Új résszel bővült a nagy sikerű Exhibition on Screen képzőművészeti dokumentumfilm-sorozat: 2025. február 27-én, a Pannonia Entertainment forgalmazásában került a hazai művészmozikba a Vincent Van Gogh munkásságát bemutató rész, a Van Gogh – Költők és szeretők.

Vincent Van Gogh neve hallatán az emberek többségének egy levágott fülű, napraforgókat festegető őrült zseni juthat eszébe, kevesen tudják azonban, hogy

Levelei irodalmi értéket képviselnek. Talán egyetlen olyan olvasott festőt sem tart számon a művészvilág, mint a holland alkotót. Irodalmi jártassága festészetére is kihatott, mi több, hatalmas szerepet játszott stílusa, formanyelve, vizuális történetmesélési módszere kialakításában.

A Van Gogh – Költők és szeretők című, David Bickerstaff rendezte dokumentumfilm a londoni Nemzeti Galériában rendezett kiállítás címét kölcsönözte, ez a tárlat adja a produkció alapját is. 

A filmben központi szerepet játszó kiállítás Van Gogh egyedülálló alkotói folyamatára összpontosítva tárja fel a művész dél-franciaországi éveit. A holland festő pár hónapos délfrancia tartózkodása alatt forradalmasította stílusát, ekkor vetette meg lábát avantgárd művészként is.

A festőt a történetmesélés szenvedélye éltette, a körülötte lévő világot vibráló, idealizált terekké és szimbolikus karakterekké alakította. Akárhol élt is, akárhol alkotott is, elsősorban a természet vonzotta: a hegyek, a folyók és a parkok mestere volt. A nyugalom sehol sem mutatkozott meg jobban, mint ezeken a helyszíneken, a csendes meghittséget pedig a poéták és a szerelmespárok is kiélvezték – Van Gogh is ezért festett költőket és szeretőket.

Képeivel is mesélt

Bár képzőművész volt, Van Gogh rengeteget olvasott, ráadásul öt nyelven. Olvasási élményeit beemelte az alkotói folyamatba, vizualitását erőteljesen inspirálták a költői képek, a dallamosság, a lágyság és az aprólékosság. Megfigyelt, a finom részleteket pedig kiemelte képein. 

Munkáiban a színek párhuzamban álltak érzelmeivel, ezt a tulajdonságot pedig a kurátorok is kihangsúlyozták a tárlaton: a képek elrendezésében a színelmélet, valamint a tematika is nagy szerepet játszott. A film kritikai kommentárjai és a kivételesen aprólékos kameramunka garantálja, hogy a néző a lehető legtöbb információt kapja a témáról.

A közönségben ugyanakkor jogosan felmerülhet a kérdés,

a film vajon képes-e ugyanazt az élményt nyújtani, mint egy valódi kiállítás.

A válasz: de még mennyire. A dokumentumfilm nemcsak szemlélteti a festményeket, de a tartalom, sőt az alkotó lénye mögé is betekintést enged, ezáltal legalább annyira élvezetessé teszi a virtuális múzeumlátogatást, mintha a képeket eredeti valójukban csodálnánk meg.

A filmben megszólaló szakértők hol egy-egy jelenetet ragadnak ki és elemeznek, hol nagyobb összefüggéseket fejtenek ki a festővel, az adott képpel vagy a korral, esetleg helyszínnel kapcsolatban. Bár a kiállítás – és a dokumentumfilm – Van Gogh munkásságának egy szeletét vizsgálja, olyan összeszedetten és koherensen teszi azt, hogy a nézőben semmiféle hiányérzet nem marad.