzeten. Talán mondanunk sem kell, hogy a szereplőgárda maradéka is az átlagemberhez képest bőven szebb emberekből áll, akik Joey King mögé beállva ostorozzák magukat a külsejük miatt.
Káros üzenete mellett a Csúfokkal az a legnagyobb probléma, hogy rengeteget késett. A 2000-es évek elején a young adult zsáner még nagyon menő volt, és azokban az években, amikor Az éhezők viadala, A beavatott, esetleg Az útvesztő dübörögtek a nagyvásznon, talán még labdába is rúghatott volna Scott Westerfeld regényének adaptációja. Most azonban elkésettnek és őszintén szólva kínosnak érződik az egész próbálkozás. A narrált intró, a világ felvázolása olyan minőségű, mintha a Chat GPT-vel íratták volna, de az akciójelenetek, a menőnek szánt légdeszkázással az élen is borzalmasan festenek, és úgy összességében a CGI tragikus. Pedig csak kicsiben, a tévében nézzük ezeket, mi lenne akkor a moziban?
Papíron érdekes lehetne az, ahogy a Joey King által játszott Tally elszakad a Szépektől, és a vadonba merészkedik, hogy egy másfajta életstílussal ismerkedjen meg, és közben megbirkózzon a tudattal, hogy jóbarátja, Peris (Chase Stokes) már a másik oldalt erősíti. Ugyanakkor a főszereplő egyszerűen képtelen bármiféle mélységet teremteni a karakterének… nehéz is úgy, hogy a Csúfok hősnője ennyire papírmasé, de azok a konfliktusok is, amelyekbe a lázadozó kamasz keveredik, meglepően érdektelenek. Ezeken már nem felhorkanunk, hanem inkább hortyogunk…
A lezárás adja a végső pofont, az a tény, hogy a Netflixnél engedték, hogy a Csúfokat cliffhangerrel fejezzék be, mert majd úgyis lesz belőle trilógia. Elég, ha a legutóbbi Mission: Impossible-re gondolunk, esetleg a Halálos irambanra, vagy éppen a Sony-féle Pókember animációs filmre, azokat is rendes befejezés nélkül hagyták.
Nagyon rossz irány ez, mert azt tükrözi, hogy a készítők nem tisztelik a néző idejét, amit rászán ezekre a történetekre.
Manapság ha valaki leül egy film elé, és arra számít, hogy kap rendes bevezetést, tárgyalást és befejezést, azt az illetőt naivnak kell neveznünk.
A Csúfok, ha kompetensebb készítőkre bízzák és nem a Netflix adja ki a kezei közül, és mondjuk tíz évvel korábban jön ki a vászonra, simán lehetett volna egy elgondolkoztató darab, már young adult szinten. McG a stábjával azonban gondoskodott róla, hogy újfent kapjunk egy olyan Netflix-filmet, amitől jó pár agysejtünk elsorvad.
2/10
A Csúfok szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.