Már csak a csodálatos kilátás miatt is érdemes ellátogatni a Dunaszentmiklóson található Kősziklás borászathoz, mert a pince és a nemrég, részben állami támogatásból felhúzott új épület teraszáról szép, tiszta időben állítólag még a Vértes, sőt a Bakony is látszik. Persze a boraik ugyanennyit nyomnak a latban, ha nem többet. Dunaszentmiklóst kevesen lakják, de az összetartó sváb közösségben még mindig nagyon fontosak a hagyományok. "Mi svábok vagyunk, azok pedig küzdenek mint az állat" - jellemezte a munkához való hozzáállásukat Emmer Szabolcs. A településről és szőlőiről Fényes Elek, az ismert közgazdasági, statisztikai és földrajzi író is említést tett 1848-ban megjelent könyvében, igaz, akkor még Szentmiklós volt a helyiség neve. "A falu a Markó hegy nyugati aljában fekszik, a hegy déli részét szőlő foglván el. Réte kevés, legelője az erdőkben; szántóföldei szelíd emelkedésű dombok, széles völgyein agyagosak” - írta.

(Fotó: Bődey János / Index)

Emmer Szabolcs és Béger Ákos 2008-ban alapította meg a Kősziklást, ami a nevét az egyik dülőjükről kapta. Ugyan felmenőik is készítettek bort, ők mégis inkább elsőgenerációs borásznak vallják magukat, hiszen a család korábban nem professzionális szinten foglalkozott a szőlészettel, illetve a borászattal. Az, hogy kettejük közül melyikük foglalkozik a szőlővel és melyikük a borokkal, időközben felcserélődött. És ugyan az elmúlt bő tíz évben az évi ezer palackos mennyiség évi 100 ezer palackra nőtt, létszámban nem lettek sokkal többen, mindössze két alkalmazottjuk van: egy fiatal borász és egy adminisztrátor, bár ő most családi okokból éppen szabadságon van. Számukra a pince nem hobbi, és ha nem mondanák, a sorok közül akkor is könnyű lenne kiolvasni, hogy mindenük a cég, igaz, Béger Ákosnak van egy másik munkája is, ő Dunaszentmiklós polgármestere 2014 óta. (Fotó: Bődey János / Index)

Emmer Szabolcs és Béger Ákos 45 hektárnyi területen gazdálkodik, és saját bevallásuk szerint szeretnek kísérletezgetni, tesztelik, hogy mire képes ez a borvidék és mire képesek ők. “Fontos célunk, hogy megtaláljuk azokat a szőlőfajtákat és a hozzájuk leginkább illő borkészítési eljárásokat, melyek jól tükrözik a neszmélyi borvidék valódi értékét” - nyilatkozták. A Kősziklás főként a vendéglátóiparnak szállít, és szeretnék, ha a helyi éttermek kínálatában sokkal hangsúlyosabbak lennének a lokális borok. A kínálat gerincét a friss, üde, gyümölcsös fehér- és a rozé borok adják, de mivel szerintük a neszmélyi borvidéket jobban be lehet mutatni a fahordóban erjesztett és érlelt borokon keresztül, így ezek is egyre hangsúlyosabban vannak jelen. A kedvencük a savignon blanc, de reduktív fehér boraikhoz rizlingszilváni, irsai olivér, királyleányka, olaszrizling, sárga muskotály fajtákat is használnak, a rozék pedig pinot noirból és kékfrankosból készülnek. Ebből készülnek a hordós vörösborok is, viszont az érettebb fehér boroknál a juhfark, a hárslevelű, a rajnai rizling, a pinot blanc és a chardonnay is megjelenik. (Fotó: Bődey János / Index)

A kocsi Currus pincészet tulajdonosa, Maller Zsolt családjában mindig volt szőlő, de sokáig utálta, mivel “ez 19 éves tinédzserként, aki inkább diszkóba járt volna, mintsem hogy hajnalban keljen és elinduljon a szőlőbe, maga a halál volt”. Nem szerette sem a szőlőt, sem a családi bort, úgyhogy végül építésztechnikusnak kezdett tanulni. A rendszerváltás után azonban mégis visszakerült a mezőgazdaságba, amihez párhuzamosan elkezdett tanulni egyből két szakot is, aztán 2000-ben egy borászattal kapcsolatos vizsgára tanulva kinyitott egy üveg bort, hogy “ne kelljen az anyagot szárazon tanulni", ekkor jött rá, hogy lehet igazán jó borokat is készíteni. Feleségével elkezdtek borvidékeket bejárni, információkat gyűjtöttek, végül pedig elkészítették első saját borukat, amivel beneveztek egy helyi versenyre, amit egyből megnyertek.

