Index Vakbarát Hírportál

Ezeket a cuki pesti házakat bontják le idén

2022.03.30. 12:15
A Bókay utcai Gólya háznak csak a jobb oldali homlokzatát tartják meg.

A Nagy-bérház csonkjai

(V. kerület, Gerlóczy utca 3. – Vitkovics Mihály utca 6.)

A telken az első építészetileg is értelmezhető ingatlant 1868-ban adták át Nagy Gusztávné Kunsch Emília megrendelésének köszönhetően. Ennek a virágfüzérekkel tagolt romantikus stílusú kétemeletes bérháznak a terveit az a Pán József készítette el, aki alkotásának szellemi előképét arról a Hild József tervezte, Baross utca 40. szám alatti Kubinek-féle épületről mintázta, amely hosszú viszontagság után csak két éve menekült meg a bontástól.

A Központi Városháza keleti oldalfalára néző ingatlan egyetlen országos hírnévnek örvendő lakója Herman Rudolf grafikus, Munkácsy-díjas festőművész volt, aki pályája kezdetén karikatúrákkal, portrékkal, plakátokkal és olcsón árusított tájkép- és zsánerképekkel kereste a kenyerét. A művész nyugat-európai tanulmányútjai után 1912-ben bérelte ki a ház egyik lakását, amelyet műteremként használt. Ekkortól lett egyre sikeresebb. Műveit rendszeresen kiállították a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Anyjáról készített arcképét a Szépművészeti Múzeum vette meg. Az I. világháborúban hadifestőként szolgálta a hazáját. Herman nemcsak a Kecskeméti Művésztelep egyik alapítója volt, hanem a Szinyei Merse Pál Társaságé is. Az igazi sikert azonban az 1929-es barcelonai világkiállítás aranyérme hozta el neki. A bohém művész halála után hagyatékát özvegye, Radó Róza 1980-ban Gyöngyös városának ajándékozta.

A Nagy-bérházat 1913-ban vette meg Wodianer Fülöp császári és királyi könyvkereskedő, jeles lapkiadó és nyomdatulajdonos cége, hogy itt alakíthassák ki vállalkozásuk hirdetési osztályát. Az épület kulcsai 1926-ban ismét gazdát cseréltek. Az új vevő a világhírű Huszka Jenő operettszerző irányította Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetsége lett, akikben az első magyar szerzői jogvédő társaságot tisztelhetjük. A MARS megalapítását az váltotta ki, hogy Huszka „Bob herceg” és „Gül baba” operettjeinek dalait bár széltében-hosszában ját­szották az országban, ám a szín­padi előadások kivételével a szerző egy garast sem kapott érte az idevonatkozó jogszabályok hiánya miatt. Az új törvények bevezetéséig a szövetség egytucatnyi próbapert indított.

A szerzői jogdíj behajtása miatt a szervezet elsőként egy budapesti cigányprímást perelt be. A bíróság azonban azzal a ma már humorosan hang­zó érveléssel utasította el követelésüket, hogy a muzsikus nem előre meghatározott program sze­rint játszott, hanem improvizálva és em­lékezetből, így az elhangzott nóták és az eredeti dalok között lényegi különbségek voltak.

Mivel a MARS-próbapereik rendre elbuktak, így a komponisták taktikát váltottak. Ekkor találták ki, hogy a mulatságok és bálok megrendezésére kiadott rendőri engedélyeket mindig a jogdíjak befizetésétől tegyék függővé. Ötletüket 1924-ben emelték törvényerőre, s innentől megszázszorozódott bevételük. Most már a nyugdíjalapra is bő­vebben jutott pénz. Rövid időn belül a szervezet jelentősége annyira megnőtt nemzetközileg, hogy a jogvédő társaságok nemzetközi szövetsége, a CISAC világkongresszusát 1938-ban már Budapesten tartotta meg.

