Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Cikkek cikkek
Sajtóbusz ment le Szilvásváradra, ahol az egy hónapja Egerben forgó akciódús romantikus film utolsó napjának körülményeit nézhettük meg, pontosabban az esküvői díszletét. A négykor kezdődő sajtótájékoztatón alig hangzott el valami (Hámori Gabriella megtanult lovagolni, Sas Tamás az ország legismertebb rendezője), az újságírók sem nagyon kérdeztek, mindenki az interjúkra tartalékolt. Amikor jelentkeztünk, mondták, hogy ad hoc lesz, de órákra betáblázták a Tv2-től a Tabu tévéig a színészeket.
A következő két órában így jobb híján a kastély teraszán hallgathattuk a mellékszereplő Scherer Pétert, ahogy a köréje gyűlt újságíróknak elmondta, itt több pénzzel és kevesebb kihasználtsággal dolgoznak, mint mondjuk egy Dyga Zsombor-filmben. Szerepe szerint taxisofőrként a jegygyűrű után kutakodó hősnőket szállította: az esküvői előkészületekbe hiba csúszik, az angol vőlegény antik családi gyűrűjét magyar maffiózók elrabolják. Megtudtuk még, hogy a castingolást egy fiatal srác, Tiszeker Dani másodasszisztens végezte, vele a Klub rádió interjúzott. Mi inkább várakoztunk a nagyhalakra.
A La Contessa Kastélyszálló kertjében már sötétedett, huzalokat kezdtek pakolni a későbbi esti világításhoz, amikor elkaptuk Dér Tamás producert. Megnyugtatott, hogy "ezért a munkáért – a Koltaiék filmjével ellentétben – rendszeresen fizetést is kap a 20 fős műszaki stáb" (az egész stáb 50 fős). Beszélgettünk általánosabb anyagiakról is, mármint, hogy az egy hónapja forgatott film félmilliárdba kerül, a Mozgókép Közalapítvány pedig a koprodukciós moziknak adott támogatást egy hete, nekik ebből 30 millió forint jutott.
Lassan a színésznők is kijöttek a kastélyból, ha jól értesültünk, a tévéknek énekelték el bent a szinglik énekét, és 7 után már velük is lehetett interjúzni a nem tévések közül azoknak, aki lenyomták a többieket. Itt tényleg Sas Tamás lett a legfelkapottabb rendező, az első kérdésünk után lecsapta a kezünkről egy diktafont előretartó kollega, hiába jeleztem, hogy nem a másfél kérdés/válasz a profilom. Elsőre így ennyi sikerült:
– Miért nőkről forgatsz?
– Ezt most egy kivételével az összes filmemre kérdezhetnéd.
– Nem gondolod, hogy megcsinálhatnád akkor már a Rosszfiúk ellenpárját, a Rosszlányokat is?
Később sikerült visszaszerezni a rendezőt, de távolabbról futottunk neki a nőtémának. Leültünk beszélgetni a parkban az esküvőhöz elrendezett székekbe, és a kastélyra mutatott: "Ez az a hely, ahova mindenki szeretne lejutni egy hétvégére." Kifejtette, a szereplők mellett a helyszínben is olyan idolt keresett, amire a nézők vágynak.
Aztán rátért a nőkre, pontosabban arra: meglepte, hogy a négy színésznő mennyire különbözik. "Mindegyikkel más szókészlettel kellett kommunikálni." Nagy Ilona nem annyira ismert, róla még Dér Tamás producer is csak annyit tudott mondani az Index faggatózására, hogy epizódszerepekben játszik. Gallusz Nikolettát, a szinopszis szerint "kifinomult gondolkodású szobrászt" reklámokban, musicalekben láthattuk eddig. A negyedik színésznő (Szávai Viktória) nem jelent meg radnótis előadása miatt. "Kvázi sztárstátusban csak Hámori Gabi van" – mondta a gárdáról Sas.Így nem véletlen, hogy a végletek bemutatásához egy Gallusz–Hámori-példával jött elő: "Míg Gabi intellektuálisan áll a szerepéhez, mindent érteni akar, addig Nikoletta emocionális színésznő."
Ezután úgy tűnt, minden összejön, Hámori Gabriellánál csak egy újságíró állt előttem. "Tamás a biztonságos közönségfilm készítésről tanít sokat, nem ez a műfajom, de most szerencsésen összejött. Jó színészek szemébe tudok nézni" – nyitotta a beszélgetést, miután az esküvői ruhájára kabátot húzott. Legutóbb a Terézanyunál vitattuk meg a közönségfilmhez való viszonyát, ami kicsit változott azóta: "Mérges vagyok, hogy nem képesek normális közönségfilmet csinálni itthon, míg a színházban ez létező fogalom: még Csehovot is közönségbarát módon tudjuk előadni."
Hámori Gabi nemcsak lovagolni tanult meg, egy hónapig a kastélyban üldögélő karakterébe próbált színt is vinni: "A célom, hogy ne csak várkisasszony legyek, hanem emberibbé tegyem a figurát. Hogy megmutassam azt, ami köztünk a barátnőimmel a közelgő esküvőm miatt zajlik: a féltékenységet, a frusztrációt és a bizalomvesztést." Terézanyu ennyire nem érintette meg lelkileg: "Abban a szerepben inkább azt tanultam, le lehet szűrni magadon is, mi az, amit érzelemnek szánsz, de önsajnálatnak hat."
A sajtós a hetedik percben ott termett, hogy a fotósok fotózni is szeretnének, kérdezte, hol tartunk. Megnyugtattam, hogy a gondolati síknál, így arra kérte Gabit, menjen be a recepcióra, ott jó a fény. Miért is ne, gondoltam, öt óra oda-vissza utazás és pár óra várakozás ellenére engedelmesen besétáltunk.
Bár a meghívó úgy szólt, hogy a sajtónapon a film leglátványosabb jelenetének forgatásába pillanthatunk be, egy átlagos jelenetet sem láthattunk, egész délután csak a kellékesek dolgoztak, például papírtortákat tettek az asztalokra. A smink és az interjúk miatt a próba még este 8-kor sem kezdődhetett volna el, amikorra betervezték az indulásunkat, de az eső miatt maga a forgatás is jó pár órát csúszott.
A kastélyparkot sem láthattuk kivilágítva, akkor kapcsolták fel a lámpákat, amikor a sok fotós dolgavégezetlenül (pár benti képpel a birtokában) 8.15-kor a sajtóbuszba ült.
A nézőkre jobban koncentrálnak: "Eleve közönségfilmekben jártas gárdát választottunk – mondta a producer. – Az operatőr és a rendező pedig már régóta párban jár." A legóvatosabb tippje szerint is 200 ezer jegyvásárlójuk lesz, a Tv2 szponzorálása miatt a német anyatévén is vetíteni fogják. Itthon keresős marketingjátékkal futtatnák be a filmet, "egy értékes kincset kell meglelni az országban", mondta Dér Tamás.