Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az erőszak imádása - 7/10
Valuska László
A Zuhanórepülés tele van erőszakkal és meztelen nőkkel, mert ilyen egy vadromantikus, véres egzisztencialista dráma, ami nem akar semmi másnak látszani, betartja saját kereteit és szándékait. Ez megnyugtatott, mert legutolsó emlékem a magyar akcióról az Európa Expressz Stohl Buci, Kamarás Iván, Dobó Kata főszereplésével, amihez képest itt már helikopterről veszik az elszart drogüzletet, több kamerával a garázsban lövöldözést, sokat snittelnek Mango telibe talált filmzenéjére. Novák Erik a Nyócker után másodszor vállalta be, hogy a béna vígjátékok és önmagáért rejszoló művészfilmek országában valami izgalmasat készítsen, ami ráadásul a nézőt is érdekelheti, ráadásul rendes akciójelenetek vannak, szétroncsolnak egy emberi arcot, Gryllus Dorkának kokaint dugnak fel, és ez mind elfér a filmben.
A forgatókönyvíró Nagy Viktor izgalmas drogdíler sztorit tett le az asztalra, de a legnagyobb érdeme a filmnek mégis az, hogy nem moralizál! Végre! Nincs társadalmi igazságosság vagy önmagát boncolgató lelkibeteg főhős, csak egy pörgős akciómozi. A főhős itt a macsó+brutális Nagy Zsoltot, aki a Krétakörben kismilliószor bizonyította tehetségét, bevállalós és jó színész, aki nagyon jól mutat a couleur locale hiteles arcai, megannyi gengszter között, plusz kedvenc tirpák karakterem, Szabó Simon társaságában. A Zuhanórepülésnek egy komoly hibája van: a béna, elfolyós bedrogozott állapot bemutatása, amilyet a nyolcvanas évek alámondásos akciófilmjeiben sem szerettünk már. Ha bevállaljuk a keménységet és az agressziót, akkor képmutatás szépelegni. Bár Baranyai Veráért megéri lelassítani a szexjelenetet.
Magyar rulett - 4,5/10
Gőzsy Kati
Az igazi alvilág, ahogyan eddig még sosem láttad, harangozták be a filmet, pedig az is elég lett volna, ha azt mondják: magyar narkós thriller a mozikban. Ez sem hangzik annyira rosszul és legalább igaz. De kezdjük ott, hogy a beharangozás miatt az 1999-ben indított Maffiózók története jutott eszembe: a nagyfőnök pánikbeteg lesz, pszichológushoz kell járnia, és új megvilágításból látja a munkáját, ami hivatalosan szemétszállítás vagy micsoda. Nem azt vártam, hogy az egyik első magyar gengszterfilm díler főszereplője a börtönből kikerülve szokatlan módon a Népszabadságba menjen dolgozni és felforgassa a szerkesztőség unalmas életét, csak azt, hogy annál eredetibb történetet kapjunk, minthogy egy fiú kikerül a börtönből, és hiába vágyik jobb életre, menne el egy óceánjáróra mixernek, nem tesz semmit érte és az alvilág visszahúzza.
A film első öt perce mégis ütős, amikor Theo a börtönből kalandozik kifele, és egy sztiptízbárszerűségben üdvözlik az éjszakai figurák. A helyszín és a karakterek hitelesek, legalábbis filmélményeink szerint így képzeljük el ezt a zúzós estét, főleg, mert tudjuk, hogy önéletrajzi ihletése van a történetnek. Ami viszont hiba: nem szeretjük meg a figurákat sem most, sem később. Értem, hogy a Nagy Zsolt által megformált főhős valamikor jó fej volt és hogy a színész baromi tehetséges, de ezt jelezni kéne azon kívül, hogy mindenen elröhögi magát és úgy hadar, hogy feliratozásra lenne szüksége. És azt, hogy a barátnője a látszat ellenére nem egy transzvesztita, aki harisnyára húzza a bugyit, csak onnan tudjuk, hogy ismerjük az őt megformáló Gryllus Dorkát. Akkor miért is drukkolnánk nekik? Mert jól mosódnak el a zenei aláfestésekben, amikor - huhú - a kokaintól el vannak szállva és poros az orruk? Egy idő után már ez sem marad meg, sőt a sablonok teljesen bekebelezik a körülöttük lévő - amúgy civilben szintén tehetséges - mellékszereplőket: a japán szamurájkardozik, az orosz nagyfőnök uborkát eszik (Törköly Levente akkor is a kedvencünk), a szűzies lány pedig ingben és pulóverben lép be a bárba, majd gyertyafényben hosszan szexelnek, mert az igazival az előjáték kötelező. Ez még viccnek is rossz.
Itthon mégiscsak újdonság mindez, hisz ugye ez az egyik első igazi magyar gengszterfilm, hiába sematikus a nemzetközi maffiavilág (van itt öreg Kymérától kezdve Pesti Igorig mindenki) és hiába megszokottak a jelenetek (Kutyaszorítóbantól a Sebhelyesarcúig). Nem véletlen, hogy két éve az első szinglifilmnek is nagyon örültünk, de a Zuhanórepülésbe nem kellett volna a nagy mohóságban mindjárt öt thrillerrevalót belesűríteni, ráadásul következetesen csak duplacsavarokat alkalmazva. Így még Miss Marple is lelkesen bekiabálhatott volna valami olyasmit: "haha, a kommandósok úgysem oda fognak menni", hogy nagyobb spoilert most ne is ejtsünk. A moziban úgyis előre ki lehet majd találni mindent, kivéve azokat a rejtélyes dolgokat, amiket tévedésből hagytak benne.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
