A Sziget még mindig egy kaotikus tömegfesztivál, ahol nagyjából meg lehet találni a színpadokat, meg a nagyobb pontokat, és a sűrűn kirakott térképek is segítenek, de még mindig nem mondja meg senki és semmi azt, hogy hol és milyen kaját lehet venni. Jó, Európa egyik legnagyobb fesztiválján sosem volt akkora kulcskérdés enni, meg hát a külföldiek sem éppen azt kutatják, hogy hol lehet mondjuk a legjobb kolbászt vagy szendvicset enni, hanem ár-érték arányban hol adják a legnagyobb pizzát/tarját.
Pedig a Sziget tök jó lehetőség arra is, hogy éttermek vagy büfék megmutassák magukat egy hatalmas közönségnek. Vagy ha nem is büfék, de valami teljesen elvetélt ételkombinációk, amiktől jó ízlésű ember a való világban sikítva futva a következő étteremig. Ezért is sajnálom egy kicsit, hogy amikor a mínusz egyedik napon ott voltunk feltérképezni a Sziget kajakínálatát, akkor még nem nyílt ki egyik töltött kürtőskalácsos bódé sem.
A feltérképezni kifejezést szó szerint értem, mert ha a Sziget nem tudja feltenni egy térképre, hogy hol milyen figyelemre érdemes kaja van, akkor mi segítünk egy kicsit. Itt van hat dolog, amit érdemes letámadni, ha sátrazik az ember, vagy ha csak kiugrik Rihannára, és bekapna valamit utána. Ezt a hat helyet ajánljuk bátran idén, persze attól függően, hogy mire vágyik az ember.
De máris megjegyezzük: ez a térkép hiányos. Nincsenek rajta azok a helyek, amikről tavaly a hasonló cikkemben írtam (lásd Nemo, Befaló Grill, Bite), egyszerűen azért, mert azok még mindig nagyjából ugyanott vannak, másrészt pedig azért, mert ha valaki fesztiválokon, vagy Budapesten megfordul, egész biztosan ismerős már velük (lásd Paneer, PolaPola). De azok rajta vannak, amiket nem találtunk meg tavaly, talán azért, mert akkor még nem is voltak ott.
Egy szó: bélszínroló! A szocialista üzemi konyhák csúcsteljesítménye, ami már a kimondva is képes visszahozni a borzalmas finomfőzelékek és szottyadt burgonyakrokettek világát, és tessék, Európa egyik legjobb fesztiváljának kellős közepén egy kocsiban kiveszik a mélyhűtőből, kisütik, és belerakják csalamádéval és sült hagymával egy buciba (mindennel együtt 1150). És egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy elképzeljük, sőt, elnézve a sorban álldogáló, fantáziátlan street food-nevű bódékat, a magát büszkén 1946-osnak valló Mirelite frissen sütött-főzött termékei egész jók.
Jó, vannak olyan brutális választások, mint a vadas szósz, meg a mexikói zöldségkeverék, de vannak például barackos, csokis, meggyes, és csokis-meggyes gombócok, darabja 200-250 forintért, amit még a fintorgók is örömmel tolnak be. Távol álljon tőlem, hogy visszasírjam a kollégiumi ebédeimet, de rengeteg más választást látva a Mirelite tényleg nem annyira kiábrándító választás, mint egy csomó semmilyen tésztás.
Sosem fogom elfelejteni a szmóker Sziget-látogatók egyik legjobb szórakozását, a minifánk-gyártó gépet, ami még évekkel ezelőtt képes volt megbabonázni mindenkit azzal, hogy egy szerkezet, ami önműködően, pici karokkal dobálja bele a tésztát a forró olajba, majd onnan halássza ki, hogy aztán onnan megvegye valaki, és a lehető legnagyobb elánnal bezabálja. Sajnos a minifánkos már egy jó ideje nincs a fesztiválon, de a holland, cukorba mártott ostyákat áruló Lekker legalább annyiban tudja helyettesíteni, hogy nagyon kívánatosan néz ki, amikor két frissen sült, négyzetrácsos ostya közé belelapátolnak egy cukros-karamellás öntetet.
Az édesség (ami egyébként 790 forint) így gyakorlatilag egy lapos, röhejesen édes szendvics, amit vagy nagyon gyorsan kell megenni, vagy tilos függőlegesen tartani. Létezik belőle glutén-, laktóz, és cukormentes változat is, ebbe nyírfacukros trutyi kerül, a tészta pedig rizslisztből készül, 890-ért lehet venni egy előre készített ostyacsomagot, 300 forintért pedig mentás hideg tea is kapható. Kevés direkt édességekre specializált hely van a Szigeten, a másik churrost árul, mindkettőt ajánlom.
