Miért vágtak bele az első részbe 1983-ban?

Mert jó ötletnek tűnt. Bár a Filmfőigazgatóság nem találta támogatandónak. Az ellen azonban nem emeltek kifogást, hogy a Pannónia Filmstúdióban megcsináljuk, amennyiben szerzünk rá szponzort.

Ez lehetetlen küldetésnek tűnt, de szerencsére épp egy magyar-kanadai olajmágnás, Joseph Seffel keresett kulturális befektetési lehetőséget a minisztériumban, és mondták neki, hogy a komoly zene és a pécsi balett mellett a magyar animáció is érdemes a támogatásra.

Egyből kijött a Pannóniába, és ez az egy terv volt parlagon. Tetszhetett neki, mert harmadnap aláírta a szerződést. Egyébként a producerrel a film után megszűnt a kapcsolatunk, őszintén szólva azt sem tudom, él-e még.

És a másodikba, már 2004-ben?

Közönség- és produceri nyomásra. A producerek garantálták, hogy összeszedik a pénzt, és én a szakma nevében is örültem a lehetőségnek, hogy a 2000-es években magyar pénzből magyar animátorok magyar filmen dolgozhatnak. Meglepő volt, hogy mindenki szívesen jött volna, de a pillanatnyi aktuális érdekek, bérmunkák miatt csak kevesen jöttek, így ukránokkal, bolgárokkal, románokkal, orosz külsős munkatársakkal oldottuk meg.

Hogy fogadta az első résznél a negatív kritikákat?

A fanyalgó, ledorongoló kritikák természetesen fájtak, egyáltalán nem értettem egyet velük. De lelkesedő vélemények is elhangzottak. A Magyar Nemzet közölt például egy tárcát fiatalok villamoson folytatott dicsérő beszélgetéseiről. Aztán a közönség reakcióitól helyreállt a lelki egyensúlyom.

A második filmnél már nem ért csalódás, itt fel voltam készülve a negatív kritikákra. Szakmailag profi munkának tartom, de némely véleménnyel egyet is értettem: például hogy több zenével jobban ki lehetett volna tölteni a lukakat. De azokkal a véleményekkel nem, amik az első film erényeit kérik számon, és ahhoz mérve minősítik. Ez olyan, mintha Jancsót azzal nyaggatnák, hogy a későbbi filmjei miért nem olyan jók, mint a Szegénylegények. Szerencsére később, amikor lecsengett a rajongók felháborodása, pozitív írások is születtek.

Az első Macskafogóról tudjuk, hogy Nepp József fogta magát, és otthon egyedül megírta. A második résznek a forgatókönyve hogy készült?

Ezúttal már egy kis csapat rajzolt Nepp forgatókönyvéből storyboardot, és ők dolgozták át. Ennek Nepp már csak az eredeti forgatókönyvét jegyezte. Az első résznél a kanadai producer annyira szólt csak bele, hogy legyen egy kislány és egy szerethető macska is. De ezzel nem erőszakolták meg a sztorit. A másodikban már sokkal több volt a külső elvárás. Részben a producerek, részben a nézők részéről. Amint híre ment, hogy készül a folytatás, mindenkinek volt valami ötlete.

A kapitalistákat egy lengyel nevű ügynök győzi le a Macskafogóban. Utólag hogy látja, elvárták a filmektől politizálást?

Ez nem volt szándékos. A Grabovski név egy amerikai film autóversenyző főhőse, Kowalski (Száguldás a semmibe) nyomán jutott Nepp József eszébe.

Hova tűntek a második részből a poénok?

Volt, aki így is túl soknak találta a szóviccet és erőltetett poént.

A Disney állítólag blokkolta az első rész külföldi terjesztését, Amerikában csak tévében, és vhs-en ment. Mennyiben volt más a második rész nemzetközi karrierje?

Nem tudom pontosan. Már régen nem kapok kimutatást a film külföldi értékesítéséről. Sokan azért nem vették meg, mert az első filmmel együtt akarták, annak a forgalmazója meg más, és két céggel tárgyalni már bonyolult. Egyébként nem állítom, hogy a Disney blokkolta az első részt. Csak ugyanazt tette, mint a Hanna-Barbera a János vitézzel. Az amerikaiak inkább újraforgatnak egy filmet, mint a Nikitát, A nő illatát stb., csak ne kerüljön az amerikai közönség elé egy jó külföldi mozi. (Ha nem is volt olyan áttörő a Macskafogó 2 külföldi szereplése, mint az első részé, a Hungaricom Kft. az új filmet vagy 30 országnak eladta, köztük Törökországnak, Iránnak és Oroszországnak.)

Milyen volt az első résznél a technika?

Klasszikus technika volt kézi kifestéssel, hagyományos kamerával, trükkasztalon felvéve. Gémes József Commodore 64-gyel két jelenetet modellezett a saját maga konstruálta programmal: például egy bemodellezett tengeralattjáró félfordulatát. Térbeli mozgások inkább a hagyományos síkanimáció előtere és háttere különböző sebességű mozgatásával történtek, például amikor Lusta Dicket elrabolja Pedro és viszi a templomba, vagy egy folyamatos felülnézeti svenkben a rendőrautó száguldozása.

A második résznek azonban már bonyolult volt a technikai háttere. Előtte kezdtem tanulni a számítógépes animációt, lassan szoktam meg, hogy már elhagytuk a vágóasztalt, a trükkasztalokat, és számítógépbe szkenneltünk, ott kompozitáltunk. A stábban a fiatalok szerencsére ezt a nyelvet beszélték. A 3d animációt is nagymértékben használtunk, de kétdimenziós hatásúvá visszabutítva.

A második rész filmes kikacsintásait még értjük, de az első hollywoodi utalásaihoz hogy jutottak hozzá a 80-as években? Gondolom nem a Vörös csillag-moziban láttak James Bondot, Star Warst és Supermant.

A Star Wars már itthon is volt, de James Bond vhs-eket Nepp József hozott Bécsből, a Supermant is így szereztük. Egyébként külföldi fesztiválokon tudtunk mozizni, meg a Gorkij fasori filmklubban vetítettek szakmabelieknek.

Mennyit keresett a Macskafogóból?

Nem részesedtem sem az első, sem a második filmből. Az első esetében egy évig volt érvényben egy rendelet, hogy amennyiben megtérül a film költségvetése, az alkotók közt úgynevezett hatékonysági prémium osztható szét. Ez megtörtént: 70 ezer forintot kapott a 20 fős szűk stáb összesen. De ezután már semmire nem tarthattunk igényt. A második film költségei pedig állítólag még mindig nem térültek meg, legalábbis még tartozik nekem a produkciós cég.

Akkor miből él meg?

Nyugdíjból. És olykor egy kis merchandising bevétel is adódik. Valaha jól jövedelmezett ez az üzletág: a Mézga Géza és a Doktor Bubo az író, rendező mellett a figuratervezőnek is fizetett.