A forgatókönyvíróként indult Bereményi Géza nagyapjáról és a családjáról írta második rendezését, az Eldorádót, aminek újradigitalizált változatát október végéig feltettük az IndaFilmre a MaNDA jóvoltából. A film 1989-ben megnyerte a Magyar Filmszemle fődíját, Párizsban Európa Filmdíjat kapott, a Magyar Filmkritikusok is az év filmjévé választották.

Kínos fordulattal zajlott a legjobb európai rendezőnek járó díj átadása Párizsban 1989-ben. A rendező erre így emlékszik: "Bezerményi Géza nevét harangozták be a számomra értelmetlen francia szövegben, és mivel több magyar bíztatott a stábból, így felmentem, hogy átvegyem a díjat. Egyszercsak a kivetítőn láttam, hogy ez nem az én filmem, hanem Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia alkotása. Visszaültem az első sorba, és azon izgultam, hogy bármilyen díjat kapjak, hogy enyhítsem a 26 országban élő közvetítésben átélt égető szégyent. A legvégén bejelentette Yves Montand, hogy Géza Bereményi, de akkor már nem mentem fel egyből, kerestek is, amire engedtem. Az már szerencsére az én díjam volt, a legjobb rendezőé." Böszörményiék ekkor díjazott dokumentumfilmje, a Recsk 1950-1953, egy titkos kényszermunkatábor története volt.

Az átadott legjobb rendező díja mellett az Eldorádót jelölték eddig a magyar filmek közül a legtöbb Európa Filmdíjra. A legjobb film díja mellett Kardos Sándort a legjobb operatőr, Darvas Ferencet a legjobb zeneszerző, Bereményi Gézát a legjobb forgatókönyv, Eperjes Károlyt pedig a legjobb színész díjára jelölték.

Eperjes Károly egyébként 30 évesen játszotta Bereményi ötvenes nagyapját. Bereményi a filmet Az arany ára műve alapján írta, és egy kereskedő üzletkötései szerint osztotta pillérekre a történetet. Balladának tartja a műfaját, a főszereplő megéneklésének. A tartalmát röviden így foglalta össze: a főszereplő Monori Sándor egy harácsoló kapitalista, aki a halállal is üzletel a filmben, csak hogy a családját megvédje.

Kövesse az IndavideoFilmet a Facebookon.