Hosszú sorokban vártak az emberek vasárnap délután az Andrássy úton, hogy feketét egyenek. Az első Black Food Festivalt nem várt érdeklődés övezte, amit a szervezők és a kiállítók nem is minden esetben tudtak követni.
Csak fekete étellel lehetett standot szerezni az első budapesti feketekaja-fesztiválon. Sőt, az eredeti kiírás még a vegán megkötést is tartalmazta, amitől azonban útközben el kellett tekinteniük a szervezőknek, mert úgy nagyon nehéz volt kiállítókat találniuk. Aztán az első meghirdetés után felrobbant az esemény FB-oldala, az előzetesen 1700 érdeklődő optimizmusra adott okot, így jöttek a kiállítók is, végül nagyjából tucatnyian.
A feketeséget alapvetően két irányból közelítették az ételalkotók: az egyik csoport színezte a hagyományos ételeket, a másik eleve fekete alapanyagokat használt.
Színezéshez legtöbben aktív szenet, más néven orvosi szenet használtak, de volt ételfesték, a cukrászoknál pedig többnyire a fekete kakaó segített.
Az esemény szervezői elég felelős módon előre megkeresték a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih), hogy mit tanácsolnak, mire figyelmeztessék a fesztiválra látogatókat a fekete összetevőkkel kapcsolatban. Ebből az lett, hogy a hatóság a szervezőknek nem válaszolt, viszont kiadott egy közleményt arról, hogy érdemes vigyázni a fekete színű ételekkel. Hát ez nem tántorította el a tömegeket.
A fekete kenyér ízét például egyáltalán nem befolyásolta a színe, és Chwala Gábor készítő szerint a minimális mennyiségben használt szén élettani hatása is elenyésző. Ahhoz, hogy az orvosi széntabletta hasfogó hatását egyáltalán megközelítse a termék, a fogyasztónak egy ültő helyében legalább négy veknit kellene megennie. Viszont jól néz ki. A készítő szerint a feketeségnek pont ezért a gasztronómiában inkább dizájnszerepe lehet, bár egyelőre az éttermek még nem környékezték meg.
Az eseménynek otthont adó, júniusban nyílt Flow Specialty Coffee Bar erre az alkalomra fekete tejes kávéval készült, amihez a kávéra szénnel szürkére színezett zabtejhabot tettek, látványra és ízre is remek végeredménnyel. A vegán bisztrót is vivő hely az ételekben már kerülte a szenet: cajunos fekete kukoricakrémet kínált, sóban sült céklával és pirított lila káposztával, amiben volt fekete répa és fekete só is. Fagylaltdesszertjüket pedig pirított fekete szezámmaggal készítették.
A fekete szezámmag máshol is előkerült, például annál a sajtgolyónál, amit ebbe és mákba görgettek, hogy a feketét elérjék. Ez az előétel egyébként a Gastrock címmel megjelent rockszakácskönyvet hivatott népszerűsíteni, amelynek fő rendezőelve, hogy rockszámokra kell ételeket készíteni és megadott zeneszámok alatt befejezni a főzés egyes stációit. A hiánypótló könyvben a fekete kecskesajtfalatokat az AC/DC számaira kell tudni előállítani. A Susa in the kitchen szakácsbloggere fekete rizst és fekete szezámmagot használt a fesztiválon kínált ételeihez, az ismert, és ami még meglepőbb, ebben a színben ismert fekete szezámmagos pudingja például egy létező kínai csemege, és olyan népszerű a kínai gyerekek körében, mint nálunk a tejbegríz.
Sok kiállító használt kókuszszenet is, ami nem a kókuszreszelék vagy kókuszpehely elégetéséből származik, ahogy elsőre gondolnánk, hanem magát a kókuszdiót égetik el, majd porítják.