Csupán egy jelentős balsikert könyvelhetett el az igazgatóság. A komolyzene legkiemelkedőbb képviselőit nem sikerült tagjaiknak megnyerniük. Bartók Béla és Kodály Zoltán például az osztrák AKM tagja maradt, akik csak az Anschluss után váltottak tagságot. Míg Bartók az ame­rikai ASCA'P-ba, addig Kodály az angol PRS-be lépett át. A kommunista államhatalom 1953. január 1-jén számolta fel a szervezetet, jogutódjának a Szerzői Jogvédő Hivatalt tette meg.

Mivel az épület két felső emeletét Budapest ostromakor elvesztette, így 1948-ban az ingatlant a földszintjéig visszabontották. Ez a műemlékvédelem alatt álló épületcsonk a rendszerváltás után nemcsak a Városháza udvarán működő Merlin Színház üzemelésében működő Jazz Színpadnak nyújtott otthont, hanem 1996-tól Nagy Tamás sajtkereskedésének is, aki azonban a jelentősen megemelt bérleti díj miatt pár év múlva felszámolta belvárosi boltját. A Kiskörúthoz közeli, 340 négyzetméteres értékes telket így a Telex információi szerint nagyon kedvezményes áron, a piaci ár töredékéért, 55,6 millió forintért adta el az V. kerületi önkormányzat egy jó politikai kapcsolatokat ápoló magáncégnek, akiknek tavaly december 15-én engedte meg az illetékes kormányhivatal, hogy az épületcsonkot lebontsák.  

A Weisz-ház

(VII. kerület, Garay utca 36.)

Szintén lebontják a terézvárosi Garay utca 36. szám alatti házat is, amelyet még 1892-ben építtetett Weisz Adolfné. Ez az eredetileg egyemeletes, eklektikus stílusú ingatlant még Hosztalek Károly építész terve alapján építették fel. Az első nagy világégés ideje két gyár működött az épületben. Míg elöl a Deutsch-féle automobil-kereskedés funkcionált, ahol járművek javítását is elvállalták, addig a hátsó traktusban a prágai Kopista Antal és Dubský Richárd-féle Üvegcsiszoló-, Hajlító- és Tükörgyár magyarországi központjaként vegetált.

Az autószerelőket hamar felváltotta a Pannónia Tejkereskedelmi Rt., majd 1942-ben Pósa Lajos Boríték- és Papírárugyára. Budapest ostromakor az épület emelete annyira megsérült, hogy azt szintén visszabontották a földszintig. Az üzemet államosították, amely a Szakszervezetek Országos Tanácsa fenntartásában a Ságvári Nyomda egyik fiókintézményeként folytatta tovább munkáját, ahol a Váci úti főüzemmel ellentétben a kisebb példányszámú lapokat nyomtatták. 1993-tól egy kínai divatáruház kezdte el a működését a házban. A szépen karbantartott épületre a bontási engedélyt ez év január 19-én adta meg a kormányhivatal.

A Krigovszky- (Gólya) ház

(VIII. kerület, Bókay János utca 34.)

Az egykor kisvárosias hangulatú külső-józsefvárosi Gólya utcában 1885-ben építette fel Krigovszky Antónia tanítónő „U” alaprajzú földszintes házát Hosztalek Károly terve alapján. A lakóingatlant alig tíz év múlva Kreisl Alajos kárpitos vette meg, aki 1906-ban egy földszintes toldalékot építtetett tulajdonához Winkler József építőmesterrel. 

A formás épület sorsa akkor változott meg gyökeresen, amikor Keresztessy Kálmánné 1911-ben ide költöztette át vendéglőjét a IX. kerületi Bokréta utca 20. szám alól.

A hangulatos, családias főztjéről ismert étterem neve ekkor még a tulajdonosa nevét viselte. Az új firmaváltásra 1914-ben került sor, amikor is Steingruber József vendéglős lett a kiskocsma új tulajdonosa. Ő kezdett el először cigányzenészeket alkalmazni a jó ebéd mellé.

Jakab János nagy reményekkel nekilendülve 1929-ben vette meg az éttermet, aki az utca ekkori neve után frissen szerzett tulajdonát átkeresztelte Gólyára.

