Hogy a Széll Kálmán tér felújítása nem volt minden hiba nélkül való, arról mi is többször megemlékeztünk. Tény azonban, hogy valószínűleg jót tesz a környéknek olyan szempontból, hogy eddig eszébe sem jutott senkinek, hogy a téren kiülve iszogasson és eszegessen, de most a környék gasztronómiája is be fog indulni. Ennek egyik első jele volt a Zing Burger is, ami nagy merészen épp a McDonald's mellett nyílt meg.

Új felfedezettünk pedig az alig pár hete nyílt Mókusch Café, a Várfok utca lenti részén, gyakorlatilag a buszmegállókban. Minimum kockázatos itt kávézót nyitni, ez még felújítás után sem lett csendesebb, de mégis működik a dolog. Bevallom a Mókuscht eleve a bundás kenyér miatt kerestem fel. Jó péksütit meg szendvicset ma már sok felé lehet reggelizni, bundás kenyeret azonban nem sokan kínálnak, pedig szerintem ennek a kajának nem sok ellensége van.

A bundás kenyér illata már az utcán érződik, ezért is furcsa, hogy belépve inkább cukrászdás hangulat fogad, sokkal nyersebb helyre számítottam. De hát a tulajdonos, Berdefy Krisztina is cukrász, évek óta dolgozik cukrászként, ez az első saját helye. Sorakoznak is a házi sütik meg a fahéjas-almás tekercsek a polcon, az egyetlen „főtt kaja” a bundás kenyér, ami ráadásul töltött is! Ki is kértem rögtön.

Amíg elkészült ettem egy granolát: pirított zabpehely és mandula, görög joghurttal és az őszre készülve már körtével és almával, agavé sziruppal édesítve: teljesen rendben volt. Kértem hozzá egy házi limonádét, amit kérés nélkül maguktól is cukor nélkül adnak, és uborkával ízesítenek (mondjuk ez másnak akár csalódás is lehet). Közben kissé meglepődtem, hogy a bundás kenyér 750 Ft, kicsit soknak tartottam ezt az árat, de amikor megérkezett a kreáció, nem volt több panasz:

Nem csak durván hangzik, hanem tök jó is. Hatalmas ötlet!

Ugyanez a töltött bundás kérhető sonkával és sajttal töltve is, valamint nutellával és banánnal. Utóbbit én mondjuk kevésbé értem, de tudom, hogy van a nutellának egy erős rajongótábora. Én odavoltam a bundás kenyérét, ha nem ettem volna előtte granolát meg is tudtam volna enni, elég laktató kaja. De a szendvicsválaszték is remek, utóbbi árban is oké, 520 forint egy dupla szendvics: két hatalmas szelet Marmorstein rozskenyérből, minőségi alapanyagokkal töltve. Van magyar, német, erdélyi, svájci és angol szendvics, mindegyik a rá jellemző ízekkel, az angol például cheddar sajttal, savanyú uborkával és hagymalekvárral. A svájci szendvicsbe természetesen ementáli van fügemustárral, az erdélyiben pedig padlizsánkrém és erdélyi sonka. A szendvicsek egyébként annyira kiadósak, hogy gyors ebédnek is beillenek, - de ősztől lesz elvileg főtt étel, először egynapi leves, aztán majd meglátják.

A kínálat egyelőre nem nagy, de a Mókusch pont ezért kedves, és egyszemélyes helyhez képest így is csodás. A kávét is komolyan veszik az eszpresszó 370-es ára kifejezetten üdítő ezen a környéken. Oké, nem egy a Lövőház utcai kézműves kávézóról beszélünk (ami a Kaffeine, és ahol egyébként jelenleg a legjobb a kávé Budán, nem is értem, miért nem emlékeztünk meg még erről) de hát ott mégiscsak 550 a presszó.

Nem vagyok nagy süteményes, így majdnem el is felejtettem, pedig a Mókusch-ban egyelőre ez a legerősebb: répatorta, fehércsokis ribizlipite, és a legnépszerűbb, a banofee pie, azaz banán, karamell és tejszínhab.