A Cutie Pie fekete gofrijába is ez került, egyenesen Malajziából, csodás ízt adva neki, rajta növényi kókuszhabbal és ananászcseppekkel. A leghosszabb sor a Hisztéria Cukrászda standjánál állt, nem véletlenül, a fekete tölcséres fekete fagyi ízre és kinézetre is megérdemelte a sikert, értékéből levont viszont, hogy a fesztiválra hozott desszert egy létező és kész termék. A kókuszhamutól fekete fagylaltot poralakban lehet rendelni, így nem igényelt külön fejlesztést a cukrászoktól. A Bounty desszertjüket, a fekete ribizlis, étcsokis tarte-jukat és Fekete macaronjukat már ők fejlesztették, mindegyiknél fekete kakaóval színeztek, és álomszépek voltak. (A kakaóval és a csokival mázlijuk volt a cukrászoknak, ugyanakkor a vegán kikötés meg nekik okozott nagyobb fejtörést.)
Az Impostor Bar and Eaterynél találtuk a legtöbb fekete alapanyagot, kreativitásban nálunk ők győztek. A fekete tacójuk tésztáját fekete curryporral színezték meg, a pürébe pedig fekete rizs, fekete lencse és fekete olajbogyó is került, de a kiegészítő zöldségek is a sötétebb fajtákból kerültek ki (avokádó, lila hagyma). Az éttermükben is kínált pho levesüket pedig jó sötét alapszósszal kezdték (a sok gomba sok kis lemezkéje a főzés közben színezi a levet), majd addig öntötték bele a szójaszószt, míg kárára nem vált, majd egy kis aktív szénnel tettek a feketeség végére pontot. A levesük tényleg sokkal feketébb volt, mint amennyire szójaszószos – szerettük. Mellé friss zöldségeket és fekete rizsből készült tésztát adtak.
Kóstoltunk még egy létező fekete sajtterméket (Dilano Black Lemon), amit ráadásul citrommal bolondítottak meg, isteni végeredménnyel; ettünk buborékos fekete gofrit Oreóval (The Soft, Debrecen), és csorgattuk a nyálunkat a fekete ötven árnyalatában kínált macaronokra (Bolka Bonbon). Érkezéskor fekete nyalókával kedveskedtek a népnek, távozáskor fekete rágóval. (A fesztivál szponzora kihagyhatatlan ziccerrel egy fekete fogkrémgyártó volt.) Ittunk kávéra fejtett barna sört is, amit a Csupor Kraft Beer úgy készített, hogy ledarált száraz kenyai kávéra fejtették az egyik barna sörüket, sőt, még jégkásásították is, ütős hatást elérve ezzel.
Az ételeket zsűri is mérlegre tette, egy sós és egy édes kategóriát kínálva az összehasonlíthatatlan kiállítók között. Sósban a Costes Downtown fogása nyert, Fekete uborka címmel (fekete rozskenyér morzsa, fekete uborka, lime zselé, és az öntet: uborka- és limelé kókusztejjel és tintahal tintájával megszínezve). Ők a színezést külön kérésre sem tudták vegán módon megoldani, annyira ragaszkodtak az ízhez is, így maradt a tintahal tintája, ami miatt mi nem értékeljük olyan nagyra ezt a teljesítményt, ha már mindenki más képes volt a feketét ezerféleképpen előállítani. Édesben a Zangio Fűszeres paradicsom fekete sókristályokkal nevű bonbonja nyert, aminek azért örülök különösen, mert a kóstolás után én mutattam nekik az utat a zsűriasztalhoz, mert ők nem is tudták, hogyan kell nevezni.
Ez az epizód és az esemény FB-oldalán olvasható másnapi kommentek is mutatják, a szervezésnek voltak gyerekbetegségei, de a felelősök becsületére legyen mondva, hogy a folyamatosan növekvő érdeklődők számára reagálva (végül 900-an voltak az eseményen) a kávézóhoz hozzábéreltek egy másik részt is. Így bár kétségkívül zsúfoltság volt, és sok standon már a nyitás után 2-3 órával elfogytak az ételek (az 1700 forintos belépőn felül az ételekért külön kellett fizetni), igazán lehetett szeretni ezt a rendezvényt.
Boros Regina szervező elmondta, régi álma volt a fekete kajafesztivál, és a speciality Flow kávézóban talált erre most partnerre, de már megkeresték New Yorkból és Berlinből is. Egyelőre az utóbbi valósul meg, rögtön december elején.
(Borítókép: Huszti István / Index)