A pártháztól a Karmelita kolostorig

Budapest és az ország ismeretlen föld alatti világáról bár több írás is megjelent az elmúlt évtizedekben, ám ezekbe az objektumokba ritkán jutott le filmes stáb. Az első igazi vizuális áttörést 1994-ben érte el a Balázs Béla-díjas Dézsy Zoltán, aki Pincebörtönök című kétrészes eposzában részletesen feltárta 

Aprólékos fénykarcolatának elvitathatatlan érdeme, hogy filmjében több szemtanúval is készített interjút.

Somogyi Levente 2012-ben mutatta be

a nagyérdeműnek. A film publikálásával egy időben jelent meg az ostrom alatt német–magyar főhadiszállásként is működtetett objektumról szóló írásunk is, amelyben egy olyan axonometrikus térképet is publikáltunk, amely később bekerült a dr. Zsoldi Katalin által készített, Budapest föld alatti világát bemutató háromdimenziós térképbe is. Az Elsa 3D néven ismert program azóta applikáción is elérhető.

Ezt a sorozatot vitte tovább Víg Sándor 2019-ben bemutatott Magyar mertem lenni dokumentumfilmje, amely gróf Teleki Pál miniszterelnök halála kapcsán  

Az erőszak terei

Idén márciusban vált elérhetővé Az erőszak terei című nyolcrészes sorozat, amely a kommunista diktatúra még felfedezhető budapesti, kistarcsai, váci és kecskeméti maradványairól rántja le a leplet. A Nemzeti Filmintézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által támogatott filmeknek két apró hibájuk van.

Az egyik, hogy Borbás Barnabás és Réti László kivétel nélkül csak olyan föld alatti helyszíneket mutatnak be, amelyek létezése eddig is közismert volt. Pincében kialakított új fogdahelyszínt nem hoztak be a köztudatba. 

Ilyen például a Körmendy Nándor tervei szerint 1950-ben átadott Rév- és Vasúti Kapitányság Belgrád rakpart 5. szám alatti központja, amelynek pincéjében kínozták meg többek között Vidovics Ferenc volt kisgazdapárti vezetőt a szovjetek. Erről az objektumról Dézsy Zoltán már 1994-ben beszámolt filmjében. Ugyanez mondható el a Váci Fegyház és Börtön sok szenvedést látott, Doberdónak nevezett épületrészéről is, amelyet Mészáros Márta Temetetlen halott című, Nagy Imre miniszterelnökről szóló játékfilmje kedvéért alakítottak vissza az ötvenes évekbeli állapotára. 

A minisorozat másik hibája nem a szerkesztők, hanem a műsorszolgáltató által előírt szoros időkeret rovására írható fel. A főcímmel együtt ötperces riportok ugyanis abszolút nem elegendők ahhoz, hogy a szakértőként meghívott Müller Rolf, Gacsályi Ádám, Kovács Gergely és Bank Barbara történészek teljeskörűen bemutathassák a kiválasztott objektumokat. Ilyen hiátussal küszködik többek között

ahol Müller Rolf történésznek sajnos nincs ideje elmondani, hogy az egykori Zalka Máté kaszárnyában nemcsak Böröcz Sándor evangélikus lelkészt dolgozta meg a Katonapolitikai Osztály, hanem Karády Katalin színésznő jegyesét, Újszászy István főtisztet is, aki a két világháború között a katonai hírszerzés és kémelhárítás, a VKF-2 osztály vezetőjeként fontos szerepet kapott a csúfosan végződött kiugrási kísérletben is.

A vezérőrnagyot valószínűleg ebben a laktanyában verték agyon Pálffy György emberei, de olyan verzió is ismert, hogy a meggyötört Újszászyt visszavitték meghalni a Szovjetunióba.

Mivel Az erőszak terei készítői vállaltan urbex sorozatot akartak készíteni, így jó lett volna Endrédy Gábor műsorvezetőnek megemlítenie a Hadik-laktanyás anyagnál azt a tényt is, hogy 

A pár hibától függetlenül azonban a sorozat tényleg jó, fiatalos és sodró dinamikájú, megnézésre mindenképpen ajánlott.