(Fotó: Bődey János / Index)

A Currus pincészetnél átlagosan annyi palack készül, amennyi tőke épp van az adott évben a közel egy hektáros földön. A borok egy része házon belül fogy el, illetve a helyi gasztronómiában (plusz szállítanak a fővárosba is egy helyre). Fajták terén sokszínűség van, megtalálható zenit, zeus, kéknyelű, juhfark, hárslevelű, furmint, bálint, csomorika, sárfehér, olaszrizling és csóka is: legalább 14 fajta, mert ahogy Maller mondja, “jelenleg mi neszmélyi borvidékiek sem tudjuk, mik azok a szőlőfajták, amikkel itt igazán érdemes foglalkozni". A borászat 2011 óta bio, ami szerintük első sorban nem is a fogyasztónak, hanem a termelőnek lenne fontos. A borok majdnem mindegyike házasítás, a címkék pedig mind a mesevilághoz kapcsolódnak - például a bálint-juhfark-sárfehér házasításból készült lélekvándor azért lélekvándor, mert “ezek mind a neszmélyi borvidék jellegzetes fajtái voltak, ezek átmentése, továbbéltetése ez a bor, azért hívjuk lélekvándornak”. A tökéletes borig Maller szerint azonban be kell járni még egy hosszabb utat, mert “erre egy élet és egy ember kevés. Ehhez az kéne, hogy minél többen kipróbáljuk és átadjuk a tapasztalatainkat egymásnak a fajtákkal, a borkészítéssel kapcsolatban. Ezen a borvidéken nem alakult még ki a többgenerációsság, emiatt viszont nagy versenyhátrányban is vagyunk a többiekkel szemben”.

(Fotó: Bődey János / Index)

A borászat jelenlegi helyét, a korábban az egyházhoz tartozó, de már rossz állapotban lévő plébániát 2008-ban vásárolták meg, ezután fokozatosan, több ütemben kezdték el felújítani. Szerintük kicsi- és nagyüzemben is az látszik, hogy egy borászatnak a bor önmagában már kevés, kell hozzá valami plusz: “ha valaki ide bejön, kapjon egy élményt, ha leül, kapjon egy ugyanezt az érzést tükröző ételt, végül pedig egy ilyen borsort. Ennek a háromnak a szimbiózisa elengedhetetlen”. A Currusnál most a gasztronómiai oldalt kezdték erősíteni, látványkonyhában gondolkoznak, hogy az eddigi hidegételek mellé melegételeket is tudjanak felszolgálni. A pincészetben egyébként mindemellett különböző mesterségeket is el lehet sajátítani az arra vágyóknak, nyaranta például tartanak gyerektáborokat, ahol gyapjúszövést vagy fafaragást tanítanak.

(Fotó: Bődey János / Index)

Kezdetben főként felvásárolták a szőlőt, de később elkezdtek inkább saját földön saját szőlőt telepíteni. Olyan fajtákat kerestek, amik kedvelik a borvidék földjét, de exportra is jól működnek: ebből lett 8-10 fajta szőlő, köztük például a királyleányka, a szürkebarát, a sárgamuskotály, az olaszrizling vagy a cserszegi fűszeres. Magyarországon a legnépszerűbb borfajtájuk az Irsai Olivér, míg Angliában a szürkebarátot veszik a legjobban tőlük. Belföldön két borcsaládot árulnak, az 1100-1200 forint körül mozgó Hilltopot és 2000 forintos prémium borcsaládot, illetve adnak el bag-in-boxokat is. A valaha volt legnépszerűbb boruk az a cserszegi fűszeres volt, ami az év fehérbora is lett 1997-ben Angliában: ennek a címkéjére csak hátulra írták rá a cserszegi fűszerest, mert ezt a britek nem tudták kimondani. Így Woodcutters Wine lett a bor neve, ami végül nemcsak kint, de Magyarországon is nagy sikert aratott.

(Fotó: Bődey János / Index)

Habár idővel Magyarországon is népszerűek lettek, a Hilltop kezdetekben az angliai kapcsolatokra épített, oda szállították boraikat. A nagy csatát az angol piacon 1996-ban nyerték meg, amikor egész Európában rossz évjárat volt, mégis tudtak jó bort felmutatni. Magyarországon ebben az évben kezdtek el szépen lassan bekerülni a nagyobb üzletláncokba, de itthon csak 1999-ben ismerték meg igazán őket. Azóta 50-50%-ban szállítanak belföldre és külföldre az éves szinten összesen 6 millió darab palackjukból.

