A probléma gordiuszi csomóját ugyanis alexandroszi módra vágta ketté a magyar Rothbeer kézműves sörfőzde: 2018-ban megfőzték a Borbeert, azaz a borsört. (Boros sört már sokan próbáltak készíteni, de musttal együtt erjesztett sörléből készült itallal most találkoztunk először Magyarországon.)

Az Index alkalmi borbeerókból álló csapata a napokban kapott a sörborból néhány ampullával, a vélemények pedig megoszlottak. A felbontott palackból felszálló buké még mindenkinek tetszett: kellemesen büdös, vicces, boros, sőt habzóboros illatot szimatoltunk. A borsörnek erősen proseccós jellege van, amit nem annyira várnánk egy sörtől, szóval kapásból meglepetéssel indul, kommentálta a startot a sportrovat. 

A kitöltött borsör hab alatti részének színe könnyed fehérborra, habja viszont sörre vallott. Az ízlelésnél eltértek a benyomások. A musttal megküldött belga saison alapsör gyümölcsösen fanyar savasságát volt, aki savanykának, más döglött pezsgősnek, vagy egyszerűen csak finomnak érzékelte, de egyik kollégánknak az íz eléggé savanyú sem, sőt a keserű sem volt.

Mások értékelték a „sour ale-es”, vagy „búzásan citrusos” ízvilágot, rávilágítva arra, hogy nem éreznek semmilyen boros, szőlős jelleget, csak ha hosszas öblögetéssel nagyon koncentrálnak rá. A többség enyhén különleges, becsapósan könnyű (amúgy 6,1 százalékos alkoholtartalmú) nyári ivósörnek értékelte a borsört, ami a bor-sör skálán erősen inkább a sörös pólus felé húz. A végén idézném egyik, sörértékelésben már-már akadémiai szintet megütő kollégánk sommás véleményét:

Érdekes, nem tudom hova rakni.