Minden rendező és színész jelölt szuper reklámcsomagot kap majd idén is az Oscar-gálán, csakúgy, mint minden évben, amiben rengeteg furcsa ajándék is lesz, írja az Independent. A csomag értéke egyébként elég nagy, sőt, eddig a legnagyobb, 200 ezer dollár, a tavalyi jelöltek például csak 125 ezer dolláros ajándékot kaptak. És ezt tehát nem csak azoknak jár, akik megnyerik az Oscart, hanem minden olyan színésznek és rendezőnek, akit egyáltalán jelöltek valamilyen díjra, - így a Saul fiát rendező Nemes Jeles Lászlónak is, akit a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában jelöltek. UPDATE: A Saul fia stábja jelezte az Indexnek, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategória jelöltjei nem kapnak ilyen ajándékcsomagot, így sajnos Nemes Jeles László sem.
Milyen feladatai voltak a Mentőexpedícióban?
A bázis berendezése, ami gyakorlatilag Matt Damon otthona lett a filmben. Itt a konyhától kezdve a hálóhelyiségig minden funkcionális teret úgy kellett megépíteni, mintha ez tényleg arra készült volna, hogy a Marson leszálló űrhajósoknak hónapokon keresztül ez a tartózkodási helye, az életük helyszíne. A futurisztikus díszlettervek alapján, tényleg mindent olyanra építettünk meg, mint egy XXI. századi űrbázist.
Piszok nehéz elmagyarázni, hogy miért nagyszerű film a Brooklyn. Sem a történtében, sem a megvalósításában nincs semmi extra, semmi, amit ne láttunk volna korábban. Nincsenek benne rossz, de kivételesen jó színészi alakítások sem, ahogy a különösen szellemes párbeszédek vagy a döbbenetes fordulatok is hiányoznak. És mégis: a Brooklynnak három Oscar-jelölése van, köztük a legjobb filmért járó, és a Rotten Tomatoes nevű kritikagyűjtő oldalon jelenleg 98 százalékon áll. Ez azt jelenti, hogy száz, a filmről írt kritikából 98 pozitív. Én sem tudom rontani ezt a statisztikát: a Brooklyn remek moziélmény, szívszorító és megmosolyogtató, olyan film, amit szívesen megmutatnék az anyukámnak és a kislányomnak is, ha elég nagy lesz hozzá.
Az ír Emma Donoghue nem bízta magát a véletlenre, amikor 2010-ben megjelent a A szoba című regénye, nem sokkal később maga készített belőle forgatókönyvet. Most Oscarra jelölték. Donoghue eddig nyolc regényt írt, de egyik sem kapott akkora figyelmet, az osztrák pincefoglyok történetét összegyúró A szoba, ami az év egyik lassan terjedő kritikai sikere volt, temérdek díjat és elismerést söpört be a tavaly szeptemberi premierje óta, februárban pedig négy darab Oscar-jelölést válthat szoborra, a legjobb színésznő (Brie Larson), legjobb rendező (Lenny Abrahamson), legjobb film, és legjobb adaptált forgatókönyv kategóriáiban. Az utóbbira esélyes Emma Donoghue-val beszélgettünk telefonon.
Mit csinált épp, amikor értesült az Oscar-jelölésről?
Vigyorogtam. Én nem is figyeltem a bejelentést, mert épp dolgoztam itt a Coldest City-n, de a kollégáim élőben nézték, és nagyon örültek a hírnek. Ráadásul az Oscar mellé a BAFTA-jelölés is összejött idén.
Mi volt a konkrét feladata a Mentőexpedícióban?
Rögzíteni az eredeti hangokat. De ebben a filmben az volt a nagy kihívás, hogy a rendező, Ridley Scott, megpróbált valóságosnak bemutatni egy olyan távoli helyet, mint a Mars, hogy a színészek tényleg elhiggyék a játékuk alatt, hogy ott vannak. Ennek a filmnek a szereplői például nem telefonálgattak, hanem Skype-szerű programokon társalogtak egymással, monitorok előtt ülve. A színészeknek tehát el kellett tudni játszani a forgatáson, hogy a közeljövő technológiájával egymással beszélgetnek. Nekünk pedig az volt a feladatunk, hogy a színészek tényleg hallják az űrruhájukban azt, amit a másik színész mond nekik az adott jelenetben, és életszerűen tudjanak reagálni.
A hihetőség nagyon fontos a filmeknél. Ott van például A visszatérő, amiben elhiszem, hogy DiCaprio tényleg ott didergett a forgatáson, de valahogy mégis nagyon művi az egész. A Steve Jobs viszont tetszett, mert úgy volt felépítve, mint egy dokumentumfilm. A hihetőséghez a Mentőexpedíciónál rengeteg beépített mikrofon, fülhallgató és más egyéb kellett, úgyhogy ez egy igazán különleges kihívás volt. Csak remélni tudom, hogy a filmakadémia is így fogja értékelni.
Milyen volt Ridley Scott-tal a közös munka?
Nagyon jó volt vele dolgozni, száz százalékban profi. De semmire sem mentem volna a közös munkánk során a technikuscsapatom nélkül, a főmonitorossal, a playbackessel és a többiekkel, akik közül egyébként mindenki magyar. Szeretném név szerint is megemlíteni őket, mert bár nincs Oscar-jelölésük, nélkülük nekem sem lenne: Stella Szabolcs, Mihályi György, Varga Balázs, Mohai György, Rajna György, Székely Tamás, Kohári Attila, Németh Bence, Havasi Áron.
Hogyhogy nincsenek a csapatban női hangmérnökök?
Na, ez egy nagyon érdekes kérdés. Ma már lényegesen több a nő ebben a szakmában is, mint korábban. Bár olyan magyar lányokkal nem nagyon találkoztam még, akiket kifejezetten a hangmérnöki munka érdekel, külföldön már dolgoztam néhánnyal, vagy láttam a nevüket stáblistákon. Szerintem sokszor még előny is egy női munkatárs a csapatban, főleg az olyan, intimebb helyzetekben, amikor egy színésznőt kell bemikrofonozni.
Hollywoodban már a remake-ek remake-einek a remake-ei készülnek, annyira híján vannak az erős, eredeti ötleteknek. Van egy csomó szuper színészük, egy rakás kiváló rendezőjük, operatőrük, vágójuk, pompás látvány-, díszlet-, és jelmeztervezőjük, akik kénytelenek unalmasabbnál unalmasabb, közhelyesebbnél közhelyesebb sztorikra vesztegetni a tehetségüket. Még csak a harmincas éveimben járok, de már ott tartanak, hogy a kamaszkorom sikerfilmjeit forgatják újra, így ha vigyázok magamra, még a mostani remake-ek újraforgatott verzióit is láthatom. Hatalmas kincs az érdekes, filmre vihető sztori. A dán lány, vagyis Einar Wegener élettörténete ilyen, mégis sikerült egy közepes filmet készíteni belőle.