Index Vakbarát Hírportál

Ősök tudása

A legenda szerint a folyamatosan pusztuló alexandriai könyvtár döntő részét Kr. e. 145 körül szállították át Bizáncba, majd onnan a török előrenyomulás miatt 1453-ban Rómába. A Palaiologosz Zsófia bizánci hercegnőre bízott 800 kötetnyi értékes ókori könyv és papiruszmennyiség hozomány címen 1472-ben került Itáliából a Magyar Királyságon át Oroszországba, amikor is III. Iván moszkvai nagyfejedelem megkérte a kezét az utolsó bizánci császár, XI. Kónsztantinosz unokahúgának.

Mivel ekkortájt Moszkvát két alkalommal is szinte teljesen elpusztította a tűzvész, az ifjú házasok úgy döntöttek, hogy az oroszul Liberijának nevezett könyvkollekció védelmére a ma már csak romjaiban látható Nagyboldogasszony Születése templom alatt egy többszintes labirintusrendszert alakíttatnak ki, és itt rejtik el az értékes iratokat. 

A két boltíves pincében őrzött könyvek további védelme érdekében a királyi pár unokája, IV. Rettegett Iván cár jelentősen kibővítette a Kreml alatt 10-12 méter mélyen húzódó kazamatarendszert. A titkos könyvtár falait állítólag ekkor burkolták be mívesen megmunkált fehér márvánnyal, jellegzetes fehér kövekkel, és telepítettek a környékére jól elrejtett csapdákat. A kollekciót nemcsak vásárlásokkal, hanem idővel az Asztraháni Kánság és a Kazár Kaganátus arab nyelvű irataival, illetve I. Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem értékes könyvtárával is gazdagította a több nyelven beszélő, humanista műveltségű, de kegyetlen természetű orosz uralkodó.

Az elveszett bibliotéka felkutatására bár több tudományos expedíciót indított Borisz Godunov cáratyuska (1584–1591), a Vatikán (1601, 1662), majd az orosz kormány (1724, 1894, 1898, 1899), a XX. századra már arra sem volt bizonyíték, hogy a könyvtár valaha létezett-e. A legtöbb orosz akadémikus legendának vélte a történetet, kisebbik hányaduk pedig úgy gondolta, ha létezett is a bibliotéka, biztosan megsemmisült az 1571-es nagy moszkvai tűzvészben.

Páratlan kilátásban gyönyörködhet az a vevő, aki megveszi az olaszországi Lecco városka egyetlen szigetét és annak déli csücskében megbúvó várkastélyát. A Viscontea néven ismert természeti képződmény a település belvárosában, a Comói-tótól 655 méternyire, majdnem az Adda folyó közepén helyezkedik el.

Lombos fái alatt sétálva nemcsak a Nyugat-lombardiai Elő-Alpok meredek hegycsúcsai, így a 922 méter magas Barro-hegy, az 1479 méter magas Coltignone farkasfogakra hasonlító masszívuma és a hóval borított, 1875 méter magas Resegone-hegy éles fűrészfogai tornyosulnak elénk, hanem a tóparti város bájos templomtornyai is.

A panoráma tényleg annyira kápráztató, hogy az euró előtti időkben nemcsak Lecco város sziluettje díszítette a százezer lírás bankjegy hátsó oldalát, hanem elején annak a világhírű gróf Allessandro Manzoni írónak az arcképe díszelgett, aki Jegyesek című regényében oldalakon keresztül dicsérte ezt a tóparti várost és a tartományközpontot körbeölelő hegyvidéki tájat.

Sajnos nem múlik el egy úgy hónap Budapesten, hogy ne tűnne el a főváros valamelyik, életkora és hangulata miatt megőrzendő háza. Az ingatlanfejlesztők most a belvárosi, Bástya utca 18. szám alatti egyemeletes, kései klasszicista stílusú lakóházat akarják a föld színéről eltüntetni, amelynek bontási engedélyét ez év július közepén már meg is adta a fővárosi kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya.

Az U alaprajzú épületet Brein Fülöp építész tervezte. A nagy pesti árvíz veszteségeinek összeírásában 11 ezer forintra becsülték a házban keletkezett károkat, ami a környéken álló épületekhez képest komolyabb sérülésre utalt. A helyreállítást Schmidt Mátyás végeztette el röviddel azt követően, hogy 1839. május 2-án megvásárolta a romos házat a Szász famíliától. Az újjáépítés irataiból kiderül, hogy az utcai homlokzat nagyon erősen károsodott, de az udvari főfal is megsínylette az előző évi katasztrófát.

