A szemlén már előzetesben volt a férje. Hogy fogadták önt a  premieren?

Empátiával.

A filmszemlén két versenyfilmet is jegyzett koproducerként az M&M Film, Hajdué mellett Kardos Sándorét. Mi volt a házastársi munkamegosztás?

Az M&M Film az én cégem, elsősorban én foglalkozom filmtervekkel, a készülő filmekkel. A férjem a producertársam.

Hogy kerültek kapcsolatba a fődíjas Hajdu Szabolcs-filmmel?

A Bibliothéque Pascalba menet közben, a forgatás alatt szálltunk be. Ennek különösen örültem, hiszen így már a forgatáson kiderült számomra, hogy Hajdu Szabolcs eddigi legérettebb és legszebb munkáját kísérhetjük végig. Nagyon megtisztelő volt Pataki Ági, Kovács Gábor (Filmpartners) és Angelusz Iván (Katapult Film) felkérése, hogy vegyünk részt ennek a gyönyörűen fényképezett, a legelkeserítőbb valóságot meseszerűen ábrázoló filmnek a létrehozásában. Jó dolgokban jó benne lenni.

Mennyi százalékkal szállt be a Hajdu-filmbe a cégük?

Egy film, mint üzleti projekt mindig a produceré, soha nem a koproduceré, ezért erre a kérdésre nem válaszolnék.

Az M&M Film produceri munkájával kapcsolatban a kapcsolatokat és a pénzszerzést emlegetik. Ez a filmeken belül a munkakörük?

A valódi és folyamatos jelenlét, a partneri viszony áll hozzám munkamódszerként a legközelebb. A Konyec volt az első igazi filmünk. Sokat tanultam közben, sok segítséget kaptam, de a felelősség egyedül az enyém, illetve az M&M Filmé volt. Ha nem hiszünk az ötletben, a forgatókönyvben, a rendezőben, nincs értelme belekezdeni.

Mi alapján választanak a tervek között?

Mindig arra törekedtünk, hogy a kiválasztott ötletek, forgatókönyvek, filmek értékeket képviseljenek, valamilyen üzenetet hordozzanak a világról, társadalmi problémákról, emberi sorsokról. Egy producert a filmjei alapján ítélnek meg. Tudatosan kell tehát dönteni, mert amit képviselünk, az hatással van cégünk szakmai előmenetelére és az alkotók jövőbeli megkereséseire is. Azt hiszem, eddigi filmjeink ezt bizonyítják, a Konyec (Rohonyi Gábor), a Pánik (Till Attila), a Tejút (Fliegauf Benedek) és a Kaméleon (Goda Krisztina) is.

Hogy született a férjével közös filmes cég ötlete?

Az első végzős producerosztályban diplomáztam a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Rohonyi Gábor: A bűvész c. kisjátékfilmjével indultam. A Fekete Doboz munkatársaként dokumentumfilmeket, híranyagokat készítettem. Ezután következett a szakmai életemben egy nagyobb szünet, mivel három gyermekünk született, de közben is olvastam forgatókönyveket, például segítettem előkészíteni Antal Nimród Kontrolljának előzetesét, még a film forgatása előtt. Ernőt is vonzotta már megismerkedésünk előtt a kortárs kultúra: a Bahia Kiadó egyik tulajdonosaként fontosnak tartotta a tehetséggondozást, a fiatal zenészek felkutatását és segítését. Később dokumentumfilmeket forgatott Ázsiában: Indiában, Laoszban, Burmában. 2003-ban létrehoztuk az M&M Filmet. Az első filmünk Tóth Artin Érintettek c. dokumentumfilmje volt, ezt követte több fesztiválon díjazott Madárszabadító, felhő, szél (r.: Szaladják István), a már említett Konyec, a Pánik, a Tejút, a Kaméleon, a Csillogás. Jó, ha egy film pénzt termel, de nem ez motivált bennünket , hanem az igényesség. Tisztában voltunk vele, kevés olyan film van, amelynek értékei a mozipénztáraknál is megtérülnek, de természetesen minden producer arra törekszik, hogy a legtöbbet hozza ki. A célunk az volt, hogy az M&M Film olyan márkanév legyen, amire büszkék lehetünk, ennek megalapozása állt az eddigi terveink közt az első helyen.

Mi a munkamegosztás?

