Ha eddig nem tudtuk volna: Pierre nemcsak a zsíros kenyeret, hanem a kaviárt is nagyon szereti. De nem akármilyen felvezetéssel indít, hogy eljusson a kaviárhoz:

Ősi tokhal, tengeri, amelyik a folyón felúszik ikrát rakni. A Duna egykor, amíg nem szabályozták, nem építettek rá zsilipeket, erőműveket, hemzsegett a vizától. Így a kaviárjától is. Ma meg, nagy bánatukra, a viza nem lubickol a Magyarországot is kettészelő folyóban.

Keltetőben ma is viza

Akasztón azonban tenyésztik most, így ez a lény nem tűnt el, csak átalakult. Az utolsó élővízi vizát Magyarországon 1987-ben a Duna paksi szakaszán fogták ki: 3 méteres példány volt, a súlya 181 kilogramm. Most meg mélyített medencékben nevelik, de ez már nem az igazi. Vagyis az, csak mégsem.

A viza amúgy azért is nemes élőlény, mert ennek a halnak komoly gyomra van. A gasztronómia pedig mindent hasznosít, amit lehet, így a „vizapacalt” is. Pierre el is mesél egy receptet, amelyhez csak vizagyomor kell, no meg só és bors. 

Pierre most régi receptolvasó kedvében van, és a régi szó kifejezett a receptekre vonatkozik. A receptolvasó kedve kifejezetten új, mert ennyit talán még sosem hívott elénk. De ebből is látszik, hogy a jó alapanyagok – mint egykoron a viza is volt – bárkit és bármilyen szakácsot megihletnek.

• S vajon milyen ételek készülnek ma vizából?
• Újszerű felfogásban.
• Vagy lehet, hogy ami régi, az egyben új is? 

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Aki lemaradt volna a legutóbbi Pierre-podcastról, amelyben mást is kóstolgat, ide kattintva meghallgathatja.