A Szépítő Bizottmány előírta a sérült részek lebontását, a pince hevedereinél alátámasztások és pillérek építését, továbbá az emeletnek az építési előírások szerinti újjáépítését. A tervezett munkákért Woitha Ferenc budai építőmester vállalta a felelősséget. A kapualj két keskeny, csehsüveg-boltozatos szakaszt követően kiszélesedik, és kosáríves hevederrel nyílik az udvarra. A lépcsőház szerkezete, a vörös mészkőből készült függőfolyosó konzoljainak az 1810-es évekre jellemző stílusa arra utal, hogy az épületet jelentős részeit megőrizve állították helyre, az eredeti, 1817-ben kialakított formát követve.

Normannok tornya

Nem túlzás kijelenteni, hogy a dél-olaszországi Matera tartományban látható Craco falva a szellemvárosok királya. A nagyon meredek, a tengerszinttől számítva 390 méter magas csúcson elterülő település légvonalban 31 kilométerre fekszik a Tarantói-öböl partvonalától. Első lakóiról nem maradt fent írásos bizonyíték, de a régészek már találtak időszámításuk előtti VIII. századból származó ókori görög sírokat is a környéken.

A község neve az 1068-as dézsmajegyzékben jelent meg először, amikor a tricaricói egyházmegye első latin rítust követő főpásztora, Arnaldo érsek a birtokot Graculumnak nevezte el, amely latinul „kis szántott mezőt” jelent. Ekkor már állt a település központjában Szent Lőrinc templom. A falut 1154-től 1168-ig egy normann származású nemes, Ebertor igazgatta. A várfalakkal egyre jobban megerősített erősség kulcsait 1179-ben szerezte meg Pietrapertosai Roberto földesúr, aki fontos katonai központtá fejlesztette tulajdonát.

A Cavone és az Agri folyóvölgyeket uraló sziklaszirten II. Frigyes német-római császár parancsára építették fel azt a négyzet alaprajzú, úgynevezett Normann-tornyot, amely a környék többi erődítményeivel együtt Nápoly legkülső védőgyűrűjének számított. 1239-ben ennek a vártoronynak az udvarán végezték ki azokat a katonákat és lovagokat, akik az észak-itáliai Lombard Liga zsoldosaiként fegyvert fogtak a Német-Római Birodalommal szemben, ám a csatákban legyőzöttek.

Muzio Attendolo Sforza zsoldoskapitánynak köszönhetően település 1276-ban lett város. Bár a sziklaszirten ekkor csak 450 fő lakott, Craco jelentősége olyan nagy volt a mai Basilicata régióban, hogy szintén ebben az évben egy egyetemet is alapítottak az erősség falai között.

A Normann-torony mellett a monumentális téglabejárattal és nagy teraszos erkéllyel rendelkező Palazzo Maronna, a Szent Miklós-templom melletti magas kapuzatú, bordás boltozatok tartotta emelettel rendelkező, medálokba zárt virág- és tájmotívumokkal díszített Grossi-palota, a Rigirones birtokon a Carbone és pár utcával lejjebb a XV. századi Palazzo Simonetti, amelyet a XVIII. században bővítettek ki jelentősen.

Ismét a kultúra zászlóshajója lehet

Felújítják a Városháza udvarának csücskében elbújó, építészetileg is érdekes formavilágú Merlin épületét. Bősz Anett és Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettesek tájékoztatása szerint a félkész Városháza Park tényleges kialakításának egyik előfeltétele volt a várhatóan ismét pezsgő, kísérletező kulturális és közösségi tér renoválása, amely a tervek szerint Budapest 150. születésnapján, 2023-ban nyitja majd meg kapuit a látogatók előtt.

A Merlin az élő zenés koncertek mellett kisebb technikai igényű színház- és táncelőadásoknak, kiállításoknak, önálló esteknek, könyvbemutatóknak és különféle felolvasóesteknek is helyt ad majd. A nettó 413 millió forintból újjászülető épület alkalmas lesz a Fővárosi Önkormányzat konferenciáinak, különféle programjainak, valamint bármiféle civil rendezvény lebonyolítására is. Az épületrekonstrukcióval párhuzamosan zajlik a Városháza Károly körúti homlokzatának felújítása és a Budapest Galéria beköltöztetése is.

