Igazából még hivatalos neve sincs annak a szakmának, amit David Sheldon-Hicks, a londoni Territory Studio egyik alapítója és tulajdonosa művel. „Szokták képernyődizájnnak, fiktív felhasználói felületnek is nevezni“ – mondja. Sheldon-Hicks ugyanis képernyőket tervez filmekhez: ő álmodta meg a Prometheus űrhajó parancsnoki hídját és a Casino Royale-ban a Bond laptopján és mobilján futó programokat is.

Bár a számítógépes filmtrükköket általában az utómunka során rakják bele a filmbe, a képernyődizájnereknek gyakran a forgatás megkezdése előtt le kell adniuk a kész munkát. A Prometheus forgatásán Ridley Scott ragaszkodott hozzá, hogy a díszlet lehető legnagyobb részét valóban megépítsék. Emiatt például az angliai Pinewood stúdióban meg kellett nagyobbítaniuk a 007-es színpadot – amely már akkor is az egyik legnagyobb volt Európában –, hogy beférjen a komplett űrhajóbelső. Megépítették a hajó vezérlőpaneljeinek többségét is, így a színészeknek nem sötét monitorok előtt kellett eljátszaniuk, hogy lekérik az időjárás-jelentést, vagy társaik sisakkameráinak képét  figyelik, hanem a filmben is látható, száznál is több futurisztikus panelt nézve.

Nagyméretű idegen fej

A képernyődizájnerek általában autonóm módon, a forgatókönyv alapján dolgoznak, melyben általában egy-két mondattal elintézik a képernyőt. Például a Prometheus forgatókönyvében csak valami ilyesmi szerepel, „David bekapcsolja az átvilágítógépet, a nagyméretű idegen fej pedig áthalad a gép belsején“. Ehhez a részhez Sheldon-Hicks egy részletes animációt készített a scanner képernyőjére, amely megmutatta volna a sisakban rejlő fejet, ám ezt végül nem használták fel a filmben teljes egészében, csak néhány másodpercig látszik a kijelző. Ő tervezte az űrruhák sisakjának kijelzőit és a műtőkapszula érintőképernyős felületét is.

A Territorynak nagyjából egy hónapja volt arra, hogy a forgatás előtt legyártsa azt a több száz képernyőképet és animációt, amely a filmbéli képernyőkön szerepel. Miután megépült a díszlet, és valamennyi monitoron megjelent a megfelelő képernyőkép, Sheldon-Hicksnek és kollégáinak gyakran éjjel kellett elkészíteniük a másnapi forgatáshoz szükséges változtatásokat, a rendező kérései alapján. „Négy hónapon át úgy három-négy órát aludtam éjszakánként – meséli a dizájner – és persze a hétvégéim sem voltak szabadok. De fantasztikus érzés volt a Prometheuson dolgozni. Mindenki a saját szakterületének szakértője, ezért nem akarja megmondani, hogy csináld a dolgodat.“

Instrukciókat főleg a rendezőtől és a díszlettervezőtől, Sonja Klaustól kapott. Mint mondta, Ridley Scott szinte teljesen szabad kezet adott neki, csak annyit kért tőle, hogy ne ember által készített, hanem organikus formákból nyerjen inspirációt, például tanulmányozzon korallzátonyokat, növényeket.

Ezzel ellentétben a Casino Royale-ban éppen a szögletesség volt a lényeg, a kütyüknek azt az érzést kellett kelteniük a nézőben, hogy katonai technológiát használ Daniel Craig. Sheldon-Hicks a klasszikus papír ügynökdossziékból indult ki a tervezésnél. Mint mondta, mindig az a fontos, hogy a képernyőn megjelenő információ kapjon hangsúlyt, ne pedig a grafikai körítés.

Bár a képernyők többsége működött a forgatáson, volt olyan jelenet, amelybe csak az utómunka során illesztették be ezeket a részleteket. Ilyen volt például a Prometheusban az űrhajósokat hibernáló kapszulák íves fedelének kijelzője, vagy az orvosi robotfülke irányítópanelje. A Territory mintegy kétszáz képernyőt készített a filmhez, és közülük 180 már a forgatáson üzemelt. Az animációkat Cinema 4D-ben és After Effects-ben készítették el, majd elküldték a Compuhire cég technikusainak, akik leprogramozták azokat a megfelelő képernyőkre. Sheldon-Hicksék csak az animációkat készítették, a hardvert, az összes számítógépet a Compuhire telepítette: több száz, kifejezetten erre a cégre összerakott gép és monitor, több kilométernyi kábel rejtőzött a díszletek mögött.

A képernyődizájn gyorsan fejlődő iparág, bár jelenleg még csak néhány cég foglalkozik vele Angliában, és néhány tucatnyi az Egyesült Államokban. Az utómunka ugyanis rendkívül drága mulatság, hiszen ilyenkor kockánként kell beilleszteni a filmbe a kérdéses elemet, ügyelve a tükröződésekre is. Ha például az egyik szereplő szemüveges, vagy sisakot visel, az üvegben is látszania kell a képernyő reflexióinak. De nemcsak olcsóbb ez a megoldás, a színészek munkáját is segíti, hiszen nem egy kikapcsolt monitort kell böködniük, vagy éppen a levegőt, mint Tom Cruise a Különvéleményben, hanem egy működő, interaktív kelléket. Így aztán a fiktív felhasználói felületek egyre népszerűbbek: a Territory már egy új hollywoodi filmen dolgozik, ám erről egyelőre nem árulhatnak el többet.