Index Vakbarát Hírportál

A jelent és a jövőt felejti a filmszakma

2011.05.06. 14:01 Módosítva: 2011.05.06. 16:17
A filmszemle szomorúan és kínosan indult üres széksorok és távolmaradó rendezőkkel. A miniszter szerint Megállt az idő, de legalább nem buzizott. A Negatív magyar filmtörténet című dokumentumfilm kedves tiszteletadásból érdekes politikai akció lett.

"Jó, hát akkor itt fogunk élni" - olvassa beszédét Réthelyi Miklós miniszter, felidézve ezzel a Megáll az idő című Gothár Péter-filmet. Egyfelől tényleg megállt az idő a magyar kultúrában, még inkább a filmgyártásban, másfelől azért pontos a mondat, mert ezzel kell az iparágban dolgozóknak együtt élniük. Magyarország a játéktér, ahol a rendezők jelentős részének meg kell mutatnia magát, miközben semmi sem áll rendelkezésükre.

2010. nyarán eldőlt, hogy ez így nem mehet tovább, folytatja Réthelyi az Uránia kínosan üres széksorai előtt. A vendégeknek lefoglalt székekre kihelyezett papírok és a rajtuk lévő nevek bevilágítják az estét, felmutatva a hiányt: nem ünnepel együtt a szakma, hiányoznak fontos szereplők.

Lehet egyébként, hogy ez az utolsó filmszemle, mert Andy Vajna kormánybiztos még nem tudja, mit kezdjen a szemlével. Azzal egyetértünk, hogy a jelenlegi formájában ennek nem sok értelme és haszna van, ezért sokak szerint lenne jó kilépni a saját provinciális játékterünkből, hogy végre látszódjon, mit érnek a filmjeink. A Titanic Nemzetközi Filmfesztiválnak például lehet értelme, de azt majdnem elsüllyesztették.

"Bizonyos szempontból mindenkinek igaza van" - állítja a miniszter egy óvónői legyintéssel, megengedően, mint aki hónapok óta figyeli, hogy a filmszakma, ahogy a kulturális élet is mindenféle játszmák terepe lett.

1. "Tudták, hogy Dante buzi volt?" - kérdezi a művész Vécsei Márton Diamond Club című filmjében, majd gyorsan hozzáteszi, hogy ja, nem, összekevertem. Thomas Mann volt az, mondta néhány napja Réthelyi Miklós, mert most ilyen kulturális vezetésünk van, amelyik figyel minden rezdülésre, még Jancsi és Juliskára is, ugye. 2. Az Orbán Viktor személyes támogatásával megerősített Szőcs Géza kulturális államtitkár a Mozgó Világban támadja a kormányát, ami miatt többen nyílt háborút indítottak Szőcs ellen. 3. Előbb kinevezik Kőrösi Zoltánt a Magyar Mozgókép alapítvány élére, majd annyira magára hagyják, hogy mindent elvesznek tőle. 4. Andy Vajnát nevezik ki, hogy találja ki a filmszakmát, aki az első, Kempinski-beli tájékoztatóján nem mond sokat. Nem is jött el a Filmszemlére, és ha jól láttuk (helyesbítés: nem jól láttuk), Kőrösi is csak a végére.

Negatív magyar

Pedig a magyar filmkultúra közös ügyünk, olvassa Réthelyi tovább a szövegét, ha már ezt írták a papírjára.

Nemes Gyula nyitófilmje, a Negatív magyar filmtörténet című dokumentumfilmje kedves politikai aktussá vált a kontextus miatt. Egyébként egy erős és őszinte tisztelgés lett volna csak az öreg mesterek előtt, akik meghatározták a jelen magyar filmművészetét életművükkel. Nemes dokumentumfilmje az el nem készült filmekről szólt. Tanulság is volt: mindig volt egy elvtárs, aki beleszólt, mert a központosított rendszer lényege az, hogy valakinek az ízlésétől és félelmétől tegyen függővé alkotásokat. Az ízléssel nincs is baj, mindenkinek van, a rendes emberek viszont bebiztosítják magukat fékekkel, hogy megelőlegezzenek mindent, ami a saját ízlésüket tolja előre.

"Ennek a szakmának az egyik feltétele, hogy felejteni tudni kell" - mondja a filmben Jancsó Miklós, mert vannak filmek, amik nem készülnek el. A magyar filmszakma most a jelent felejti, bízva benne, hogy lesz máshogy. A filmben kedvesen jönnek az öreg rendezők, előkaparják emlékeiket. Sándor Pál veteránokról forgatott volna, el is készült, de a tévéelnök veszélyesnek tartotta, Herskó János Külvárosi története, Dömölky János Vaskora, Makk Károly Babikja, Mészáros Márta Húszévesen meghalnia, Gazdag Gyula Justice for Hungaryja ugyanígy járt. Szórakoztatóan szomorú történetek arról, hogy a politika meghatározza a kultúrát. Ezt régen lehetett, ma már lényegében más a kultúra felépítése és működése.

Vajna idénre ígért 3-4 filmet, jövőre nyolcat, tavaly alig forgott valami, a szemlén nincs mit bemutatni. A sikerek még a nagy változás előttről érkeztek. Cannes-ban szerepelt Mundruczó Kornél a Szelíd teremtés - A Franeknstein-tervvel, ugyanitt Kocsis Ágnes a Pál Adriennel (díjat is nyert), Fliegauf Benedek Wombja Locarnóban nyert, az Üvegtigris 3. csak Kovács Gáborék saját zsebből betolt pénzén múlott, hogy elkészült. A művészfilmeket alig tudták bemutatni, és nem is nézték. Ki tudja, mit mutatnak be a 2012-es szemlén, az lesz az igazán érdekes.

A meghurcolt életműdíjas

Az életműdíjat a Kossuth-díjas, fiatalon is szép, kolozsvári születésű Bara Margit kapta, aki hat évvel ezelőtti agyvérzése miatt nem tudta személyesen átvenni a díjat. A hatvanas években csúnyán meghurcolta a sajtó, amikor arról írtak: az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója, Ónody Lajos ellen indítottak koncepciós pert, aminek részeként azt állították, hogy Bara rendszeresen meztelenül táncolt Ónody orgiáin. A színésznő ezért 1977-ben otthagyta a pályát, amin a legjobbakkal dolgozott együtt az Aranysárkányban, a az Oscarra-jelölt Hazudós Jakabban, a Pár lépés a határban, a Szegény gazdagokban. "Már késő" - adta át Bara Margit üzenetét második férje, Gyarmati Dezső, olimpiai bajnok vízilabdázó, majd az Orbán-kormánynak köszönte meg, hogy első kormányzásuk idején rehabilitálták feleségét.