Bősz Anett humánterületekért felelős főpolgármester-helyettes a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az épületet a jelenlegi formájában újítják fel, így a korábban ismert terek megmaradnak, de ezekhez friss, kortárs arculat, illetve egy mintegy kétszáz négyzetméteres terasz is csatlakozik majd. A terveket egy, csak nők alkotta belsőépítész iroda, a Nanavízió készítette. A főváros a Merlin üzemeltetésére pályázatot ír majd ki, a bírálati folyamatban pedig Kerpel-Fronius tervei szerint Jordán Tamásnak is jut valamilyen szerep.

Mivel 2023-ban Európa kulturális fővárosa Veszprém és a Balaton térsége lesz, 39 milliárd forint állami támogatással az érsekség felújíttatja a várnegyed 18 egyházi épületét. A kivitelezési munkálatokat öt építőipari céggel végezteti el a főegyházmegye. 

A tervek szerint így nemcsak a liturgikus, az egyházkormányzati és a pasztorális funkciók fognak pár éven belül megújulni, hanem több új turisztikai gócpontot is kialakítanak. Ez utóbbi komplexumokban nemcsak időszakos és állandó kiállításokkal, restaurátori műhelyekkel, kőtárral, múzeumpedagógiai foglalkoztatókkal várják majd az érdeklődőket, de a modern kor igényei szerint felújított érseki levéltárral-könyvtárral, egy kincstári és egy börtönmúzeummal, médiaközponttal, sőt, még egy zarándokok fogadására alkalmas szállodával is.

A veszprémi várnegyed valóban több mint 300 éve nem látott megújhodás előtt áll, ám a kivitelezési tervek nem mindenkinek nyerték el a tetszését. 

A dr. Udvardy György veszprémi érsek és az egyházmegye alkalmazásában tevékenykedő Vörös Tamás DLA főépítész ugyanis úgy szeretné a középkori eredetű alapokon nyugvó, ám valójában 1907 és 1910 között neoromán és neogótikus stílusban átépített bazilikát renováltatni, hogy

A brit expedíciós csapatok kivonulása után New York rövid ideig, 1785-től 1790-ig az Egyesült Államok első fővárosaként pulzált. Itt iktatták be az ország első államfőjét, George Washington politikus-hadvezért, valamint itt ülésezett kezdetben a Kontinentális Kongresszus is. 

1835-ben már New York volt az USA legnagyobb városa. A város felszabadított fekete lakossága 1840-ben már meghaladta a 16 ezer főt. A legnagyobb etnikai közösséget azonban nem az Afrikából elhurcoltak leszármazottai, hanem az éhezés miatt az Újvilágban szerencsét próbáló írek alkották, akiknek a száma ekkoriban már meghaladta a 200 ezer főt.

mert a település nagyon intenzív kereskedelmi kapcsolatokat ápolt a déli államokkal, illetve a délieknél nem volt kötelező a sorkatonai szolgálat. Az elégedetlenség idővel olyan nagymértékűre dagadt, hogy a lakosság 1863-ban fel is lázadt a demokratikus úton megválasztott vezetői ellen. Az utcai összecsapások ezerkétszáz ember halálát követelték. A polgárháborút követően az európai bevándorlók száma ugrásszerűen megnőtt, akiket 1886-tól már a Szabadság-szobor fogadott.

A város, bár nem rendelkezik olyan gazdag történelmi múlttal, mint az európai városok többsége, ám csak Manhattan több mint 300 nemzeti történelmi nevezetességgel büszkélkedhet. Látnivalói ellenére a Nagy Alma látogatóinak többsége valamilyen ok folytán csak az ikonikus és kultikus helyszíneket keresi fel, úgymint a World Trade Center, az Empire State Building, a Rockefeller Center vagy a Broadway. Aki szeretne mélyebbre ásni a város múltjába, azoknak a következő kevésbé ismert és zsúfolt helyszíneket ajánljuk.

Előre, hipszterek és tripsterek!

Már a földszinti födém kivitelezésénél tart Európa legnagyobb vendéglátóipari vállalkozása, a 230 ezer embert foglalkoztató francia Accor szállodatröszt új budapesti beruházása. Az összesen 54 nemzetközi márkát birtokló multinacionális cég most nem a tehetősebb, hanem kimondottan a szerényebb jövedelemmel rendelkező fiatalok pénztárcájára vetné ki a hálóját, akikben olyan nagy gazdasági potenciált lát a cég menedzsmentje, hogy

Ennek a hálózatnak lesz az első kelet-európai hostelje a Dohány és a Klauzál utca kereszteződésében most kivitelezés alatt álló épület, amely a Sofitel, a Mercure, a Novotel és az Ibis hotel mellett a multi huszadik magyarországi szállodája lesz.

