Christian Bale az Aranyglóbusztól az Oscarig mindenhol mellékszereplőként indult és nyert. Eredetileg ő az a zavaró tényező, aki elherdált életével és kábítószerfüggőségével segíti hozzá a központi szereplőt, a bunyós Micky Wardot az erkölcsi és sportfejlődéshez. Bale azonban ügyesen húz jelenetről-jelenetre magával, elképesztő átalakulásával ellopja a figyelmet és a történetet Mickytől. Először csendben, majd nyilvánvalóan.

Micky Ward története lenne a központi szál egy hagyományos moziban: a tehetségét megélhetési bokszolóként elaprózó útkarbantartó többször pofára esik, majd feljut a csúcsra, mindezt egy szétszálazhatatlan családi és bokszolói háttérrel. Az övé lenne a sztori, mert jó példával jár elöl, hogy nem szabad feladni.

Ezzel szemben ott van az idősebb féltestvére, Dicky, akinek volt egy nagy meccse Sugar Ray Leonard ellen, majd drogfüggő lett. Christian Bale alakítja őt. Nem játssza, mert teljesen átalakult a crackfüggő, bokszmúltjából élő problémaforrássá, akinek mégis egy célja biztos van, Mickyt segíteni féltestvérként és edzőként is. Dicky a crack és saját bokszmúltjának foglya.

A gépészben Bale-t nem lehetett felismerni, talán csak a bordáiról, A hajnali mentőakció laoszi fogságában már nem lepődtünk meg, hogy húsz kiló felett dobott le magáról Bale. A harcosban ezért nem az átalakulás ténye, hanem minősége lenyűgöző. A felsorolt három filmhez három különböző karaktert kellett megjelenítenie, így mindhárom fogyása másmilyen lett. Most olyan sportoló, akinek testét és életét elszarja a drog, ritkul a haja, beesett az arca és minden bizonnyal lötyögnek a fogai.

Ezzel szemben Mark Wahlberg hol kockás hasú bokszoló, hol dagadt és depressziós, a bokszot otthagyó csőd. Leginkább csendes és szomorú a filmben, mert igazán nincs minek örülnie, egy bokszoló, aki bokszol. Pedig vannak finom utalások arra, hogy Wahlberg is ügyes színész, és akár vigasztalhatja, hogy Christian Bale kellett ahhoz, hogy róla alig beszélünk.

Valóban volt Micky Ward nevű bokszoló, leginkább az Arturo Gatti elleni meccseiről marad emlékezetes (2 vereség, egy győzelem). 2002-ben az év meccsét bunyózták, három közös meccsküért kapott hárommillió dollárt. A neves bostoni Dropkick Murphy, akik a Téglába is adtak egy dalt, Warrior's Code címen róla is írtak egy dalt.

Zajos, szemcsés világot épített David O' Russell rendező a két színész köré, mintha közelről és ügyetlenül követnénk az eseményeket, rájátszva arra, hogy a filmben dokumentumfilmet forgatnak Dickyről. A mikrokörnyezet tágabban a Lowell nevű kisváros, szűkebben Micky Ward családja. A láncdohányos anyja a menedzsere (Melissa Leo zseniális!), a drogfüggő bátyja az edzője, a hét elcseszett, eladó sorba nem került látnytestvére pedig a szurkolói keménymag.

A családja ész nélkül köti le Micky Wardnak a pénzes meccseket, hogy mindenki helyett keressen. Az egész képletből őt lehet a leginkább kihagyni, hiszen csak annyi a dolga, hogy bunyózzon. A rendező legnagyobb húzása, ahogy a piálós, de csajos pultost, Charlene-t (Amy Adams ügyes játéka), behelyezi ebbe a sok szempontból is szörnyű családmodellbe. A lány Micky saját világának középpontjába, talán a bokszolót is meglepő módon, magát Mickyt helyezi. Ezzel pedig minden borul: szerelem, család, testvérség, karrier, célok.

A Rocky nem film, hanem műfaj, ezt tudjuk. A harcosban tízes skálán ötösnyi rockyzással megússzuk, mert bár van underdog versenyző, futás, utcán edzés és zsákolás, de az igazi történet nem a bokszoló feljebb lépése, hanem egy valaha volt bokszoló saját harca ködképeivel, függőségével és családjával. Hiába kell mindkét bunyósnak megharcolnia önmagával önmagáért, ha a rendezői akarat és Bale játéka miatt a hangsúlyos Dickyé lesz.