Volt, aki ebbe a pokoli létesítménybe az általa elkövetett bűnök miatt került, más amiatt, hogy az ottlétéért cserébe diplomához jusson – utóbbiak közé tartozott az Iván Massagué által játszott rendkívül szerény, könyvmoly Goreng, aki egy Trimagasi (Zorion Eguileor) nevű, egészen ördögi öregúr társaságában találta magát a létesítmény 48. szintjén.

A Galder Gaztelu-Urrutia által rendezett film alapproblémája amilyen egyszerű, épp annyira filozofikus és elgondolkodtató: egy étellel megrakott, betonasztalhoz hasonlító platform mozgott napi jelleggel lefelé, és a börtönben uralkodó káosznak és a rabok embertelenségének köszönhetően a legfelső szinteken lévők még szabadon lakomázhattak, míg a 100. vagy 200. szinten már üres tányérok várták az embereket. Csak hab volt a befalt tortán, hogy a havonta lezavart újrarendezés miatt sosem lehetett tudni, legközelebb hova jut az ember, ami pluszfeszültséget hozott az amúgy sem unalmas sztoriba.

A platformot 2019-ben nemcsak a kritikusok éltették joggal, hanem közönségsikerré válva rengeteg nézőt leültetett a képernyő elé a Netflix által megvásárolt gasztrohorror, melyet vélhetően az amerikai filmipar sosem próbál meg majd remake-elni. Már abból az egyszerű okból kifolyólag sem, hogy ennyire nyers és brutális kapitalizmuskritikát az „Újvilágban” élők gyomra nem venne be.

A Netflixen október 4-én bemutatott folytatás, A platform 2 komoly ütőkártyája, hogy a viszonylag bonyolult alaphelyzetet nem kell alfától kezdve újra felvázolnia. Mindez nem jelenti azt, hogy az alkotók lusták lennének, és hajlandóságnak még a jelét sem mutatnák arra, hogy ezt az érdekfeszítő univerzumot tovább bővítsék. Éppen ellenkezőleg, a már eddig is komplex szabályrendszert csavarják tovább. Addig, hogy a végeredmény sajnos már-már izzadtságszagúvá válik.

Érdemes leszögezni rögtön az elején, hogy nem hagyományos értelemben vett folytatásról van szó, merthogy A platform 2 egy előzményfilm. A főszerepben egy megviselt művésszel, Perempuannal (Milena Smit), aki az első felvonás hőséhez hasonlóan önként jelentkezik a börtönbe, és a végére legalább olyan megviseltté válik, mint Goreng. Az alapszituáción az immár négy főből álló íróstáb azzal próbált dobni egy nagyot, hogy A platform 2 a gödör egy teljesen más érájába kalauzol. Amikor a lakók vért izzadva igyekeznek rendet tartani. Érdekes adalék, hogy a börtönbe érkezőktől mindig megkérdezik a kedvenc ételüket, és a hierarchiát ekkor még úgy próbálják biztosítani az emberek, hogy mindenki csak az általa megnevezett étekből vehet.

Ha volt az első filmnek tanulsága, az az, hogy az ember gyarló, önző, csak saját magára gondol, és a nála lentebb lévőket megveti, míg a felette állóktól retteg. Goreng igyekezett valami változást hozni, és A platform 2 központi szereplője, Perempuan is valami hasonlóra vállalkozik. Milena Smit játéka sajnos nem annyira meggyőző, és a nő soha nem válik olyan szerethetővé, mint az első főhős. Nagy szerencse, hogy legalább a mellé beosztott rabtársak, mint a túlsúlyos Zamiatin (Hovik Keuchkerian) és a Natalia Tena (Harry Potter, Trónok harca) által alakított „második szobatárs” a tragikus hátterükkel dobnak egyet a feszültségfaktoron. Az meg pláne megdöbbentő fejlemény, amikor Perempuan egy napon arra ébred, hogy egy általunk is jól ismert öregúr a cellatársa…

A platformnak öt éve iszonyúan jól állt, hogy mert lelassulni: egyszerre várta az ember, hogy mi lesz a következő gyomorforgató, elborzasztó történés, ami vár ránk… és a főszereplő ezenfelül méltó szellemi és fizikai párbajokat vívott Trimagasival és a többi elvadult börtöntöltelékkel. A platform 2-ben ezúttal kapunk egy szétesés előtt álló hierarchikus rendszert, a világ legklisésebb szektavezérét, Dagin Babi (Óscar Jaenada) személyében, na meg egy olyan, zavaros és nehezen értelmezhető, misztikusnak szánt befejezést, ami valamelyest az első film fináléját is aláássa.

Simán pályázhatna ez a film a világ legfeleslegesebb folytatásának járó Arany Málnára, mert Galder Gaztelu-Urrutia egy-két szívcsavaró jelenettől eltekintve beleesett abba a hibába, hogy látványos tömegverekedésekkel próbálta meg kitölteni a játékidőt. Az, ahogyan a börtönben a cellalakókat új szintekre helyezik el, legalább kreatív és poénos apróság, ám ahhoz nem elég, hogy miatta létjogosultságot tulajdonítsunk ennek a produkciónak. A platform 2 – pár jobban működő momentumot leszámítva – egészen ihletetlen folytatás lett, amely izomból próbál megint megrázni, de az a pofon, amit kioszt, már nem olyan hatásos, mint amit öt éve kaptunk az első résztől.

4/10

A platform 2 szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.