A Villámtolvaj az eddigi legjobb Harry Potter-nyúlás. Ideje volt az angolszász mesék helyett a szandálos görögöket meg a mondáikat előhúzni, mert a néző már megcsömörlött a sok trolltól, manótól meg sárkánytól. A Potter-láznak pár év múlva vége, de Hollywood eddig csak a legrosszabb  többkötetes fantasykre csapott le.

A Villámtolvaj alapanyaga viszont jó, vagy legalábbis az újdonság varázsával hat. A bestselleríró Rick Riordan átrakta Thészeusz szörnymészárlását (lásd Titánok harca) a tenessee-i Parthenonba, az Olümposzt az Empire State Building tetejére, az Odüsszeia lótuszevőit meg Las Vegasba. Legalábbis ilyet csak a Herkules-sorozat egy megviccelt epizódjában láttunk. És hogy a sok törióra ne feküdje meg a tinik gyomrát, a főhős egy diszlexiás emós, Percy Jackson lett. Neki nemcsak azért nehéz az élete, mert Poszeidon törvénytelen fia, hanem mert mindenki tőle várja, hogy megtalálja Zeusz lézerkardnak is használható villámait.

A Fox stúdió tanult az Ébredő sötétség buktájából, és a rendezést most Chris Columbusra bízta. Bár az első két Harry Potter a sorozat leggyengébb darabja, ő még mindig túl jó ahhoz, hogy elrontsa egy új széria bevezető filmjét (ellentétben a Weitz-testvérekkel, akik az Arany iránytűt meg a Rémségek cirkuszát is tönkrevágták). Colombus csak egyetlen dramaturgiai hibát vétett: elsunnyogta a főszereplő (Logan Lerman ) ismerkedését a mágikus világgal. A Harry Potter és bölcsek köve ebben nagyon erős volt, fokozatosan ismertük meg a varázspálcák működését meg a kviddics szabályait. A Villámtolvaj egyből a mélyvízbe dobja a nézőt: egy hárpia után rögtön a Minotaurusz akarja kettéharapni a tiniszereplőket, aztán meg sürgősen ki kell irtani a Görög regék összes többi szörnyét.

A Harry Potter-nyúlás minden képkockából ordít, mégsem zavaró, mert a film tele van jó ötletekkel. A halandókkal félrekúró görög isteneknek rengeteg gyereke született, ezért (Roxfort után szabadon) egy spártai stílusú katonaiskolába küldik őket, ahol a karddal ugrálás már elsőáltalánosos tananyag. A Dumledore-szerű igazgató a görög mondák bölcs kentaurja (Pierce Brosnan) ismerte Percy apját, és előre tudja, hogy a fiúból lesz a hős megmentő. Potterhez hasonlóan a Villámtolvajnak is két haver segít: egy eminens íjászlány (Alexandra Daddario), meg a béna vicceket szóró, kecskelábú fekete srác (Brandon T. Jackson). A varázspálca itt tollból előpattintható kard, a Malfoy család csúcskategóriás seprűi helyett meg Hermész szárnyas Converse cipőivel repkednek, de több hasonlóságot már nem spoilerezünk el, lesz még bőven.

A halottakat látó Haley Joel Osment óta nincs tehetséges gyerekszínész, Hollywoodban, úgyhogy ehhez képest a 18 éves Logan Lerman könnyes semmibe bámulásra és füves sütitől vigyorgásra korlátozódó játéka teljesen rendben van. Brandon T. Jackson egy csajozógép szatír, neki egész jó jeleneteket írtak. A többieké viszont néha kínos, de a székbe szögezős akcióorgia miatt ezeket villámgyorsan elfelejtjük. A készítők csak a kislányos arcú, amúgy már 24 éves Alexandra Daddariónál voltak zavarban, hogy most megmutathatják-e a melleit vagy sem, ezért inkább letakarták egy fura páncéllal.

Rosario Dawson fűzőbe préselt testével szerencsére már nem spóroltak Colombusék: a szeretőket tartó alvilági királynő nem is lehetett egy szűzies apáca. Sean Bean most Zeuszként hozta a szokásos Boromir-stílust, a Poszeidont alakító Kevin McKiddnek meg két évadnyi Róma után kisujjból megy a rossz családapába oltott kőkemény ókori katona szerepe. Ha a több sebből vérző újholdas Alkonyat 6 pontot kapott, akkor a szörnyvadászatban tobzódó, néha vicces Villámtolvaj simán lehet 7/10.