Az Aldi a legjobb dolog, ami történhetett a Szigettel, de ezt majd egy másik cikkben fogom elmondani részletesen. De hogyan kapcsolódik a kajához a német üzlethálózat? Hát úgy, hogy egyrészt nyitottak egy boltot a fesztiválon, ahol a termékek 95 százaléka ugyanannyiba kerül, mint egy tetszőleges másik üzletükben, másrészt pedig mert volt annyi eszük, hogy kiépítettek mellé egy grillteraszt, ahol pedig ingyen és bérmentve megsütik azt, amit vettünk magunknak. Még evőeszköz és ketchup/mustár sem kell, azt adnak hozzá. Egyszerűen be kell mutatni a blokkot, kapunk egy számot, és már sütik is nekünk.
A mínusz egyedik napon dolgozó grillezők azt mondták, hogy nincsen limit, ha esetleg valaki négy kiló csirkecombbal jön, azt is elkészítik. Egyedül azt nem ajánlják, hogy csirkeszárnyakat vegyünk, mert azt nem nagyon tudják a platnin jól átsütni. A grillezők csak 12 és 22 óra között dolgoznak, a bolt éjjel-nappal nyitva van, az előrecsomagolt húsok mellett van egy rakat pékárú is 99 forintért.
Amikor mi voltunk ott, kábé 5 percet kellett sorban állni – figyelik az egyszerre benn tartózkodó létszámot, és fokozatosan engednek be, de több pénztár is van –, de van egy érzésem, hogy ez sokkal több lesz a hétvégén, de bőven megéri. Fél kiló előre pácolt karaj 1099 forint, a szintén pácolt, 450 grammos csirkemellfilé 899, a kilós csirke grilltál 999. Arra viszont ne számítsunk, hogy az üdítők is diszkontáron vannak, mert a félliteres üdítők 450 körül mozognak.
Tisztességes dolgokat fogyasztó embereknek szörnyű élmény látni a Sziget legnagyobb körben árult ételét: az óriási wokokban melegen tartott, már szósszal bekevert tésztákat. Egészen biztosan sok pénzért el lehet adni, de az is egészen biztos, hogy nem így kellene tésztát árulni, hanem mondjuk úgy, mint a Casa Sabatelli, ahol frissen főzik al dente-re. És csak négyfélét lehet kapni, van például paradicsomszószos orecchiette (fülecskék), de van szarvasgombás cuori, illetve spenóttal és ricottával töltött panciotti is.
Mi az elsőt ettük (1500 forint volt), ami teljesen oké volt, frissen készült, a paradicsomszósz is rendben volt, be kell érnünk ezzel addig, amíg a 2Spaghi nem költözik majd egyszer ki a Szigetre. Ja, és érdemes tudni, hogy ez volt az egyetlen hely, ahol a kiszolgálók olaszok voltak, úgyhogy a magyarral ne is próbálkozzunk.
A tésztáknál már csak a pizzahelyzet siralmasabb, itt a klasszikus, gasztrorobbanás előtti bulinegyed, kétszáz forintos zsírpizzáit árulják horribilis áron. Van egy sejtésem, hogy Pizzica nagyon sokáig nem lesz a Szigeten, de a nemzetközi kempingek metszéspontjában legalább a pizza jó, a tésztája és a feltét is megfelelő.
Mi főleg azért mentünk, hogy megkóstoljuk a többi, tipikusan olasz dolgot a kínálatból, az sajnos kudarc volt, a dél-olasz régióra jellemző puccia nevű szendvicset előre elkészítve, minimális ideig sütötték, amitől olyan volt, mintha egy langyos zsemlén keresztül próbálnánk hideg mozzarellát enni. Úgyhogy ha azt nem is ajánlhatjuk a nemzetközi kínálatból, a pizzát igen – egy szelet csak 690 forint, ami kinti áron egész barátságos.
A Nagyszínpad előtti tér nem arról híres, hogy rendes kaját lehet ott kapni, úgyhogy azért is volt teljesen meglepő, hogy a végtelenül egyszerűen leíró nevű Nyárson sült röfi oda települt ki. Az a második meglepetés volt, hogy frankón, forgógrillen, parázson sütik a disznóhúst, az meg a harmadik, hogy a kérés után húsz másodperccel később már kezünkben volt egy fokhagymás tejföllel és káposztával megküldött disznóhúsos szendvics, ami nagyjából a legfinomabb dolog volt, amit kinn ettünk. 1790 forintos árával még nem is annyira durva, ahhoz képest, hogy milyen: a hús frissen sütött – folyamatosan cserélgetik a grillen őket –, a ciabatta is finom, a többi meg annyira nem is számít. Létezik mézes-mustáros változat is belőle, de mi azzal nem foglalkoztunk.
(Borítókép: Barakonyi Szabolcs / Index)
Ne maradjon le semmiről!