Miközben az amerikai elemzők azon vitatkoznak, hogy a 3D-láz megölte-e a filmgyártást, a szó hagyományos értelmében vett film már kimúlt. Még ha itthon ezt még nem is mondták ki.

A három legnagyobb kameragyártó cég, az ARRI, a Panavision és az Aaton szép csendben beszüntette a hagyományos, filmtekercses felvevőgépek gyártását és ezentúl kizárólag a digitális kamerák tervezésére és gyártására koncentrálnak majd, írja „Filmkamera: 1888-2011. Nyugodj békében!” című cikkében a salon.com.

„A hagyományos kamerák iránti kereslet egyre csökken. Vannak még persze olyan Amerikán kívüli piacok, ahová el lehet adni, de ez is egyre szűkül - idézi a cikk Bill Russellt, az ARRI Camera Products igazgatóhelyettesét. - 2-3 éven belül a forgatásokhoz használt kamerák 85 százaléka digitális lesz, és csak a maradék hagyományos.”  Az ARRI-főnök azonban még nem temette el végleg a celluloid filmet: „A film akkor hal meg végleg, amikor már a Kodak és a Fuji sem akarnak belőle pénzt csinálni."

Jean-Pierre Beauviala, az Aaton alapítója szerint a sztereoszkopikus 3D-technológia végzett a hagyományos kamerákkal, mivel "rémálom egymáshoz hangolni két különböző filmkamerát". A Creative Cow cikkében Beauviala azt is elmeséli, hogy az Aaton 3 évvel ezelőtt bemutatott hagyományos, 35mm-es Penelope kamerájából alig tudtak eladni, de az ezt követően kifejlesztett digitális Penelope-változatnak már jóval nagyobb sikere volt.

A Panavision az elmúlt években szintén előtérbe helyezte a digitális kamerákat. Az utolsó 35mm-es Millennium XL filmfelvevőjük 2009 telén került forgalomba, de korábban Steven Spielberg és George Lucas is ezzel a típussal forgatta le az Indiana Jones és a Kristálykoponya királyságát (Spielberg egyébként a Panavision egyik legjobb reklámarca volt, mivel a Cápától a Jurassic Parkig szinte mindegyik mainstream filmje werkfotóin ilyen kamerákkal pózolt).

Color by Technicolor

Bár a Kodak és a Fuji még mindig gyárt hagyományos filmet, több nagymúltú, majdnem 100 éve alapított, filmelőhívásra és színesfilm-sokszorosításra specializálódott őskövület, többek között a Technicolor és a Deluxe Entertainment Services Group is kénytelen volt felszámolni angliai, kalifornaiai és kanadai kirendeltségeit, és fokozatosan beemelni a profiljukba a digitális technológiát. A salon.com cikkében Gray Ainsworth, a Deluxe Digital Media Executive igazgatóhelyettese így magyarázza a váltást: "A régi cégóriások egyértelműen hanyatlásnak indultak, mivel a forgalmazók ma már nem a fizikailag megfogható, laboratóriumban előhívott filmkópiákkal bonyolítják a terjesztést, hanem file-alapú digitális rendszerben."

A Technicolor az elmúlt években nemcsak bekebelezte a digitális kópiák forgalmazásával foglalkozó Cinedigm Digital Cinema Corp.-ot, de maga is beállt a CGI-utómunkát vállaló cégek közé, hiszen ahogy a cég vezető marketingese, Ahmad Ouri fogalmaz: "Ma már a filmek 90 százaléka átesik a digitális utómunkán." A Technicolor emellett mozifilmek 3D-be konvertálását is elvégzi bérmunkában.

Egy operatőr sosem felejti a film surrogását

„Az utóbbi tíz évben az ipar hatalmasat változott, megjelent például nemrég az ARRI fejlesztése, az Alexa, ami forradalmian új technika, már majdnem eléri a film átfogását, színmélységét, mélységélességét, színdinamikáját - jellemzi a helyzetet Csukás Sándor az Árnyékszázad, a Made in Hungária mozifilm és a Társas játék című HBO-sorozat operatőre. - Ez egy remek technika, és valószínűleg ez a jövő, de azért még ott van a majdnem szócska. Panavisionnal nem forgattam, ez egy viszonylag nehézkesebb technika, bár elérhető Magyarországon is, de inkább széles terekben, nagy díszletekben jó vele forgatni. Rendkívül szép rajzú objektívei vannak, de az Arrival ellentétben megvenni nem lehet, csak bérelni az amerikai anyacégtől.”

