Néha negyven évbe telik, mígnem az ember belekezdhet abba, amit tervezett – fogamazott Dustin Hoffman a Kvartett sajtótájékoztatóján. Az Oscar-díjas amerikai színész debütáló rendezését brit színészekkel, Angliában forgatta, mégpedig egy angol színdarab adaptációjából. Amerikában így a világválság sokadik évében rendkívül divatosak a kosztümös, arisztokratákat felvonultató, eszképista filmek és sorozatok, mint a Downton Abbey, vagy éppen Jane Austen regényeinek filmváltozatai. Úgy tűnik, ezt a trendet kapta el a 75 éves Hoffman is, aki csupa zseniális, nyugdíjaskorú színészt rendezett első filmjében.

Közülük a magyar mozilátogatók számára talán Maggie Smith lehet a leginkább ismerős, a májusban bemutatott Keleti nyugalom - Marigold Hotelből. A világ többi része inkább a Downton Abbey sorozat matriarchája, Violet Crawley özvegy grófnéjának szerepéből ismeri Smithet, aki ebből kifolyólag kultikus státuszra tett szert az elmúlt években. A többiek is nagy nevek, Tom Courtenayt például A hosszútávfutó magányosságából ismerhetik azok, akik moziba jártak a hatvanas években, Pauline Collinst pedig a Shirley Valentine címszerepéből. Négyesüket Billy Connolly skót komikus egészíti ki, egy kisebb szerepben pedig feltűnik Michael Gambon is, aki a kilencvenes években egy angol sorozatban Maigret felügyelőt, a Harry Potter-filmek többségében pedig Dumbledore professzort alakította.

A Londoni Filmfesztiválon a Leicester Square Empire mozijában tartott sajtótájékoztatón a teljes sztárgárda felvonult: a 70 körüli átlagéletkort csak Sheridan Smith rontotta le, akit az angol közönség több szappanopera, majd a Doktor Szöszi musical főszereplőjeként szeretett meg, a filmben pedig fiatal orvosnőt alakít. A kamaradráma egy olyan idősek otthonában játszódik, ahol nyugdíjas operaénekesek és zenészek laknak. Otthonuk fenntartását minden évben, Verdi születésnapján adott gálakoncert bevételeiből finanszírozzák. A terv azonban borulni látszik, amikor az otthonba költözik az idős díva, Jean Horton (Maggie Smith), akinek elvált férje (Tom Courtenay) is az otthon lakója. Tom, aki még mindig szerelmes Jean-be, a költözést fontolgatja, miközben exneje sorban mindenkivel összebalhézik a lakók közül, a gálán viszont esze ágában sincs részt venni.

„Valamennyi szereplő nyugalmazott operaénekes és zenész, és két jelenet között gyakran leültek improvizálni a zongorához“ – meséli Sheridan Smith a forgatást – „igazán különleges film volt.“ A történetnek egyébként Ron Harwood darabja mellett valóságalapja is van: létezik egy hasonló ház Milánóban, melyet még Giuseppe Verdi építtetett magának, végrendeletében pedig meghagyta, hogy halála után az épület öreg zenészeknek és énekeseknek nyújtson otthont. A Casa Verdi azóta is így üzemel, 1983-ban dokumentumfilm is készült róla, a Tosca csókja.

A profi zenész mellékszereplők hajlott koruk ellenére lelkesen dolgoztak a forgatáson: „Ezek a hetven, nyolcvan, kilencvenéves emberek minden nap eljöttek, hatalmas energiával, és tíz, tizenkét órákat forgattunk minden nap“ – meséli Hoffman, aki szerint remek dolog megöregedni, „mivel az agyad a legérdekesebb módokon képes összekavarni a valóságot“.

Hoffman elmondta, színészként rengeteg olyan tapasztalatot szerzett, ami rendezőként igen hasznosnak bizonyult. A szereposztás eldöntését például részben a színészekre bízta: „Rendezőként már megtanultam a leckét: a jó színészeket kell megkérdezni, szerintük ki a legalkalmasabb egy szerepre, hiszen ők mindenkinél jobban tudják“. Így Pauline Collinst Maggie Smith javasolta a feledékeny Cecily szerepére.

Felmerült az a kérdés is, vajon ahogy a társadalom elöregszik, népszerűbbek-e az idősebb korosztálynak szóló filmek. Maggie Smith szerint inkább arról van szó, „a felnőttek szívesen néznének a moziban felnőtteknek szóló filmeket“, azonban idősekről szóló filmekből egyelőre kevés van. Pedig igen sikeresek, vélte Smith, aki a már említett Marigold Hotelben  szintén nyugdíjaskorú sztárokkal játszik: Judi Dench-csel, Billy Nighy-jal és Tom Wilkinsonnal.

És hogy mennyire jöttek ki a brit színészek az amerikai színész-rendezővel? Pauline Collins szerint remekül, mivel Dustin „egyszerre dinamó és drágaság“, és pontosan tudja, hogyan működnek a színészek, hiszen ő is az. A rendezésért egyébként Hoffman elnyerte a debütáló rendezőknek járó különdíjat az októberi Hollywood Film Awards gálán.