A folyamatos jelenlét, az alkotókkal való együtt gondolkodás az én feladatom, Ernő az, aki mindig két lépéssel hátrébb áll, és a gyártási kérdésekben tud markáns álláspontot képviselni. Nálam jobban, gyorsabban fel tudja mérni, hogy egy adott helyzetben le tudunk-e faragni az előállítási költségekből, vagy átcsoportosíthatunk-e pénzeket egy, a rendező számára kiemelten fontos jelenet kedvéért. Más az a helyzet, amikor az elejétől fogva aktívan részt tudunk vállalni a munkában, és más, amikor koproducerként egy meglévő, forgatási szakaszban járó filmnél producerkedünk. Nem volt még film, amiben nem hittünk, csak pénzt tettünk-hoztunk volna bele. Viszont olyan már előfordult, hogy csak én felügyeltem és segítettem egy filmet, ami kifejezetten az én szívügyem volt, pl. a Születésnap. Ilyen biztosan lesz is még, hiszen fontos, hogy a kreatív énem is dolgozhasson. Mindketten hiszünk a koprodukciókban, „az egyedül nem megy” létjogosultságában, kiemelten fontos, hogy olyan filmek mellé álljunk, amiknek létrehozásához több producer együttes munkája szükséges.

A magyar producerekhez képest kevés állami támogatást ír önökhöz az MMK: 121 milliót. Milyen cégek támogatják a produkcióikat?

Az érvényes szabályozások és a Mozgókép Közalapítvány költségvetése természetesen nem engedi meg, hogy pusztán állami támogatásból készüljenek a magyar produkciók. Ennek megfelelően a legtöbb filmszponzorációban részt vevő nagyvállalatot, bankokat, biztosítókat, autókereskedelmi, távközlési cégeket, forgatási helyszíneket (például éttermeket), valamint a két nagy kereskedelmi televíziót is megkeressük a filmtervekkel. A lényeg az, hogy akár több oldalról is megerősítsük - ha több producer van, akkor mindnyájan - azt a lehetséges médiatámogatót, szponzort, aki nyitott egy film támogatására.

Milyen állami cégeket sikerült szponzornak megszerezni? Mennyivel szálltak be?

Az NKA, ORTT, MMK pályázat útján adott pénzei mellett például a Szerencsejáték Zrt. is támogatta a filmjeinket. Cserébe beleforgattunk egy-két lottózós, sorsjegykaparós jelenetet (Tillának is volt ilyen jelenete a Pánikban). Az akár állami, akár magánszponzorok egyébként 5 és 20 millió forint között támogatták a produkcióinkat.

A Tv2 igazgatósági tagja volt a férje, így a csatorna támogatása is biztosítva lehetett. Melyik filmeknél működött ez?

A Pánik, Till Attila első játékfilmje is a Tv2 támogatásával készült, az RTL Klubtól amúgy sem igen számíthattunk volna erre. A Konyec azért érdekes ebből a szempontból, mert a főtámogató Tv2 mellett az MTV és a Hír Tv is támogatta a filmet: mindhárom csatorna híradója szerepelt a cselekményben, amikor a nyugdíjas bankrablókat üldözték, cserébe a bemutató körüli kampányban segítették az alkotókat. A Kaméleont viszont az RTL Klub támogatta. Goda Krisztinára már a Csak szex és más semmi című filmnél is felfigyeltünk, ezért külön örültünk, hogy Kálomista Gábor a következő produkciónál, a Kaméleonnál megkeresett minket is, hogy társproducerként vegyünk részt benne.

Az Inforg stúdiónak a pletykák szerint Mesterházy Ernő a társtulajdonosa, a cégbírósági adatok szerint viszont Muhi András mellett Dr. Miklósvári György van bejegyezve tagnak. Mi az önök kapcsolata az Inforggal?

Muhi Andrással 2005-2006-óta dolgozunk együtt, első közös filmünk Szaladják István: Madárszabadító, felhő, szél című alkotása volt, amelyet több közös munka követett, Fliegauf Benedek, Till Attila és Kardos Sándor filmjei. Szorosan együttműködünk filmekben, de nincs és nem is volt tulajdonrészünk az Inforg Stúdióban.

Mennyiben működhet most másként a cégük?

Én ugyanúgy folytatom, ahogy eddig, gondolom, a közeg másként reagál egy ideig. Abban bízom, hogy ez a helyzet nem fog sokáig tartani.

Milyen filmterven dolgozik most?

Ahogy Bacsó Péter mondta: „Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró.” Még lehet, hogy ebből a nehéz helyzetből is készül egyszer egy film, és akkor vegyük úgy, hogy anyagot gyűjtök hozzá.