A leginkább a néhai Pablo Escobar drogbáró után ismert kolumbiai Medellín, a szörfösök között népszerű francia Hossegor, valamint Rio de Janeiro, Bécs és Párizs után a Jo & Joe 2019-ben döntötte el, hogy az izgalmas desztinációkat folyamatosan kereső aranyifjúságnak most már a magyar fővárosban is kialakít egy olyan szálláshelyet, amely szakít a konvencionális, vertikális terekkel és funkciókkal, hogy helyette felszabadult, flexibilis és lázadó szemléletű belső terekkel örvendeztethessék meg leendő vendégeiket. Ebben az állítólag nagyon formabontó belsőépítészeti kihívásban a cég elsősorban a párizsi Webschool Factory főiskola design, marketing és digitális technológia szakos hallgatóinak skicceiből indult ki, amelyeket az angol Penson design tervezőcég munkatársaival fejlesztettek tovább. A brit belsőépítészstúdió egyébként olyan világmárkáknak tervezett már intelligens irodát, mint a Google, a YouTube, a Jaguar, a Land Rover, a Playstation vagy a Jay Z’s ROCnation.

A fentiek tükrében a zsaluzás alatt álló erzsébetvárosi, 78 szobás, összesen 410 ágyas hostel tényleg izgalmas lehet majd átadás után, de szigorúan csak belülről. A nyitottház-koncepció mentén a pinceszinteket úgy alakítják ki, hogy két kocsilifttel is levihessék a vendégek gépjárművüket, lakókocsijukat, mikrobuszukat, összesen 28 darabot. Az Accor több olyan közösségi teret is kialakít majd a lakószinteken, ahol a fiatalok megfizethető kézműves, közösségi konyhákban próbálhatják ki saját főzőtudományukat, legyen szó grillről, barbeque-ról, vokról vagy egy fatüzeléses pizza elkészítéséről. A hostel mosodáit is úgy alakítják ki, hogy a spórolós hipszter-tripsterek akár saját maguk is kimoshassák ruháikat, ha nem kívánják megfizetni a személyzetet.

Négymillió forintos magántámogatásból csaknem két és fél évig készült az a török kori Pest-Buda utcáit bemutató trailer, amelyet a Baltavári Tamás történész vezette E-History Történelmi Animációs Egyesület, illetve a Hyperion Interaktív Oktatásfejlesztő Kft. készített el. Érdemes megemlíteni, hogy ez a vállalkozás alkotta meg két évvel ezelőtt azt A pozsonyi csata című animációs filmet, amelynek történelmi hitelességét sokan megkérdőjelezték, grafikai kivitelezését pedig még többen kritizálták.

Most sem hibátlan

A csoport új filmje bár most egy semlegesebb téma felé fordult, ám ennek az alkotásnak is vannak hibái. Az elméleti rekonstrukció ugyanis nem mindenhol vette figyelembe az ásatások eredményeit, a topográfiai adatokat és a korabeli metszeteket. Jó példa erre 1:15-nél a mai Külügyminisztérium helyén álló Kakas-bástya zömök kialakítása, holott Végh András történész monográfiáiból tudjuk, hogy az akkor Büjük városrésznek hívott Vízivárost északról lezáró bástya ekkor nem rondella, hanem egy nagy méretű ágyútorony volt, amely előtt a XVI–XVII. század fordulóján készült látképeken és térképek alapján – még a városfal előtt – több kisebb-nagyobb méretű bástya is megépült.

Ennél a snittnél szintén hiányzik az 1770-es lebontásakor egy vízfestményen is megörökített Kakas-kapu melletti Oszmán bej dzsámija, illetve a mai Kacsa utca 16–18. – Medve utca 17. alatti társasház helyén elterülő Csemberdzsi aga dzsámija is.

Magyar ispánság a csigaevők földjén? 

Most, hogy 75 év után a magyar jogrendbe ismét visszakerülhet a vármegye és a főispán tisztsége, érdemes azon is elgondolkodni, hogy a trianoni bosszútól vezérelve végre szép lassan felvásároljuk Franciaországot is. Egy ilyen kezdeti lépés lehet a Vendôme várostól nem messze található Renay-kastély birtokbavétele, amelyet gall hon legismertebb apróhirdetési oldalán, a Leboncoinon 150 ezer euróért (körülbelül 59,2 millió forintért) hirdettek meg.

