"Jézusról azt vallották, hogy száz százalékosan isteni és száz százalékosan emberi, ami képtelenség, tudományosan nem lehet igazolni. Soha nem sétált a vízen, az csak egy csoda" - mondja Verhoeven, aki szerint ott találkozunk az evangéliukomban csodatevésekkel, amikor valami történést el akar fedni. Ezt próbálta meg könyvében kinyomozni: mi az, ami igazolható, mi az, ami nem. Jézusra emberként tekint, és a legkevésbé sem tartja Isten fiának, mert szerinte Jézus mitologikus alakja saját vágyunkból született: szeretnénk isten képmását felismerni valakiben. Jézus élt, a Krisztus előtti 3-4. században minden bizonnyal.

A könyvében feleleveníti azt a pletykát, hogy Jézus nem szeplőtelenül fogant, hanem nemi erőszakból esetleg. Az erőszakot elkövető lehetett az apa, aki akár római katona is lehetett. Testvérei többen is voltak (Verhoeven szerint heten is lehettek), ez az evangéliumok alapján biztosra vehető.

Jézus, Obama, Che és Gandhi

Mennyiben változott a kutatásai alapján a Jézus-kép? Jobb vagy rosszabb képet kapunk róla? "Senki nem lehet elég jó, csak Isten. Gyakran volt mérges, harcolt, nem volt egy kedves, szerethető figura csillogó szemekkel. Egyszerre hirdette, hogy szeressük az ellenségünket és hogy harcoljunk ellene" - mondta Verhoeven.

Politikájának lényeges pontja volt az ellenség tisztelete és megismerése. "Obama tavaly Kairóban nagyon hasonlót mondott, mint Jézus: ha békét akarunk, akkor bele kell lépnünk az ellenfél cipőjébe. Vagyis meg kell érteni őket, csak így érthetjük meg, miért robbantják fel magukat, illetve másokat."

Verhoeven szerint nem a világot változtatta meg, hanem új erkölcsi rendet hozott. Ilyetén nem különbözött Gandhitól és Martin Luther Kingtől. Könyvében még egy párhuzamot hoz: nem nehéz párhuzamokat észrevenni Che Guevara és Jézus utolsó éve között. Che Guevara a marxizmus, Jézus isten országának utópiáját hirdette. Che Guevara orvos volt, Jézus – a maga módján – úgyszintén: ördögűzéseitől meggyógyultak az emberek. Végül mindkettejüket elárulták, elfogták és kivégezték egy napon belül. Jézust a rómaiak (együttműködve a zsidó hatóságokkal), Che Guevarát pediga bolíviai hadsereg (együttműködve korunk római Birodalmával, az USA-val).

Filmtervből lett könyv

Eredetileg Jézus-filmet akart készíteni Verhoeven, vallotta be, amikor 1986-ban elment a Jesus Seminarra. A Robert W. Funk alapította szervezet tagjai évente kétszer összegyűlnek, hogy megvitassák a Jézusnak tulajdonított mondásokat és cselekedeteket, hogy eldöntsék, valóban Jézus tette-e.

2000 környékén jutott el addig, hogy elkezdte leírni, előbb könyvben a kutatását, ami szerinte alapja lehet egy filmnek. Azt a rendező is bevallja, hogy hiába szeretne Amerikában dolgozni, egy ilyen filmet ott nem tudna elkészíteni, mert annyira vallásosak az amerikaiak, ezért anyagilag sem támogatnák a stúdiók a tervét. A Surrogate című, Halle Berryvel az Imdb-n beharangozott filmjét ugyanezért nem forgatják le, mert a történet középpontjában az abortusz áll. A jobbos Fox eléggé megijedt a témától.

"Visszatérek az amerikai filmgyártásba" - mondja ennek ellenére nagy kedvvel Verhoeven Három amerikai és európai projektje van a rendezőnek, amelyek közül egy Los Angelesben mexikói közösségben játszódó kartell-sztori tűnik megvalósíthatónak.

A Jézus-filmektől: meséktől a horrorig

Verhoevennek megvan a véleménye a Jézus-filmekről. Az 1964-ben bemutatott, Pasolini rendezte Máté evangéliumát azért tartja sokra, mert elegánsan, szinte szó szerint filmesítette meg Máté szövegét, mondjuk Marxista olvasatban. Időrendben a Brian élete következik a Monty Pythontól, kedveli. Mesének tartja Scorsese 88-as filmjét, a Krisztus utolsó megkísértését.

Mel Gibson Passióját kifejezetten utálja: "Szörnyű, egy extrém horrorfilm, ami nem Jézusról, hanem a kínzásról és Mel Gibsonról szól. Nem tudunk meg semmit Jézusról, az életéről, a tanításairól és hogy egyáltalán miért küzdött. Egy orthodox római-keresztény nézőpontból leforgatott mozi volt ez".

Sharon Stone lába között

Hogy miért jó egy ilyen híres rendezővel interjúzni? Egyfelől sokat és érdekesen mesélt Jézusról, cserébe meg tudtuk kérdezni, hogyan lehetett a filmtörténet egyik legszexuálisabb jelenetét Sharon Stone-nal megrendeznie az Elemi ösztönben.

Jézus után tehát rögtön a vaginára tereltük a szót. "Nem ebben a formában szerepelt a forgatókönyvben, nem volt megírva, hogy Sharon nem vesz bugyit, majd keresztbe teszi a lábát" - kezdi Verhoeven a történetet, aminek konkrét esemény adta az apropót: 1962 körül Hollandiába járt matek szakra, ahol rendszeresen voltak mindenféle bulik és rendezvények. Egy újságíró és csaja is a társaság része volt, de a lényeg, hogy a lány pontosan ugyanezt csinálta meg rendszeresen. Se bugyi, keresztbe tett láb. "Megkérdeztük, miért nem vesz bugyit, belátni mindent, ami elég zavarba ejtő. De hát pont ezért csinálom - mondta a lány" - mesélte Verhoeven nevetve. A forgatáson ebédhez készülődtek, amikor az eszébe jutott ez a történet, feldobta Sharon Stone-nak, aki egy pillanatra megijedt, majd bevállalta, persze mindenkit el kellett kergetni a forgatásról. Később teljesen elfelejtette a rendező, de szerencsére az egyébként hívó keresztény vágó az első vágásra már betette a jelenetet, meglepve ezzel Verhoevent.

A 90-es évek szimbolikus jelenete lett ez, amiről "nem gondoltuk soha, hogy ennyit fog jelenteni".