Index Vakbarát Hírportál

Kertész a New York Times-ban

2006.01.04. 09:54
A holokauszt egy tizenéves szemével címmel jelent meg a Kertész Imrével készült interjú a New York Times amerikai napilap keddi számában. A Nobel-díjas íróval a Sorstalanság című filmről Berlinben beszélgetett Alan Riding. A Sorstalanságot pénteken mutatja be a New York-i Film Forum filmszínház.
"A buchenwaldi koncentrációs táborból tizenévesen kiszabadult Kertész Imre harminc évvel később regényében újraélte a vele történteket, majd hetvenen túl megírta a film forgatókönyvét is - kezdi a cikk szerzője. - Mennyire indította meg a film?" "Hogyan is lehetne megindultság nélkül végignézni saját történetemet - kérdez vissza Kertész Imre. - Úgy gondolom, a film gyönyörű, de nem azonos a könyvvel. A film vizuális, a gyerek azonnali rokonszenvet kelt, a szöveg másodlagos a cselekmény és a képek után".

A "gyönyörű holokausztfilm" az újságíró szerint különösnek tűnhet, ahogy a honvágy is, amit Kertész Imre érzett a koncentrációs táborbeli élet után, amikor 1945 júliusában visszatért Budapestre. A Sorstalanság Riding szerint nem a holokauszt krónikája, hanem inkább a nagykorúvá válás története, az emberiség vissza-visszatérő barbarizmusának hátterével.

"Olyan voltam, mint egy kóbor kutya"

Kertész Imre

"A filmben sokkal több az önéletrajzi elem, mint a könyvben - mondta Kertész. - Még abban sem vagyok biztos, hogy az emlékeim vagy a könyvem emlékei alapján írtam-e a forgatókönyvet." Bárhogyan is, a film a lap szerint megőrzi álomszerűségét és ez az a minőség, ami leginkább kitünteti Kertész nagyon személyes beszámolóját arról, hogyan élte túl a holokausztot. Kertész Imre elmondta, hogy igyekeztek elkerülni a holokauszttal kapcsolatos kliséket a filmben, ami lehet emocionális, de szentimentális sosem.

A lap megemlíti azt a regényben nem található jelenetet, amelyben egy amerikai zsidó katonatiszt (Daniel Craig, az új James Bond alakításában, a szerk.) arra bíztatja Köves Gyurit, a mű főszereplőjét, hogy emigráljon az Egyesült Államokba, a gyerek azonban vissza akar térni Budapestre a családjához. A tiszt alakja azokból az amerikaiakból áll össze, aki erre buzdították őt. Mint Kertész elmagyarázta, mindenki számára fontos kérdés volt, hogy hazatér-e vagy más országot választ. "Aki sejtette, hogy Magyarországon szocializmus lesz, nem ment vissza. Én el se tudtam képzelni, hogy máshova menjek, mint haza. Olyan voltam mint egy kóbor kutya."

"A boldogság lázadás"

Az otthon azonban más volt, mint ahogyan Kertész Imre vagy Köves Gyuri elképzelte: apja a mauthauseni náci munkatáborban vesztette életét, mostohaanyja újra férjhez ment, a lakásukba pedig idegen család költözött be. Köves Gyuri még itt sem tudja felfogni, hogy több mint félmillió magyar zsidó pusztult el, és amikor a táborok szörnyűségeiről kérdezik, boldogságára emlékszik.

Ha a boldogság szó sokkoló, az Kertész elmondása szerint szándékos volt. "A szót kivettem mindennapi jelentésének környezetéből és botrányos színben tüntettem fel. Ez lázadás volt az áldozat szerepe ellen, amelyet a társadalom rám osztott, a felelősség vállalásának, saját sorsom meghatározásának egy módja volt" - mondta.

Az újságíró megszólaltatja Koltai Lajost, a film rendezőjét, aki telefonon Budapestről nyilatkozva ugyancsak hangsúlyozza, hogy kerülni akarták a szentimentalizmust és távolságtartásra törekedtek, így eleve lemondtak archív anyagok használatáról.