Index Vakbarát Hírportál

Amikor Budapest megerőszakolja a Balatont

2017. augusztus 26., szombat 16:39

Vannak az életnek nagy rejtélyei. Az egyik például az, hogy évtizedeken keresztül miért nem jutott eszébe senkinek, hogy kávézót vagy éttermet nyisson a balatonakarattyai Kisfaludy sétányon, ami az egyik legszebb kilátással rendelkező hely a Balatonnál. Balatonakarattya ráadásul csupa jó tulajdonsággal rendelkezik: kicsi, romantikus, viszonylag érintetlen, és nagyon közel van Budapesthez, ezért is fáj nézni, hogy gyakorlatilag rohad az egész. Ha az ember bemegy a Bercsényi strandra, szinte fél, hogy ráomlik. És hiába lett itt polgármester pár éve Matolcsy Gyöngyi, úgy tűnik neki sem sikerült még kitalálnia, merre induljon el a település.

Vannak azért örömteli fejlemények, az egyik ilyen, hogy alig egy hete végre nyílt egy kávézó a Kisfaludy sétányon, a magas part tetején. Mivel sokat vagyok Akarattyán, azonnal rohantam kipróbálni a helyet. Még az sem tántorított el, hogy az új hely The Rusty Coffee Box néven fut, bár már ez is sejtette némileg, hogy

a kávézónak az ég világon semmi köze nincs a Balatonhoz.

Odaérve a képzavar az agyamban tovább növekedett: itt vagyok a lerohadt Akarattyán, előttem a gyönyörű Balaton, és ideraknak nekem egy konténerben valami steril fakockát, amit valaki egyszer látott tíz éve Brooklynban. Csupasz izzók, kezeletlen fa, fekete-fehér cementlap, egyszóval minden, amitől az egész olyan taszítóan letisztult, hogy mire rendeltem, már az sem tudott felcsigázni, hogy jó a kávé.

Mert az tényleg jó, és nyilván nem azt várom, hogy balatoni termesztésű kávét szolgáljanak fel, de a Rusty Coffee Boxban (kimondani is borzasztó) semmilyen téren nem adnak a regionalitásra. „A Balaton nem tudna ellátni minket” - kapom a választ, amikor azt kérdezem, miért nincs itt valami helyi dolog is. Mondjuk például szörp a Sukí tea helyett, vagy talán mégiscsak tudnának találni valami ásványvizet a közelben az Aqua Panna meg a St Pellegrino helyett. Hogy ne legyek igazságtalan, azt is megjegyzem, hogy a pezsgő meg a bor egy része a Feind pincészettől van, ami viszont tényleg helyi, Akarattyától alig négy kilométerre, Balatonfőkajáron működik. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy borospohár helyett hipster feliratú befőttesüvegben adják a bort. 

A Fritz kóla, a kókuszvíz, a Fentimans tonik, meg a Byron Bay Dotty keksz sajnos mind olyan dolgok, amik végtelenül ellenszenvessé teszik ezt az amúgy remek helyen lévő kávézót. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy éppen a kávézó előtt hiányzik egy fa a fasorból.) Az árak pedig erősen pesti belvárosiak: két kapucsínóért, egy teáért, egy facsart narancsért, és két croissant-ért négyezer forintot hagytunk ott.

"Budapesten már megismert kávézás élményét szerettük volna elhozni Balatonra is” - mondják, mikor azt kérdezem, mi is volt pontosan az elképzelés, és ez végképp kiverte nálam a biztosítékot.

Aki a Balatonnál is úgy akarja érezni magát, mintha a fővárosban lenne, az minek jön ide?

Pedig pont Akarattyán van jó példa arra, hogy lehet a regionalitást szem előtt tartva is újszerű és jó vendéglátást csinálni. Az évtizedekig zárva tartó Szépkilátás kocsma és vendéglő két éve nyílt meg újra bisztróként. Egyszerű, pár kajás étlappal működnek, saját készítésű hamburger, pisztráng, marhapofa pörkölt, de minden jó minőségű és nincs túlárazva. Idén már strandbüfét is nyitottak az akarattyai szabad strandon, amit tökéletes példa a jó büfére. Kétféle kaja van hamburger (990 Ft ) és pisztráng (1290 Ft), de mindkettő szuper, messze túlmutatva a megszokott hekk-lángos vonalon.

A Rusty Coffee Box azonban számomra értelmezhetetlen. Persze biztosan meglesz a közönsége ennek is, de kár ezért a gyönyörű sétányért.

(Borítókép: Kilátás A Rusty Coffe Box teraszáról. Fotó: Kalas Györgyi/Index)

Rovatok