Kálomista Gábor saját drámájaként élte meg Marian Cozma halálát, és talán vagyunk így ezzel páran, mindenki találhat szoros kötődést az esethez. Tizenkét éves korom óta csapatban sportolok, nekem ez volt a kötődés, Kálomistának ráadásul ez a kedvenc csapata huszonöt éve, az MKB Veszprémről a nemzetközi kupagyőzelem és a Prima Primissima díj miatt a producer október óta szeretne forgatni, a filmet saját pénzből készítette, a bevételt Cozma családja és az utánpótlás-nevelés kapja (Olvassa el beszámolónkat a megható veszprémi bemutatóról). Szívügye tehát. És ameddig fájó szívügy, addig nem szabad forgatni róla – ez az egyik tanulság. Nincs távolság, amiről rátekinthetünk az esetre.

A Szíven szúrt ország roham tempóban elkészített, beszélőfejes riportfilm egy rendkívül kínos jelenettel. Ilyet minden héten látni a kereskedelmi tévékben öt-nyolc percben. Mit akart Kálomista elérni ezzel? Emléket állítani? Nem. Felpiszkálni a figyelmet és politizálni? Inkább.

A Cozma-gyilkosság az ő elbeszélésében egy magyarság ellen a cigányok által elkövetett tett volt, nem rendkívüli, hanem szokásos. Kálomista újra ügyet akart csinálni belőle, és ilyen szempontból Michael Moore-os úton jár, viszont sokkal kevesebb forgatás és utánajárás után született meg a Szíven szúrt ország, és elsősorban az érzelmekre hat a sok síró csapattárssal, rajongókkal és az apával, míg filmként nincs rendesen összerakva. Közben készül a második rész, ami a nyomozati szakaszt mutatja majd meg.

Már a cím is aggasztó. A nemzettestet ért támadásról lenne itt szó, tényleg? Cozmát azért ölték meg, mert a cigányok ilyenek? Minden cigány csak gyilkolni tud? Kálomista szerint fontosabb az ügy szempontjából, hogy cigányok voltak az elkövetők, mint hogy bűnözők.

Készült volna dokumentumfilm akkor is, ha egy magyar szúr? Ez a legfontosabb kérdés.

A film eleji idézettel finoman utalnak a szembenállásra, de hamar ki is mondják, hogy van a Sötét oldal és van az MKB Veszprém. Meccsközvetítésekre jellemző infografikával, logóval magyarázzák el, kik a két ellenséges csapat. A Veszprém meg szembenéz a Barcelonával és a Sötét oldallal is, bár előbbivel legalább jó a viszonyuk, az utóbbiak meg cigányok. Először a Sötét oldal „edzőjét” hallgathatjuk meg, a cigányvajdát, majd a Veszprémét. Ennyire buta a film.

A rossz és a jó harca, amit nem oldunk fel Christopher Nolanként azzal az olcsó, A sötét lovagban látott trükkel, hogy egymás feltételezik. A jó a Veszprém, ahol rendes sportoló fiatalokat nevelnek, akiket a csapatra bíznak (mondta Mocsai Lajos edző), és akik a város büszkeségei.

Ezt nem is vitatjuk, szeretjük eléggé Éles óta a csapatot, ezért borzalmas, hogy ebbe belekeveredtek a sportolók. A rosszak meg gyilkosok, akik hordában vonulnak, ártatlan embereket gyilkolnak le, valószínűleg szándékosan. A filmből az ún. igazságot nem tudjuk meg, csak Kálomista olvasatát, hogy szerinte így volt. Majd a nyomozás kideríti, mi történt – bár őket is megkérdőjelezi a film.

A filmről kell beszélni: a játékosok az estéről alig mondanak valamit, főleg Sesumék nem, akiket egy-egy vágókép erejéig tettek be a filmbe kevésbé érdekes mondatokkal. A forgatásra szánt rövid idő alatt beszéltek bíróval, ügyvéddel, rendőrrel, játékosokkal, Cozma apjával, és forgattak a veszprémi megemlékezésen és temetésen is. Ennél jobban nem mentek a mélyére, mert talán még nem is tudtak.

Csányi Sándor és Oroszlán Szonja a Cozma-gyilkosság dramatizálásában látszik: Csányi egy kézilabdás, Szonja Cozma barnahajú barátnőjének játssza a loknis változatát a ciki jelenetben.

Állítólag a játékosokat és Kálomistát is többször megfenyegették, hogy ezt a filmet nem kellene elkészíteni, ezért – a filmben is elhangzik – nem mernek a játékosok a csapatautóikkal járni.

A dokumentumfilm nem tesz mást, mint nyolcvannégy percben újrameséli, mi történt ott. Új információ nem hangzik el, a játékosok mondanak egy-két dolgot Cozmáról, hogy vicces volt, szeretett élni, és meg kellett állni a busszal, ha látott egy őzet az út szélén.

Persze a filmnek nem Cozmát kell bemutatnia, bár nem lett volna rossz, hanem az esetet, a jelenséget, amennyiben ez jelenség. Itt az a komoly baj, hogy a film üzenete szerint a cigányok bűnözők, gyilkosok, nem képesek velünk élni a normális életet.

Pedig az alaptéma fontos lett volna, sok kimenettel, amiket érdemes lett volna rendesen körbejárni. Ehelyett a mellékvágányról szól az egész hirtelen összehajigált képekkel és részletekkel, új információk nélkül. Sajnálom, hogy ez lett.