Sándor Pál: Noé bárkája
Valuska László

Sándor Pál 18 év után rendezett egy öreges sztorit három nagyon jó színésszel, szépen fényképezve és Yonderboi élvezhető zenéjével. Mégsem működik a Noé bárkája. Kállai Ferenc és Garas Dezső kiöregedett bohócpárosa hiába próbálja karakterét életszerűvé varázsolni, a rendezőnek nem sikerül viccesen szembenézni az elmúlással, vagy ahogy ő mondja: "segget mutatni" a halálnak.

Garas Dezső, néhai moziigazgató, egy energikus nagyapát játszik, akinek minden vágya egy Harley Davidson. A mindennapi nyugdíjas életből csak unokája (Stefanovics Angéla) segítségével törhet ki: meg kell nyerniük az országos nagypapa tévévetélkedőt, ami konkrétan egy tíz perces RTL Klub-reklámot jelent.

A film központi helyszínét, a gangos bérházat Sándor Pál telepakolja mindenféle egzotikus tartalommal: kurvaanyázó Ganxsta Zoli, stricinek tűnő Szabó Győző, tájcsizó Alföldi Róbert, mentőző Pindroch Csaba. És átvette a szokásos párosokat is: a Mucsi-Scherert, akik rendőröket alakítanak, és a Szőke-Badárt, akik katolikus asztalosokat (de ez utóbbit csak onnan tudjuk, hogy elárulták a film utáni fogadáson.) Sándor Pál az isteni özönvíz elől mindenféle egyedből válogatott, hogy megmentse őket. Nem sikerült. Már biztonságban őrizzük nagy filmjét, a Régi idők fociját, de mostani filmjéből csak a Garas-Kállai-Törőcsik hármast engednénk fel a bárkára.

Vecsernyés János: Emelet
Strommer Nóra

A művészfilmek közönségét célozza meg Vecsernyés János a Kertész Imre Detektívtörténet című regénye alapján forgatott Emeletben, ami egy Kafka-hatású paranoiafilm. Vecsernyés második rendezésében a fiatalabb Haumann keresi a bajt, hogy aztán az idősebb Haumann hívja ki igazán maguk ellen a sorsot. Az öreg látszatfeladatokat ad a spicliszervezet ellen lázadozó fiának, hogy az forradalmárnak érezhesse magát.

Egy Mátrix-szerű, fordulatos leleplezőmozi is lehetett volna ebből, de nem lett. Csak a film képei működnek: a kelet-európai látszat demokrácia nyomasztó légkörét szürkés árnyalatok, geometrikus épületelemek, álomszerű képsorok, szokatlan közelik jellemzik, ami nem meglepő. A borongós, steril háttér nagyszerű, csak az előtérben a színészek nem tudnak mit kezdeni a szerepükkel. Egyetlen kivétel Haumann Péter: még a hosszasan mesélt recepteket is megtölti élettel. Mellette külön gyenge Haumann Máté alakítása, akinél csak egy laptop szövegel gépiesebben Herendi Lorájában.

Kamondi Zoltán: Dolina
V. L.

Kamondi Zoltán hosszú évek óta várt, négy millió euróból forgatott filmjének sikerült tökéletesen adaptálnia egy kortárs magyar regényt. És ez a film legnagyobb hibája. Mert ami működik Bodor Ádám Az érsek látogatása című szövegében, az végtelenül unalmas és vontatott a vásznon. A két órás film vetítésekor mindenkinek jól esett, hogy a Mammut-beli tűzriadó miatt leállt a vetítés egy kicsit.

De kezdjük az elején: Gábriel Ventuza megérkezik Bogdanski Dolinára, hogy elhunyt apjának tetemét elszállítsa onnan, de Dolinán ragad, ahol lassan hömpölyög az idő. Az ismeretlen kisváros valahol Kelet-Európában található, ismerős lehet elszigeteltségével és közösségével. A szeméttelep által körülvett büdös város külsőségeiben a húszas-harmincas évekre emlékeztet, pedig ma játszódik a történet.

Kamondi filmjének központi figurája Molnár Piroska, akit ezúttal is üdvözlünk, dölyfös madame, domina és leszbikus szerető szerepben brillírozik, és irányítja a kisvárost a háttérből, nőket futtat fodrászat címén, ruhakölcsönzőt nyit, illetve ő a közösség Keresztanyja.

Tapasztalataink szerint az ilyen filmeknek van a legnagyobb esélye a szemle-fődíjra: sok pénzből készült, rengeteg lassú svenkkel dolgozik, komoly irodalmi alapanyagból, egy-két jó alakítást is találhatunk benne, a sztori van annyira metaforikus, hogy hetekig elemezzék a filmelmélet szakon. De a fődíj biztos jele: a fejfájás és az unalom.