Index Vakbarát Hírportál

Tönkreteszik a budapesti tereket, vagy egyre szebbek lesznek?

2019. október 26., szombat 13:10

A választások környékén három új belvárosi teret is birtokba vehettek a pestiek: a Vörösmarty, a Podmaniczky és a József nádor teret is átépítették. Ahogy az lenni szokott, alaposan megosztotta a közvéleményt a három fejlesztés, viszont meglepő módon nem a szokásos politikai törésvonalak mentén. Nem nagyon akad olyan ember, aki mindhármat egyformán elutasítaná, vagy egyformán rajongana értük.

Ennek a három projektnek a kapcsán hívtuk meg Bardóczi Sándor tájépítészt és Zách Dániel közlekedési újságírót, a Totalcar szerkesztőjét. A témánk azonban jóval általánosabb volt: sorra vettük az elmúlt évek térfelújításait, mi volt jó és mi volt rossz bennük. Íme a beszélgetés néhány provokatív részletének szerkesztett változata, állítások, amelyekkel nem is mindig értettünk együtt mind a négyen a stúdióban:

Zsuppán András: Én úgy vagyok ezzel a faültetéssel, hogy ez nem mennyiségi kérdés. Nagyon nem értek egyet azzal a személettel, amely leegyszerűsíti a dolgokat arra, hogy akkor jó egy térfelújítás, ha több fa van ott, mint korábban volt. Különböző típusú terek, hagyományaiktól, méretüktől, a városi szerepüktől függően, különböző mennyiségű fát bírnak el, ami a nullától a nagyon sokig terjedhet. Itt három olyan felújításról beszélünk, ahol jól látszik ez a különbség.

Zách Dániel: A kerékpáros infrastruktúrának én nem láttam nyomait a felújított Vörösmarty téren. Nem érzem azt, hogy bármilyen módon figyelembe vették volna a bringásokat a tervezésnél. Nyilván problémás is a helyzet, hiszen tele van a tér emberekkel. Viszont ott vannak az elektromos rollerek és társaik, amelyekkel most szinkronban küzdenek az európai városok. Párizsban 12 szolgáltató van egyszerre, és most jutottak oda, hogy limitálni kéne a számukat, mert százával dobálják be őket a Szajnába.

Bardóczi Sándor: Kezdek leszokni arról, hogy esztétizáljak közterek kapcsán, inkább a funkciók működésével foglalkozom. Azok a történelmi vagy historizáló utcabútorok, amelyek sokaknak hiányoznak, egy teljesen más technikai színvonalat feltételeztek. Ma már nem gázlámpával világítunk, hanem jó esetben LED-del, vagy még jobb esetben napelemes rendszerekkel, és illene olyan kukákat kihelyezni, amelyekben szelektíven lehet gyűjteni a hulladékot stb. Olyan problémák kerültek elő, amelyekre nem adnak választ ezek a historizáló kiegészítők.

Zubreczki Dávid: A Széchenyi tér még kitalálásra vár a Lánchíd pesti hídfőjénél. Fragmentumokra van bontva, tulajdonképpen csak egy hatalmas körforgalom. Megjön az ember a hídról, és nem is tudja, hogy most mit csináljon: leginkább átmászik a láncon és átvág az úttesten. Van középen egy zöld terület, ami teljesen el van vágva az emberektől. Másfelől, nem is biztos, hogy jó lenne, ha oda egy irgalmatlan tömeget engednénk be, amelyik szétcincálná az ősöreg fákat - Budapest egyik legöregebb fája van ott.

Miről beszélgettünk, vitáztunk még?

  1. Melyik a legjobb és a legrosszabb térfelújítás az elmúlt 10-15 évből?
  2. Valóban a közlekedés a legfontosabb szempont egy tér átalakításánál? Jobb volt-e, amikor a BKK fogta össze ezeket a fejlesztéseket? És egyáltalán, tényleg ő fogta össze?
  3. Hogyan illeszthető a kerékpárosforgalom az új terek szerkezetébe? Na és a mindenféle "féljárművek" (a segwayektől az elektromos rollerekig)?
  4. Mennyire jó a forgalomcsillapított terek láncolata a pesti belvárosban, amely az elmúlt években alakult ki?
  5. Milyenek legyenek a budapesti terek? A történelmi hagyományokat kövessék, vagy tükrözzék a korszellemet? Kandeláber vagy kortárs lámpák? Mennyire fontos az egyedi dizájn?
  6. Miért ilyen csapnivaló a kivitelezés minősége? Vagy csak azt hisszük?
  7. Mik maradtak a város nagy adósságai? Mely tereket kellene még kitalálni a pesti és a budai belvárosban?

Akit érdekel, itt olvashatja el kritikáinkat az aktuális térfelújításokról:

Rovatok