Cthulhu Munchkin

Idén lett 85 éves a csápszakállú, denevérszárnyas ikon, a Nagy Cthulhu, így természetesen a róla szóló Munchkin-kiadást is beválogattuk nyári játékteszt-sorozatunkba. A zseniális horrorszerző, Howard Phillips Lovecraft ugyanis épp 1926 nyarán írta meg a Cthulhu hívása című novellát, középpontjában a R'lyeh romvárosának mélyén szunyókáló ősi istennel, aki később a geek körökben igen népszerű Cthulhu-mítosz névadója lett, azaz prímán eladható vele egy seregnyi könyv, film, póló, konzoljáték és plüssfigura. Na meg persze a társasjátékok is.

A Fantasy Flight 2005-ben hozta ki a Rettegés Arkhambant (itt istenítettük) és azóta is ontja hozzá a kiegészítőket, a szépemlékű lapozgatós könyvek amerikai társírója, Steve Jackson (tehát nem az angol Steve Jackson) pedig 2007-ben csapott le a csápos csillagközi rémekre, és összedobta a Munchkin horrorváltozatát. A Cthulhu Munchkin szabályai lényegében nem változtak az alapkiadáshoz képest: egyre brutálisabb szörnyeket mészárolva és egyre erősebb okkult tárgyakat begyűjtve érd el úgy a tizedik szintet, hogy ebben egyik kedves barátod se tudjon megakadályozni.

A játék egyetlen újítása, hogy a megszokott fantasy archetípusok (harcos, mágus, pap, tolvaj) helyett tipikus Lovecraft-szereplőkkel játszhatunk: lehet belőlünk magánnyomozó, egyetemi professzor, felfegyverzett szörnyvadász vagy a csápos isteneknek behódolt kultista. A szintlépések szintén a kultikus horroríró kedvelt fordulatait idézik: megtudod, hogy a te családodban is voltak torzszülött halemberek, egyedüliként élsz túl egy szörnymészárlást, átolvasol valami istentelen kódexet vagy jelented az idegen létformák jelenlétét a hatóságoknak (akik a rajzokon természetesen szintén csápos kultisták).

A játék extrém humorfaktorát a Cthulhu-mítoszra utaló agyzsibbasztó szóviccek adják, amikért elismerés illeti a fordítót. A Nekronomikon-Negrognómikon ferdítést vagy a Nyarlathotep- Nyaralótelep poént jó eséllyel már minden geek társaságban elsütötte valaki, itt viszont ezeknek a százszorosát kapjuk gyomorrúgásként. Éji huhogányok helyett édi huhogányok ellen kell harcolnunk, a Yuggoth lakójából bakelitlemezzel seftelő jugó lett, Azathoth-ból Azatót, a Mérhetetlen Vénből mogorva nyugger, azaz élhetetlen vén, de még Lovecraft egykori társírója és tanítványa, August Derleth is felbukkan fagyott szellemként August Dérlett néven. (Az abszolút kedvenc nálam egyébként a Zarándokút Kadathba novella új címe, a Zarándokút Kadarka.)

A kellemesen debil, hangulatfestő illusztrációkat ezúttal is Steve Jackson országos cimborája, a manchesteri születésű képregényrajzoló, John Kovalic követte el. Sajnos a fantasy-Muchkin sárga-barna színárnyalatát viszont egy szembántó takonysárga-neonzöld kombóra cserélte le, bár az kétségtelen, hogy a kazamatapakli hátoldalán jobban mutat egy térkapuból integető Cthulhu-csáp, mint egy egyszerű, berúgni való vasajtó. Az eltérő hátlap persze némi gondot okozhat majd, ha össze akarjuk keverni az új Munchkinunkat a régebbi kiadásokkal, de így  legalább előre felkészülhetünk a horrisztikus szóviccekre.

Karib-tenger kalózai kártya

Itthon a póker lett a nemzeti kártyasport a jó öreg ulti helyett, ami miatt bizonyára pezsgőben fürdenek a 187 éves múltra visszatekintő Piatnik játékgyár dolgozói, mivel így a magyar kártyák mellett mindenféle dizájnos römipaklikat is piacra dobhatnak, a ledér pin up csajoktól kezdve Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjén át a Da Vinci-kódig és a Casablancáig. Utóbbi filmes vonalat erősíti a negyedik Karib-tenger kalózai mozifilm, az Ismeretlen vizeken rosszarcú szereplőit felvonultató kártyacsomag is.

A dizájnra első ránézésre nem lehet panasz: a Feketeszakáll lángoló csontvázas hajójával díszített dobozban két 55 lapos pakli lapul, hátoldalukon kék illetve vörös térképekkel. A kártyákat nézegetve viszont már nagyon feltűnő, hogy ez csak egy megúszós kiadás, nulla ötlettel: ahelyett, hogy minden lapon más kalózszereplő díszelegne, a harmadán a raszta Johnny Depp vigyorog (joker, 5, 9, király, ász). Három lapon domborít Angelica, azaz Penélope Cruz (7, 10, dáma), a Feketeszakállnak öltöztetett Ian McShane pedig szintén három kártyán ráncolja a homlokát (4, 8, bubi). Szegény Barbossa viszont még a két zombikalóznál is kevesebb lapot kapott (a 6-ost).

A Paitnik és a Disney rárakhatta volna egy-egy kártyára az első három Karib-tenger mozifilm utáni kirúgásokat túlélő Gibbst (Kevin McNally), az angol és a spanyol királyt, a sellőket, na meg persze az idősebb Sparrownak, Keith Richardsnak is kijárt volna minimum egy király vagy ász lap. Némileg javítja az összképet, hogy a mozifilmből vett jelenetfotók alatt a pikk lapoknál egy halálfejes kalózzászló, a treffnél egy koponya, a kárónál két keresztbe rakott lábszárcsont, a kőrnél pedig egy szarvas démonarc virít. De a filmrajongóknak így is tökéletes kellék vízparti pókerezéshez.