Kokainoznak, kurváznak, kapzsik. Többet keresnek, mint egy nyugdíjas. Sokkal. De nekik ez sem elég, mert semmi nem elég. A közgazdászok az államnak írnak tanulmányokat, a menedzserekből miniszterek lesznek. A Wall Street sötétlelkű bankárai addig harácsoltak, míg tönkre nem tették a világot.

Dióhéjban erről szól a 2010-es Oscart bezsebelő Bennfentesek című dokumentumfilm, amely Matt Damon narrációjából, szép képekből, hatásos zenéből, és közszereplők összevágott félmondataiból sző mindenki számára érthető válságtörténetet. A szegény embereket rútul rászedték, hitelt adtak nekik szép lakásra, ki hitte volna, hogy vissza is kell fizetni. A bankárok és az amerikai kormány pedig közös erővel és felelősségük teljes tudatában válságba taszították a világ gazdaságát.

A Bennfentesek oknyomozó riportere Puzsér Róbertet megszégyenítő hévvel kapja mikrofonvégre a válság előidézésében szerepet játszó közgazdászokat, bankárokat, és szabályozókat, ők meg szemlátomást csak hebegnek-habognak, vörös fejjel handabandáznak, nyíltan hazudnak, vagy egész egyszerűen nem nyilatkoznak.

A film ennek köszönhetően egyáltalán nem unalmas, sőt helyenként kimondottan szórakoztató, például amikor Frederic Mishkin a Columbia Egyetem professzora arra a kérdésre, hogy miért változott az Izlandi stabilitás című, korábbi cikke Izlandi instabilitásra a publikációs listájában a válság kitörése után, azt mondja, biztosan elütésről van szó.

Az ilyen és ehhez hasonló egyéni beégésekből aztán szépen szerkesztett összeesküvéselmélet áll össze, a végére kiderül, hogy maga a közgazdaságtan sem más, mint a hatalmas pénzeket kaszáló gazdasági szakemberek önigazoló koholmánya. A Bennfenteseknek csak majdnem minden perce csúsztatás, a fennálló időben az, aki valami miatt most hallott először a válságról, becsülettel kielégítheti a tudásvágyát.

Charles Ferguson rendező karvalytőke ellen vívott ádáz küzdelme a bemutatón a mozi közönségének kólát szorongató részét szép lassan a szerző ellen hangolta, az előttem ülő Surányi György homlokráncolva hagyta el a vetítőtermet. De hát a bankárok már csak ilyenek.