„Hú, kinek van születésnapja?” – kérdezték a kollégák, miközben a tortát fotóztam a fejük felett. „Hát mindannyiunknak, az országnak!” – mondtam. A torta ugyanis az ország tortája volt, amit a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete Magyarország szimbolikus születésnapjának köszöntésére választott.
Tizenegyedik alkalommal rendezték meg a versenyt, amin idén a Vaslóczki Orsolya, budapesti cukrász által készített „balatoni habos mogyoró” lett a befutó. A Horváth Cukrászda Kft. alatt futó Sugar! Design Cukrászda alkotása szombattól kapható majd, receptjét azonban csak az év végén hozzák nyilvánosságra. De mit kell tudni a balatoni habos mogyoróról?
A hivatalos leírás szerint
a torta mogyorós habtészta alapú, melyen mogyorós roppanós réteg, feketeribiszke-zselé, tejcsokoládés karamell, mogyoróhab rétegződik, és mogyoróolajos áthúzóval lett bevonva.
A „balatoni” jelző a dél-balatoni régió jellegzetes és ízletes csonthéjas gyümölcsére, a mogyoróra hívja fel a figyelmet, mogyoróolajat is használtak a tortához.
A Szamos Cukrászda küldött nekünk egy példányt, a szerkesztőség tagjai percek alatt felfalták, amit már önmagában is jelzésértékűnek vélhet egy hozzá nem értő, aki nem tudja, hogy egy szerkesztőségben még a konyhában felejtett előző napi, muslicák által megszállt pizzaszél is elfogy. De lássuk, hogy ízlett nekünk a torta!
Sajó Dávid, kult: Ízlett, egyedül a fagyit nem igazán tudom értelmezni benne. Finom, krémes, mogyorós az egész, jó töményen édes, de a fagyi miatt egyszerűen kellemetlen enni. Kicsit olyan, mintha valaki berakott volna egy Marlenkát a hűtőbe, rákent volna még három réteg habos mogyorókrémet, aztán belenyomott volna még egy adag hideg fagyit is.
Inkei Bence, kult: Jó volt, főleg a mogyorókrémes része, a fagyi viszont kellemetlen és jéghideg meglepetés a közepén. A tészta rendben volt, a krém sem túl édes, és még a karamellás mellékíz is el van találva. A korábbi ország tortáit egyedibbnek éreztem (például a tavalyi tökmagolajosat), de így nyáron még szívesen ennék belőle.
Bohus Péter, politika: Én pont egy kiadós gyökérkezelés után vagyok, így mindent csak félve merek a számba venni, ezen viszont az első pillanatban látszott, hogy szükségem van rá. Úgy néz ki, mint az IKEA-s csokoládétorta, ami számomra a bizalom alapja. És nem sokat csalódtam, kicsit ugyan meglepett a várt mogyorós mellett megjelenő savanyú meggyes íz, de ez a jelenlegi helyzetemben inkább volt jó mint rossz, egy pillanatra ugyanis kiszakított a mindennapok szürke, fogorvosiváró-szagú világából.
Szalma Baksi Ferenc, politika: Az egyik legjobb torta, amit valaha ettem. Nem vagyok tortás, de ebből két szeletet be tudnék falni. Szerintem épp az az izgalmas benne, amit többen kifogásolnak: a különböző hőmérsékletű és textúrájú anyagok találkozása. Nem túl émelyítő, és még percekkel később is örömmel rágtam szét a kis mogyoródarabkákat.
Jenei Miklós, gazdaság: Nem tudom a koncepció részének tekinteni a kicsit fagyott zselét a közepén, de talán csak túlhűtötték a tortát. Egyébként teljesen rendben van, egyértelműen az átlag fölött, de azért az élmezőny alatt. Nagy érdeme a valódi mogyoróíz, és az alap tészta is nagyon finom. Olyan, mint a Balaton maga, élvezhető, szerethető, de azért nem ezt választanám, ha bármit kívánhatnék.
Dávid Erika, back office: Nem szeretem az édességet, ezért eddig nem kóstoltam egyetlen ország tortáját sem. De ez kinézetre is azonnal tetszett, és nagyon ízlett is. Bejött, ahogy kavarog a savanyú az édessel (de nem túl édessel), a mogyoró sok-sok plusz pont benne, nekem nem volt zavaró a hidegsége sem. Ezt veszem anyukám 60. szülinapjára!
