A kifejezés jelentése nem különösebb talány, a nagyon nagyon könnyű dolgokra és nagyon nagyon könnyen megoldható feladatokra egyaránt használja a magyar óvodás populáció jelentős része.

Például így:

- Kislányom, le tudsz rajzolni egy púpos horgászhalat?
- Jaaaj, anya, ez bébikönnyű!

Esetleg:

- Kisfiam, most láttam, hogy a szomszéd Ödön átugrott egy csatornafedelet egy lábon.
- De hát, apa, az bébikönnyű, mindenki meg tudja csinálni.

Kutatásaink szerint a bébikönnyű kifejezéssel kapcsolatban a következő eredmények állapíthatóak meg:

• területileg behatárolhatatlan a használata, észlelése többek között Nyíregyházán, Szegeden, Érden, Brüsszelben és Budapesten egyaránt jellemző.
• életkorilag viszont behatárolható a használat: az általános iskolában már nem jellemző, tényleg csak az óvodához kötődik, legalábbis azok a 7-8 évesek, akik korábban élvezettel mondogatták, az iskolában már nem élnek vele.
• az első online nyelvemlék 2001-ből ismert, egy meseíró pályázatához kötődik.
• van egy kollégánk, aki nem óvodás, még nem óvodás a gyereke sem, de cikkben és levelezésben is használja.
• a szülők rendszerint azt hiszik, hogy a saját gyerekük pompás nyelvújítóként alkotta a szót, esetleg az óvodájában valaki tette ezt, és a gyereke onnan vette át. Pedig nem is!

Mit mond a tudomány?

A szlengről azt kell tudni, hogy pont ugyanolyan, mint az öltözködés divatja. „Egyrészt elkülönülést jelez, amikor adott közösség egy másiktól el akarja választani magát, másrészt összetartozást jelent” - mondja Kiss Gábor, nyelvész, szótárszerkesztő, a Tinta Könyvkiadó vezetője. A szlengnek az a funkciója, hogy az adott csoporthoz tartozó személyek egymást megértsék, de a rajtuk kívülállók őket kevéssé. „Nem véletlenül hívták régen tolvajnyelvnek a szlenget, ők meg akarták egymást érteni, de azt szerették volna, hogy a zsandárok ne értsék az ő nyelvüket” - mondja Kiss. 

Minden korosztálynak megvan a saját, jellegzetes beszéde, és a szleng forrása gyakran éppen a fiataloké, a szülőkkel szembeni lázadás funkciójával, mondja a szlengkutató, bár az óvodások korosztályát nem vizsgálta.

Sem ő, sem egy másik szlengkutató, Kis Tamás, a Debreceni Egyetem nyelvész docense sem ismer a legkisebbek szlengjére irányuló vizsgálatot, de azt is kiemelték, hogy a szókincs nem állandó, jönnek, mennek a kifejezések, a szlengszavak egy része természetes módon kihal, vagy éppen hogy a köznyelv részévé válik. Így lehet, hogy megragadt a bébikönnyű, és játszótereken az óvodai intézmények falain kívülre terjedt, ráadásul legalább 15 éve tartja magát. És habár a bébikönnyű kifejezést egyik kutató sem ismerte, de Kis Tamás azt mondja, hogy széleskörű elterjedéséhez biztosan hozzájárult, hogy a meglévő nyelvi rendszerbe mint hálózatba alkalmasan illeszkedik, már meglévő elemekhez kötődik, hasonlít rájuk, mint például a bébikönnyű, ami  a lehelet/pehely/pihe/pillekönnyű-vel analóg.