Persze a Harcos című Cinemax-sorozatban a kungfu szépséges, a koreográfia pazar, de aki ebben az eposzban csak a kungfut látja, annak alighanem fogalma sincs arról, mi zajlik éppen körülötte, szerte a világban.

Ennél aktuálisabb filmsorozat nem is futhatna az HBO-n. A Cinemax Harcos című sorozata már a második évadát tapossa, és azon túl, hogy a XIX. századi Amerikában, San Franciscóban játszódik, a történet nagyon is velünk élő. A történetet az a Jonathan Tropper vette szárnyai alá, aki már a Banshee sorozattal is felejthetetlent alkotott.

Az alapsztori olyannyira ismerős, hogy ha behelyettesítenénk mai szereplőkkel, menekültekkel és hazafiakkal, akkor egy tűpontos mai sztori kerekedik ki belőle.

A helyzet adott: a polgárháborútól szenvedő Amerika nem tud mit kezdeni önmagával, s legkevésbé azokkal, akiket a hajók gyomra szállít az új világba. A polgárosodó, iparosodni vágyó amerikaiak nem tudnak mit kezdeni a földjüket elárasztó idegenekkel. A mexikóiakkal, az írekkel vagy éppen a kínaiakkal. Pontosabban tudnak. Erről szól a sorozat.

Az már fel sem merül a magukat őshonosnak gondoló amerikaiakban, hogy nem is olyan sok idővel azelőtt éppen ők voltak azok, akik hasonlóképpen árasztották el ezt a kontinenst,

Egy ilyen korszakban pedig óhatatlanul összetűzésbe kerülnek a gyüttmentek a jöttmentekkel, és a vége csakis egy lehet: valakinek be kell hódolni, vagy elpusztul.

Olcsó kínai munka vs. melós írek bére

Ebben a történetben a hagymák a kínaiak, a kacsák a már amerikaiaknak számító betelepültek. Ám ha mindaz nem volna elegendő, hogy e két csoport nincsen barátságban, a kínaiak még egymással is harcban állnak: a tongok küzdelmét láthatjuk, mert nem mindegy, hogy melyik kínai közösség veti meg a lábát az új hazában.

Vagyis a konfliktus összetett, és a Harcos ebben a környezetben mutatja meg azokat, akik túl akarnak élni. Miközben ez a világ a velejéig korrupt és macsó. A nők szerepe a szülésben és a házi teendőkben kimerül, vagy a bordélyban kapható édes öröm az egyetlen erényük. Ha pedig mindez nem megy szép szóval, akkor a nők jussa a megvetés, a megaláztatás, a kiszolgáltatottság.

A férfiak meg... Tiszta vadnyugat.

• A rendőrség éppen annak dolgozik, aki többet fizet.
• A politikusok éppen annak érdekében kavarnak, aki többet fizet.
• A munkásoknak pedig, akiknek építeni kellene ezt az országot, a lehető legkevesebbet fizetik.

S mivel a kínai munka olcsóbb, mint az ír munkaerő, máris elénk tárul a kapitalizmus működésének lényege:

Ilyen társadalmi hangulatban ismerjük meg Ah Sahm (Andrew Koji), az okos és pazar képességű kungfuharcos történetét, akinek ahhoz, hogy megtalálja helyét és számítását Amerikában, előbb a tong bérgyilkosává, verőlegényévé kell válnia.

Persze beleszeret ő mindenkibe, még a polgármester feleségébe is (Joanna Vanderham), de romantika nélkül nincsen dráma. Így neki már két fronton is helyt kell állnia: a sajátjai és az amerikaiak között.

Sztárok nékül még hihetőbb

A háttérben klasszikus maffiatörténet bontakozik ki, amelyben lényegében mindenki mindenkit elárul, hátba szúr, és nem csak képletesen, de azon túl, hogy a szövevényes történet mindvégig fenntartja a figyelmet, a film látványvilága szinte már a tökéletességet súrolja.

A történet karakterei ráadásul pontosan azt játsszák és mutatják meg, amilyen ez a világ egykor lehetett. Dean Jaggernél jobb ösztönlényt, mégis érzelmes írt (Dylan Leary) aligha találnánk, Langley Kirkwood pedig olyan pontosan hozza az ármánykodó Walter Buckley politikus alakját, hogy szinte érezni lehet, ő a jelenkorban is rendesen kavar a háttérben.

A sorozat nagy erénye, hogy úgy tud egyedi hangulatot teremteni, hogy ehhez nincsen szüksége világsztárokra. Az más kérdés, hogy a leendő sztárok éppen most születnek a szemünk előtt.

Ez a sorozat nem csupán azoknak való, akik imádják a jól koreografált küzdősportjeleneteket. Vigyázat, véres, erőszakos jelenetek sora látható! De a Harcosban azok is megtalálják az örömüket, akik kedvelik a kosztümös kalandfilmeket, és akik már régen nem hisznek abban, hogy a jó csakis jó, a rossz pedig csakis rossz lehet.

Olyan talán sosem volt, és nem is lesz.

(Borítókép: HBO)