A Zoo Café láthatólag jól megfogalmazta a sajtónak kiküldött meghívóját, mert két dolog is szerepelt rajta, amire tisztességes újságíró azonnal ráugrik. Az egyik a svédasztal, de ezt most hagyjuk, a másik pedig a sejtetés, hogy ott úgy lehet majd kávét fogyasztani, hogy a plafonról leugrik egy mókus és ellopja a kekszet, egy agáma mászik a szalvéták között, egy kaméleon meg lassan, megfontoltan, az asztal másik végéről belenyal a kávénkba aztán pörög tőle egészen hajnalig.
Nonszensz elképzelés volt, hiszen az ÁNTSZ valószínűleg azonnal, mérges kommandóként rúgta volna el az ajtót és rángat el onnan hüllőt, madarat, vendéget, tulajdonost, másrészt meg azért ha az ember egy kávézóba megy, akkor lehet, hogy nem kíván gyíkokkal és kakadukkal megküzdeni a kristálycukorért.
A Zoo Cafében valójában nincs is ez a veszély. Az egyetlen szabadon kószáló állatfaj a kicsit már groteszkül nagyméretű macska, ők hatan kedvük szerint ugrálhatnak a falból kiálló fadarabokon és a plafont keresztező gerendákon. Vannak mókusok, van sündisznó, vannak agámák és van kaméleon, de sajnos mind terráriumban, és csak akkor lehet előszedni, ha a kávézóban éppen tartózkodik egy szakképzett gondozó.
Szerencsére a megnyitón pont volt, úgyhogy megismertünk testközelből egy agámát, egy kakadut és egy sünit is.
A felhetőleg lakásból kialakított Zoo Café próbál kávézónak mutatkozni, de igazából annak szinte teljesen alkalmatlan. Ablakot ugye nem lehet nyitni az állatok miatt, és az udvarhelyiség napfénytetejét is zárva kell tartani, nehogy kiugorjanak az egyébként vágyakozva kifele bámuló macskák. Ettől az egész helyiség annyira levegőtlen, mint egy igazi terrárium, két perc alatt leizzadtunk, vizet kértünk, a szúnyoghálos ablakban levegőztünk egy kicsit, miközben dr. Elter Tamás tengerkutató és Balotay Krisztina, a Zoo Café tulajdonosa elmondták a beszédüket.
De szerencsére nem kellett minden állatot a vitrinben hagyni, Budai Mária zoopedagógus készségesen végigmutogatta a sisakos kaméleont, aminél viccesebb kinézetű állat még nem volt a kezemben, az agámát, aminél szmókerebb állatot még nem aggattak a mellkasomra, és a sündisznót, aminél csak másodpercekkel sikerült megelőzni azt, hogy a tenyerembe kakkantson.
A Zoo Café egyébként valószínűleg Európa legszigorúbb házirenddel rendelkező kávézója, ugyanis az egyik falon kiakasztott szöveg szerint a következő dolgokra is kell odafigyelni, ha vendégek vagyunk:
Amitől tényleg az az érzésünk lehet, hogy nyílt egy állatkert Rogánváros egyik földszinti lakásában, ahol idegen macskák között szlalomozhatnak a pincérek, mire kihozzák a melange-ot. Az biztos, hogy az ottani cicákat egy világégés sem hozta volna ki a sodrából. Az egyik vendég csak a megnyitó kedvéért behozott arapapagája például hiába sikoltozott úgy, mint egy éppen egyesével tépték volna ki a tollát, ez sem zavarta a kövéren henyélő Poirot-ot.
Kifejezetten érdekes volt az azonnal felálló állat-hierarchia a Zoo Café-ban, a macskák kéjenc pofával nézték az üveg mögötti mókusokat, a sündisznó elbújt az egész forgatag elől, a kaméleont teljesen kiborította a tömeg, az agáma ügyet sem vetett semmire, az a arapapagáj meg pánikolt a macskától, az ezer százalék, hogy a Némó nyomában miatt kiválasztott bohóchal úszkált a legbékésebben, mert az egészhez semmi köze nem volt. Hogy ebbe az ökoszisztémába hogyan fognak beférni a betérő kisgyerekek és a felnőtt kávézók, az a most következő pár hónapban fog elválni.