Superbad - avagy miért ciki a szex?

"Szerelmi óda a péniszhez" - írta az egyik amerikai kritikus az év egyik legsikeresebb vígjátékáról, a Superbadről. Igazi szexes-pinázós, minőségi vígjátékot készített Seth Rogen és Evan Goldberg, akik az Ali-G Show néhány részébe is bedolgoztak, és a legenda szerint 14 évesen kezdték el írni a forgatókönyvet. Ez lett a 20 millió dollárból forgatott Superbad, ami már 120 milliós bevételnél tart Amerikában. Adott két fiatal, akik az egyetem előtti utolsó, hatalmas középiskolai bulira készülnek, ahol a szüzességüket is el akarják veszíteni. Egy baj van, hogy ehhez nekik kell beszerezni a piát. A filmet a Felkoppintvát és a 40 éves szűzet jegyző Apatow produkciós cége jegyez. A statisztikákat kedvelő olvasóknak üzenjük, hogy 186 alkalommal hangzik el a fuck szó a filmben, ebből 84-szer Seth mondja ki.

A másik én

Az új Jodie Foster-film, plusz a Nicole Kidman-es ailen-thriller balul elsült amerikai premiere után az a pletyka terjedt el, hogy a Warner Brothers produkciós vezetője beszüntetné a csajos filmeket. Bár a stúdió hivatalosan cáfolt, azóta a Wonder Woman-mozi is bebukni látszik. A kasszáknál valóban nem csilingelt olyan szépen Foster ámokfutása, eddig 56 millió dollárt hozott. Ennek ellenére nem kell rögtön leírni A másik ént, amiben a színésznő Robert de Niro önjelölt halálosztó taxisofőrének nyomdokaiba lép. Egy éjszakai séta alkalmával egy banda megtámadja őt és a pasiját. Itt elpattan benne egy húr, és véres bosszúhadjáratba kezd. A film szándékosan alapoz Robert de Niro karakterére, aki mellett a kis Foster tinikurvaként igazi sztárrá vált. Emellett A másik ént többen hasonlítják a Charles Bronsonnal forgatott Bosszúvágyhoz. Az Interjú a vámpírral és a Reggeli a Plútón rendezője a sima mészárlásnál többet akar feltárni, de a trailer alapján azért nem ez az új Taxisofőr.

Frank és Wendy

Tudatosan gyermeteg rajzstílusban rakták össze az észtek a saját, szürreális X-akták-verziójukat, amiben a csőmellű Wendy és az elkékült szájú Frank hárítja el az északi országra leselkedő paranormális veszélyeket. Náci törpék, addiktív hamburgerek szegélyezik útjukat, amin elsősorban a felnőttanimációra fogékony közönség tart majd velük. A rajzfilm néha politikai szatírába is átcsap, a rendezők bevisznek néhány aprócska ütést Tony Blairnek, a szomszédos letteknek és az ostoba amerikaiaknak. A Frank és Wendy itthon a győri Médiawave-en már bemutatkozott, most a Toldiban és az Európa moziban újrázik az észt FBI.

A Nap utcai fiúk

Pécsen már bemutatták Szomjas György 56-os filmjét, A Nap utcai fiúkat, ami egy maroknyi fiatal grundharcosról és egy mozi megvédéséről szól, sok érzelemmel. Az ismert Szomjas-hangulathoz, az áldokumentumfilm, a beszélő fejek és a fekete-fehér képek egyvelegéhez tér vissza a rendező, aki a Könnyű testi sértéssel, a Roncsfilmmel vagy a Falfúróval már bizonyított. Az 56-os évfordulót kihasználva Szomjas saját emlékeiből készített egy szerelmi történetet, ami alapjaiban nem sokban különbözik a Goda Kriszta-féle Szabadság, szerelemtől. Szerelmi háromszög, forradalom, csak itt Gáspár Kata alakítja a főszerepet sok ismeretlen fiatal fiú mellett. Olvassa el kritikánkat a filmről.

Flandria

Antiszínészekkel forgatott antifilmet a cannes-i kedvenc belga rendező háborús antihősökkel és lelohasztó szexjelenetekkel. Bruno Dumont Flandriájában a belga traktor első világháborús emberi maradványokat forgat ki a földből, majd nem sokkal később a falu ribancának unatkozó szexpartnereit és néhány haverját egy közel-keleti háborús zónába viszik katonának. A céltalan és lelketlen főszereplőket a harci helyzet sem tanítja meg az élet értékeire, gyerekkatonát ölnek, és nőt erőszakolnak minden különösebb belső visszhang nélkül. Amíg a fiúk a fronton nyűglődnek, az otthonmaradt lány újabb falubelivel fekszik össze, és a diliházat is megjárja. A filmet már a Titanic Filmfesztiválon is bemutatták, és bár tavaly Cannes-ban a felháborodott franciák a vászonnal feleseltek a vetítés közben, a zsűri különdíjjal értékelte a Flandriát. "Ezt a fikcót vagy szeretik, vagy utálják" - írta a rendezőről a Hollywood Reporter kritikusa, úgyhogy a legújabb művét csak annak ajánljuk nyugodt szívvel, akinek már a korábbiak, a Jézus élete és az Emberiség is bejöttek.

Megy a gőzös

Szőke András után Koltai Róbert keveri lapokat egy vidéki porfészekben, amit csak a Magyar Államvasutak köt össze a külvilággal. A Szigorúan ellenőrzött vonatok erotikus pecsételős jelenete után nehéz újat mutatni vasutas humorban, meg volt egy hibáival együtt is szerethető Indul a bakterházunk is. Vasutas filmreformra tehát itt se számítsunk, most a gonosz állomásfőnök (Koltai) és felesége (Pogány Judit) orra alá tör borsot egy leleményes napszámos gyerek. A sztorit az színezi, hogy a napszámos a Bakterház Bendegúzával ellentétben már van olyan idős, hogy becsajozzon, nameg a barcikai Ősanya is az állomásfőnökék kezére jut, miután a csendőrök elkártyázzák az ország szent ereklyéjét. Koltai újra nevettetne, és aki értékeli a humorát, annak most nem okoz majd csalódást.

Kerékbe törve

Vincze Zoltán tévés rendező egész életére tolószékbe kényszerült, így jött a Kerékbe törve ötlete, amiben sorstársak szemszögéből mutatja be kerekesszékesek hazai áldatlan helyzetét. A filmből kiderül, hogy az esélyegyenlőségi szlogenek ellenére itthon milyen területeken maradunk alul a nyugati állapotokhoz képest. A siránkozás helyett az alkotók megpróbáltak a pozitív példára koncentrálni, ezért a dokumentumfilmet nemcsak a tízezer magyar kerekesszékesneknek ajánljuk.