A ház specialitása a valódi erdélyi magyar konyha volt, amely főleg fatányérosokból, flekkenekből, hagymás és borsos tokányokból állt. Az új tulajdonos a vásárlás évében egy kerti részleget is hozzábiggyesztetett tulajdonához, aminek terveit Mengl Ferenc építész készítette el. A jó és olcsó konyha, az uradalmi borok és sörök ellenére azonban a vállalkozónak nem váltak be számításai, egy év múlva 40 ezer pengőért kénytelen volt eladni tulajdonát Kováts Ernő és feleségének.

A házaspár szintén nagy vehemenciával vágott bele a vendéglátás bugyraiba. Az étlapra felkerültek a vadhúsok, amelyeknek omlós frissessége miatt a műintézmény hamar a vadásztársaságok kedvelt helye lett. Szintén ekkor került a „Table d'hôte” első helyére az örök klasszikusnak számító szegedi halászlé és túrós csusza is. Akinek nem volt kedve itt étkezni, az a konyhán vásárolhatott magának otthon elfogyasztható debreceni lángolt, füstölt vagy paprikás szárazkolbászt, esetleg teaszalonnát, de aki a farkaséhség miatt nem bírta ki hazáig, az a külön erre a célra felépített grillteraszon gyorsan meg is süttethette és be is falhatta hústermékeit.

További három tulajdonosváltás után az államhatalom 1954-ben államosította a kisvendéglőt, amelynek a nevét is megváltoztatta. Az étterem új neve „Fogas horgásztanya” lett, új személyzete pedig kimondottan a halkülönlegességekre specializálódott. Pár év elteltével azonban az intézmény visszakapta eredeti nevét, amelyet hivatalosan úgy kellett címezni, hogy „Kelet-pesti Vendéglátó Vállalat 813. számú Gólya vendéglője.” A III. osztályú vendéglőt fizetésképtelenségre hivatkozva 1992-ben számolták fel.

A kiürített termekre gyorsan le is csapott Szomjas György filmrendező, aki stábjával közösen itt vette fel a „Roncsfilm” című filmszatírájának döntő részét.

Bár egy lelkes közösség 2013 és 2019 között Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó néven új életet lehelt a falak közé különböző civil szervezetek rendezvényeinek, illetve koncerteknek otthont adó közösségi házként, egy befektetőcsoport 2018-ban a kerületi Tervtanácshoz benyújtotta a 407 négyzetméteres telken felépítendő harminclakásos társasházának látványterveit, amelyet Gyarmati Tamás építész skiccelt fel. 

Lebontják a budapesti underground egyik utolsó bástyáját

A C8 Civilek Józsefvárosért Egyesület azonban megfúrta a befektetők elképzelését azzal a jogos indokkal, hogy a

Corvin-negyed építése miatt a Gólya ház az utolsók közt őrzi a szebb napjaiban Szentendrével vetekedő kerület utcaképet és a városrész hajdani településkarakterét,

így a magántulajdonban lévő Bókay János u. 34. számú házat kultúrtörténeti és szellemi öröksége miatt helyi védelem alá kell vonnia az önkormányzatnak, amit például Psota Irén színésznő szülőházánál szintén figyelmen kívül hagytak.

Bár a Gólya épülete a sok átépítés miatt már nem képvisel kimagasló építészeti értéket, ám pont a bontásra ítélt, majd kormányzatilag megtiltott terézvárosi Wichmann-kocsma esetéből kiindulva vagy az attól való félelem miatt a képviselőtestület most februárban úgy döntött, hogy a beruházó csak úgy bonthatja le a házat, ha meghagyja a homlokzat jobb oldali, mintegy nyolc méter hosszú szakaszát, az egykori főbejáratot, illetve a kapu felett látható, a korábbi utcanévre és funkcióra utaló stukkót, amely egy söröskorsót markoló gólyát ábrázol. A ház többi része, illetve a homlokzat bal oldali része így hamarosan csákányok martaléka lesz.



Rovatok