Nyilas Gergely, politika: Nem utolsó szempont, hogy egy tortát anélkül lehessen felvágni, hogy széttrancsírozódna az egész. Itt nem roppant meg a csokiborítás, nem folyt ki a fagylaltos krém, még a gyümölcsdarab sem mozdult el belőle a vágáskor. Elfogult vagyok mogyoróügyben, mogyorós csokiban meg pláne, úgyhogy a torta nálam előnnyel indult, amit végig megtartott, pontosan megmaradt az ízeknek abban a tartományában, ami nem émelyítő, de határozottan édes. A tészta önmagában is tökéletes lett volna, a krém csak dobott rajta, bár abból a rétegből nekem fele vastagság is elég lett volna.
Bolcsó Dániel, tudomány: Nekem bejött, persze édes, de tényleg mogyoróíze van, nem mogyorós cukor, bár a tetején jót tett volna neki egy kis étcsoki a tejcsoki helyett. A többieket kiakasztó fagyis réteg viszont kifejezetten tetszett, fogyaszthatóbb lett tőle a nyári melegben. A tetején a piros kis gyümölcszselé viszont inkább gumicukorra emlékeztetett, anélkül meglettem volna.
Kovács Bálint, kult: Külsőre jellegtelen, tipikusan az a torta, amit észre sem veszel elsőre a pultban. A Sugar!-ban ennél a tortánál tízből kilenc különlegesebb. Olyan, mintha a Sugar! lakossági verziójából jött volna, minden létező tömegigénynek egyszerre megfelelve. A tésztában jó a mogyorótörmelék, és jó ötlet, hogy meghagyták fanyarnak a feketeribizlit, ez jól megy az édes habhoz, aminek, már most sem tudnám felidézni az ízét. Ha ez az ország tortája, az azt jelenti, hogy ez a fogalom mára nem az előremutatást és az újítást akarja jelképezni, hanem a populizmust.
Kolozsi Ádám, tudomány: Mindig is kedveltem a felturbózott Aranka krémporra hajazó jégbüfés pohárdesszerteket, és ez a mogyorókrém is bejött, bár azt hittem, kávés. A meggyet nem hiányoltam volna, ha nincs, és fura volt a tetején az a lila zselé vagy gumicukor is. A tészta jó volt, nekem az állaga is bejött, de aztán eszembe jutott az a kifejezés, hogy harmonikus savak, és hogy összességében egyáltalán nem áll össze a dolog. Az összetevőket jobban élveztem volna külön-külön, talán a molekuláris konyha jegyében továbbfejleszthetnék, nem feltétlenül kell ezekből tortát csinálni.
Thüringer Barbara, politika: Egyszerűen rémes, sehogy sem állnak össze az ízek. Mély és kibékíthetetlen ellentétet vélek felfedezni a tömény, rágós tészta és a meghatározhatatlan ízű fagyi között. A meggyes gumicukorszerű dísz pedig egy vicc!
Sixx, kult: Nem ízlett, a felét kidobtam. Nem esztétikus, a tetején a veres gumidarabbal nem tudok mit kezdeni. Felejthető, jellegtelen, üres, átlagos, középutas. Soha, sehol nem venném, még az utasellátó büfében sem.
Rácz Attila, korrektor: Íz- és hőélmény szempontjából alapvetően a Kinder Maxi Kingre emlékeztetett, de ezt valahogy kevésbé éreztem egységesnek. Lehet, hogy külön-külön működnek a rétegek (kánikulában akár a gyümölcsös fagyi is), de nekem nem állnak össze egésszé.
Hegyeshalmi Richárd, tudomány: A tömény, édeskés mogyorókrém a savanyúbb meggyes izével keveredve egészen meglepő kontrasztot ad, kicsit a Sacher-tortára emlékeztet. A lappangó rohadtdió- és égetettcukor-aromák meg egy olyan fagyira, amit Kajla nugátból főztek. A szocialista édességipari hatások olyan erősek, hogy az utolsó falatnál konkrétan A Hét főcímdala kezdett szólni a fejemben. Ha ez nem testesíti meg a nemzet egységét, akkor semmi.