„Egy operatőr, ha már forgatott filmre, soha nem felejti el azt az érzést, amikor a füle mellett surrog a nyersanyag a kazettában - folytatja a celluloid dicséretét Csukás - Azt azért tudnunk kell, hogy a videókép (legyen az akár nagyfelbontású HD), és a filmnyersanyagra készített kép mindig különbözni fog, hiszen az egyik egy elektronikus úton előállított kép, a másik pedig egy vegyi úton megjelenített kép. Ráadásul a film javára különböznek. Az elmúlt időszakban minden évben forgattam filmre, de hozzá kell szokni, hogy háttérbe fog szorulni a film, de nem biztos hogy ez a jövő annyira sötét.”

A néző ma még nem látja a különbséget

3-4 évig még biztosan nem lesz egyeduralkodó a digitális technológia a filmgyártásban Fillenz Ádám, a Poligamy és a Cannes-díjas Pál Adrienn operatőre szerint. „Bár már vannak olyan digitális kamerák, amik nagyjátékfilmekhez is tökéletesek, a néző általában nem veszi észre hogy digitális vagy hagyományos nyersanyagra forgott-e a mozifilm, legfeljebb akkor, ha szakmabeli."

Fillenz szerint ugyan a digitális nyersanyag nagy előnye, hogy már a forgatáson is azonnal vissza lehet nézni, a vágók is könnyebben dolgoznak vele, a forgalmazói oldalon pedig megkönnyíti a kópiák sokszorosítását és szállítását, de még mindig a hagyományos film a megbízhatóbb formátum.

„De mi van, ha leejtik a digitális adathordozót, és az tönkremegy? A celluloid olyan, hogy amit rávettek, az ott is marad örökre - dobja be a végső érvet Fillenz - A Kodak 500 évre szavatolja a minőséget, épp ezért lehet még ma is lejátszani a múlt századi felvételeket. És akkor ott vannak még az olyan szakmai szempontok is, hogy egy autón megcsillanó napfényt és más finom átmeneteket még mindig a 35mm-es film adja legjobban vissza."

A film soha nem fog eltűnni

Marosi Gábor, a Köntörfalak operatőre 2008-ban egy olyan digitális Sony-kamerával forgatta le superDigital című kisfilmjét, ami a cég első mozikamerás próbálkozása volt, és Magyarországon akkor csak egyetlen tesztpéldány volt előtte. Ma viszont ez a kamera már egy erősen elavult típus. Marosi szerint három évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy ez a technológiai váltás ilyen gyors lesz, ugyanakkor ez egy szükségszerű lépés volt: „Ma már minden filmben van digitális utómunka, és ez olcsóbb, ha eleve digitális nyersanyagra forgattak. Utómunkára ma már jóval többet költenek egy film büdzséjéből a gyártók, szinte természetes, hogy ha felvétel közben esni kezdett a hó, kivágják, ha nem olyan szép az ég a felvételen, lecserélik."

De Marosi szerint a celluloid film majd csak nagyon sokára fog eltűnni végérvényesen: „A film nyersanyagból kihozott maximum még mindig szebb képet ad, mint a digitális, ráadásul akinek nincs sok pénze egy forgatáshoz, vagy kifejezetten olyan képeket akar, ami karcos, az hagyományos filmet fogja használni." Marosi például az Aranyváros című fekete-fehér filmjét nem tudta volna digitális kamerával leforgatni: ott direkt egy leharcolt kamerát és lejárt szavatosságú 35 mm-es nyersanyagot használt. Jelenleg viszont épp a jövőre mozikba kerülő animációs filmjéhez teszteli a megfelelő digitális kamerát.