(Fotó: Bődey János / Index)

A Turay családnak Bajon van pincészete, az 1600-as évektől foglalkoznak szőlészettel és borászattal, ekkor kaptak egy kis földet Érsekújvár ostroma után I. Lipót császártól. Turay István is Felvidéken született, majd 1977-ben Magyarországra költöztek, amikor édesanyja újra férjhez ment. És amikor eljött az idő, úgy döntöttek, ha már ilyen régen van szőlő és bor a családban, akkor illendő lenne nem megszakítani ezt a hagyományt. Turay Istvánék úgy gondolták, felvásárolt szőlőből készítenek majd bort, de rájöttek, ha minőségi bort szeretnének, akkor maguknak kell termeszteni a szőlőt is, mert “a szőlésznek és a borásznak más az érdeke és a célja, előbbi azt szeretné, hogy a szőlő sokat teremjen, utóbbi pedig azt, hogy az minőségi legyen". Amióta 2002-ben megvették a jelenlegi pincét és borászatot még egy fontos szakmai fordulópont volt, egy szemléletváltás, az újabb generáció, vagyis Turay István fia, Turay Kamill meggyőzte a szülőket arról, hogy bioborászaté a jövő. “Jó érzés, hogy kiáll az ember a szőlő elé, és hallja, hogy van élet a szőlőben.” (Fotó: Bődey János / Index)

A család most 2,5 hektáron gazdálkodik, 6500 tőkéjük van, és literben is ennyi bort állítanak elő. “Először munka mellett vittük a borászatot, ami aztán akkorára nőtt, hogy egyedül már nem bírtam volna. Kamill pedig megszerette, szívvel-lélekkel csinálja, most már ő a birtokgazda. Ha van napi munka, akkor külső segítséggel dolgozunk. 95 százalékban ő dolgozik, és 55 százalékban én döntök, és mindig úgy van, ahogyan ő akarja" - mondja nevetve Turay István. "A cél az 5-6 hektár, ez ideális méret egy családi gazdaság számára. Minden tőkét ismerünk, minden területetünkről tudjuk, hogy mik az adottságai. Mindig szeretnénk manufaktúra maradni, nem akarunk könnyen érthető, biztonsági játékot játszani "- teszi hozzá. Amellett, hogy két éve bio-átállásban vannak, egyéb új dolgokkal is kísérletezgetnek, tavaly például 400 üveg pezsgőt készítettek, idén pedig háromezer palackra szeretnék növelni ezt a mennyiséget, és gondolkoznak azon is, hogy tesznek egy próbát az amforás borokkal. 

"Fontos, hogy honnan jön az ember, de még fontosabb, hogy merre tart" - hangzik el beszélgetés közben megszívlelendő mondat. Turayék a szortimentet is leszűkítették, és ugyan a fiatalok rajonganak az irsai olivérért, de ennek a fajtának a tőkéit teljesen átoltották. "Jó fajta, csak nincs benne kihívás." Az irsai helyett van viszont van például rozália, generosa, hárslevelű, pinot noir, cabernet sauvignon, illetve borsmenta, utóbbit Dr. Kozma Pál, a pécsi kutatóintézet munkatársának segítségével választották ki, és állítólag még rézzel és kénnel se kell permetezni.

(Fotó: Bődey János / Index)

A pincét eredetileg a kapucinus rend építette hozzávetőleg 250 évvel ezelőtt, 1920-as években pedig présházzal bővítették. Később egy magánszemély tulajdonába került. A pincéhez tartozó épület manzárdszobájában négy szentet (Assisi Szent Ferenc, a bajiak védőszentje, Szent Orbán pápa, a borászat, szőlészet védőszentje, Szent Vendel, a pásztorok védőszentje és Szent András) ábrázoló szekkó, vagyis száraz vakolatra festett freskó látható. Amikor 1945-ben bevonultak az oroszok, jó kilátás miatt itt vertek tábort, az egyik szentet szájon lőtték, illetve még látszik a folt a padlón, ahol tüzet raktak. És még egy érdekesség: itt forgatták az 1999-es Asterix és Obelix filmet, és az egyik főszereplő, Gérard Depardieu dedikálta is egyik saját borát, amit Turay István öt évvel korábban kapott az apjától. (Fotó: Bődey János / Index)