Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMMocsokvárosban is van remény
Vannak azok a regények, amikben egyértelmű, hogy a főhős maga az író. Kicsit jobb képű, sokkal izmosabb, és a legváratlanabb helyzetekben is tudja, hogy mi a helyes. És persze mindig úgy is tesz. Általában nyugdíjas magyartanárok írnak sármos, penge éles gondolkodású detektívekről, és gimisek hatalmas bicepszű barbárokról, akik nem csak a kardot forgatják jól, de közben illedelmesek és műveltek is. Biztos Kierkegaardot olvasnak gyakás után a tábortűz mellett.
Na, Nick Flynn Mocskváros utcáin című könyve pont ilyen: a főhős egy író, aki ugyan majdnem alkoholista lesz, de utána találkozik alkoholista apjával, de csak azért, hogy tanuljon a sorsából, és tisztes polgárrá váljon. És hogy őszintén megbocsáthasson annak a nyomorult kriplinek. A könyvben az apa-fiú kapcsolatra ráhúztak még egy amolyan poszt posztmodern narrációelméleti layert is, az apa regényét javítja ki, meséli el, lábjegyzeteli, szerkeszti, vagy éppen plagizálja ugyanis a fiú. Az apa ugyanis írónak tartja magát, legalábbis egész életében mániákusan körmölte élete regényét, ami igazi klasszikus lesz, már ha valaki elolvassa. A fiú pedig az apa távollétében, de az apa hatására író lesz, olyan távolba révedősen szabad verset író, bőrdzsekis fajta, aki szarik mindenre, majd végül mégsem, de csak azért, hogy nehogy úgy végezze, mint a fater. Merthogy ott van még egy divatosan szürke és mocskos layer is, hogy apa és fia egy hajléktalanszállón találkoznak: a fiú ott dolgozik, hogy végre megtalálja az életcélját, az apa pedig oda kopogtat be mocskos kézirataival.
A könyvből készült film igazi amerikai művészprodukció, a kötelező hollywoodi sztárral, ezúttal Robert De Niróval, és a feltörekvő, fiatal tehetséggel, ebben az esetben Paul Danóval, akinek legnagyobb tehetsége, hogy már 28 évesen is olyan életunt feje van, mint Nicholas Cage-nek a negyvenen túl. De legalább már játszott béna vígjátékban, mint a Szüzet szüntess, és utána meglépte a hollywoodi karrier második és harmadik lépcsőfokát is: vagyis megvolt neki a művészfilm is a Vérző olajjal, és a nagy költségvetésű számítógépes trükkökkel felturbózott kalandfilm is a Cowboyok és Űrlényekkel. De ne legyünk vele igazságtalanok, a Család kicsi kincse című, elcseszett életeket bemutató vígjátékban jól játszotta a csendes őrültet, aki mégsem olyan őrült.
Komor képek, lepusztult helyszínek, kopott bőrdzsekik: ahogy Hollywood képzeli a kis költségvetést. Robert De Niro persze zseniális, még kivert foggal és a hidegben reszketve is, de hiába a jó színészi játék, hiába a sok dráma és elcseszett sors, azért csak átjön a filmen, hogy ez a film itt az amerikai álomról szól, pont mint a Jerry Maguire, az Amerikai pite, vagy akár a Csillagok háborúja. Éppen ezért a katarzis elmarad, a filmben csak azt látjuk, hogy a fiatalabbik író egy másnapos reggelen iszik egy erős feketét, és elhatározza, hogy ő aztán rendes polgár lesz, és sikeres író. Aztán az is lesz.
A történet súlyáról az is lekapat pár kilót, hogy míg a könyvben az öngyilkosságba menekülő anyáról, kiderül, hogy kokainfüggő, addig a filmben két állása van, mosolyog és jók a mellei. Aztán mégis fejbe lövi magát, vélhetően azért, hogy még drámaibb legyen majd az apa és fia egymásra találása.
A Mocsokváros utcáin az író önszeretete ellenére érdekes emberi kapcsolatokat ábrázol megdöbbentő őszinteséggel. Az azonos című film a jó színészi játék és a dokumentarista képi világ ellenére azonban mégsem tudja lekötni a nézőket: hiába fekszik a fagyhalál szélén a skizofrén álomvilágába menekülő apa, hiába veszik el saját génjeiben a fiú, hiába vacog nagy átéléssel Robert De Niro, és hiába kefél flegma arccal Paul Dano, az egész mégis érdektelen.
Talán a rendező nem tudott hozzáadni semmit a regényhez, ami nem meglepő, hiszen eddig olyan filmeket jegyzett, mint a Bölcsek kövére 2, vagy az Amerikai pite 2. Na jó, ott volt az Egy fiúról is, de hát ott is csak az érzelgős Killing me softly-ra futotta, igazi drámára már nem. A Mocsokváros utcáin keményen indul, de aztán megnyugtatóan ér véget: kiderül, hogy a hajléktalanok lassú haldoklásából is van visszaút, ráadásul, ha szép verseket írsz, lehet még menő, fekete feleséged.
A Titanic filmfesztivál mellett április 19-től a Big Bang Media forgalmazza.