Az Őrült, dilis, szerelem és a Blue Valentine között a szerelem, a szerelemmel járó szomorúság és Ryan Gosling a közös nevezők. A Cannes-ban tavaly méltán ajnározott szomorúfilm, a Blue Valentine után vígjátékkal, az Őrült, dilis szerelemmel bizonyítja Gosling, hogy ilyen férfira van szükség, de sokra. Gosling nem csupán korosztálya egyik legtehetségesebb színésze és jócsávója, hanem olyan kellemes figura, hogy bármilyen szerepében könnyedén azonosulhatunk vele. Mínusz a kockahas, persze.

A magyar mozikban úgy alakult, és ez egy páratlan lehetőség és ajándék, hogy nagy hirtelenjében három Ryan Gosling-filmet is megnézhetünk. Sorrendben: a Blue Valentine-ban egy kopaszodó apát alakít, aki a világ legnagyobb szerelmével találkozott egy költözködés során (Michelle Williams), de épp minden szétesik körülöttük. A második lenne az itt tárgyalt Őrült, dilis, szerelem, ami a vígjáték zsánere felől közelíti meg ugyanezt a témát, végül hamarosan láthatjuk az idei cannes-i filmfesztivál egyik legpörgősebb és legizgalmasabb filmjét, a Drive-ot csupa elképesztő jelenettel és arcjátékkal. Ebben egy csendes, már-már westernhősi karaktert alakít, akinek az életét megbillenti egy lány.

Javaslatunk szerint először a Steve Carell főszereplésével készült romantikus vígjátékot, az Őrült, dilis, szerelmet kell megnézni, amiben a negyvenes apát váratlanul kiteszi a felesége (Julianne Moore) otthonról, mert az asszonyka lefeküdt egy kollégájával (Kevin Bacon). A szakítás utáni gyászmunkában fut össze egy bárban a szupercsávóval, a mindig magabiztos Jacobbal. Ez utóbbi Ryan Gosling, akinek kockásra gyúrt hasa, magabiztos fellépése van, de ami a legfontosabb, remek a know how-ja a csajozás terén. Hiába kapott mellékszerepet Gosling, a film első felét mindenképpen ő viszi el a hátán (főleg az első párbeszédei zseniálisak), amíg az egyébként az átlagember karakterében rendszeresen vicces Steve Carell lábadozik a szerelemben (7/10).

A könnyed és szórakoztató filmet egy erős történetszál és egy lappangó építi fel: előbbin Carellnek kell sok évtized után megtanulnia, hogy ő férfi, és ezt a tükör előtt mondogathatja is magának, hogy szokja. Tanára a Tökéletes Férfi, Gosling, akinek a karakterét sajnos nem bontották ki eléggé, pedig jó lett volna látni, hogyan oldja meg a minden nőt levadászó férfi, hogy őt is levadásszák azért. A két férfi egymástól tanul az életről és a nőkről. Egészen kis szerepekben is olyan remek alakításokat láthatunk, mint Julianne Moore-é (négy Oscar-jelölés), Emma Stone-é (Könnyű nőcske) vagy Melissa Tomeié (A pankrátor).

A film szélsőségektől mentesen beszél egy negyvenes pár szerelmi életéről, és bár mélységek egyáltalán nincsenek, de nem is baj, ha a felszínen ennyi szórakoztató elem található egy már ennyire elhasznált témában. Ne ijesszen meg senkit a cím, mert újra bizonyságot nyert, hogy ügyes színészek egy közepes sztorit is fel tudnak dobni, sőt a dialógusokbn túl is teljesítenek.

Ezt a cikkben tárgyalt másik film is bizonyítja, ami olyan törékeny szerkezetre épült, hogy végig félő volt, bármelyik rossz intonálásban, gesztusban vagy kósza nézésben összeomolhat. Háromszor láttam már, és az látszik, hogy ha a törékeny szerkezetet két tehetséges színész óvja, akkor az a legbiztonságosabb felépítmény.

A Blue Valentine az utóbbi évek legszebb és egyben legszomorúbb filmje egy párkapcsolat elejéről és végéről. Ritka, de felejthetetlen 10/10-es film, amitől napokig hasogat a szív, keressük a helyünket a világban, újraértékelünk mindent, amit addig a kapcsolatainkról gondoltunk.

A szobafestőként dolgozó, az unalmas átlagéletében alaposan megkopaszodó és hasat eresztő Ryan Gosling látszatboldogságban él a mindig dolgozó orvosfeleségével és kislányukkal. A férfinek minden jó, a nőnek már nagyon sok minden nem, a kislány mégis összetartja őket. Derek Cianfrance rendező ebbe a társas viszonyba érkezik meg, nem titkolózva, hanem kíváncsian, kutatva, mi az istentől mehetett ennyire tönkre közöttük minden. A nő szakítani akar, a férfi nem: ennél drámaibb alapkonfliktus nem lehetséges.

A Blue Valentine-ban Gosling és Williams úgy játszik együtt, mintha tényleg sok éves kapcsolatuk széthullásáról lenne szó. Állítólag a forgatás előtt munkaterápia céljából összeköltöztek, hogy megtanulják egymás intimitását, távolságait, tekinteteit és szagait. Ennek eredményekképpen mindkettőjüket Aranypálmára jelölték, Michelle Williamset Oscarra is.

Mintha a filmet maguk a színészek forgatnák stáb és forgatókönyv nélkül. Sok közelivel térképezzük fel a színészek arcait, szemeit és szájait. A rendezőnek olyan térkép az arc, amin pontosan a nyomára bukkanhatunk egymás elvesztésének. Annyira borzalmasan szomorú a főszál a filmben, hogy az egyébként kedves és szerelmes visszaemlékezések is csak súlyosbítják.

Legyen ez a két film megtekintése feladat vagy kihívás a következő napokra. A Ryan Gosling-kurzust szeptember 15-én a Drive premierjével folytatjuk, amiben azért felejthetetlen akciójelenetek is vannak.