A húsz, kisebb-nagyobb méretű szobával rendelkező château legimpozánsabb része az épületegyüttes északnyugati részén pöffeszkedő kétszintes lakótorony, amelynek alapjait még 1180-ban fektette le a környék nagy hatalmú földesura, Guillaume de Renay lovag. Az idő elteltével ez az egykori őrtorony lett a vár központi magja, amelyet a várúr leszármazottai folyamatosan bővítettek és erősítettek a környék többi, tulajdonukban álló erősségével (például Châteaudun, Fréteval, Lavardin) együtt. A kör alaprajzú bástyát a XVI. században alakították át reneszánsz stílusúvá, amelynek dohos pincéje egykori várbörtönt, földszintje pedig egykori fegyvertermet rejt.

A középkori eredetű mellvéddel is megerősített tornyot egy gyilokjáróval védett felvonóhíd köti össze az L alaprajzú kastéllyal. Ezt az egykori belső várat még 1439 és 1451 között építette fel a település későbbi ura, Pierre de Courbenton gróf, amelynek érett barokk stílusra jellemző – mai napig látható – belső elosztását már örököse, Jean Guischard márki alakíttatta ki az 1640-es évek elején. A kastéllyá átalakított erősség pincéjében kapott helyet a konyha, a kamra, a krumpliverem, a borospince, a fáskamra és a központi kazán. A földszinten a díszlépcső mellett látható a fogadóterem, a hall, az étkező, a nagy könyvtár és az inasok szobái. Az emeleteken a várúr és neje lakó- és hálószobái sorakoznak egymás mellett szép hosszú libasorban, amelynek ritmikáját csak a vizesblokkok törik meg. A márványkandallóval díszített termek átlagosan ezer négyzetméteresek.

Jó ütemben halad az egykori Honvéd Főparancsnokság hiteles rekonstrukciója. A Nemzeti Hauszmann Program keretén belül 33,67 milliárd forintból megvalósuló beruházás legfőbb célja, hogy a szomszédos saroktelken szintén visszaépítés alatt álló egykori Vöröskereszt Egylet-székházzal együtt a Dísz tér déli oldala is visszanyerje a II. világháború előtti állapotát.

Birodalmi központ

A Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság épületét Kallina Mór építész tervei szerint 1895–1896 között építette fel az állam Hofhauser Elek építőipari cégével. Az akkor tetemesnek számító 400 ezer forintos beruházás során megépült négyszintes eklektikus palota legfőbb ékessége a tekintélyes méretű, cikcakk formában elhelyezett színes palacserepekkel borított kupolája volt, amelynek bal oldalán a Háború, jobbján pedig a Béke című egész alakos allegorikus szobrok álltak. Mindkét műalkotást Szász Gyula faragta ki. Az épület katonai jellegű ornamenseit, az országcímert és a palota sarkaira elhelyezett hadi jelvényeit Mikula Ferenc udvari szobrász mintázta meg Logodi utcai műtermében. Az épület a dualizmus éveiben nemcsak a magyar, hanem a horvát hadsereg főparancsnokságaként is működött. Ebben az épületben alakították ki a mindenkori főparancsnok, a tábori püspök és az irodaigazgató otthonát is.

A hadi palota bár Budapest ostromakor több belövést is elszenvedett, ám a korabeli beszámolók és fényképek alapján az épület megmenthető lett volna. Bár az 1948-ig elhúzódó részleges bontást politikai okból rendelték el, az épület torzóját csak azért hagyták meg az elvtársak, hogy az szélfogóként felfoghassa a polgárvárosba betörő hideg budai szeleket. Ezt az urbanisztikai kegyet vagy ajándékot a Dísz tér 4–5. szám alá ekkoriban bekvártélyoztatott Nyelvtudományi Intézet, a Középület-tervező Vállalat (KÖZTI) és a kerületi MSZMP szobáiban bundabugyi nélkül rendületlenül kávét főző, ám igencsak fázós elvtárs-, kartárs- és titkárnőknek köszönhetjük.

Nincs egy hely, nincs egy hely

A hétfőn megnyitott városligeti Néprajzi Múzeum egyik központi látványossága a Budapest aranykorát bemutató városmakett, amely az 1918-as építészeti és esztétikai állapotokat rögzíti. A Salló Sándor művészettörténész irányítása mellett csaknem két évig építgetett installáció a pesti Nagykörút–Margit körút vonalon belül fellelhető közel hétezer bérházból, közintézményből és városi palotából álló ingatlanállományt tárja a nagyérdemű elé 1:500 léptékben.

A múlt aprólékos műgonddal elkészített szépségei iránt fogékonyak órákig képesek elveszni a részletekben, rácsodálkozni egy-egy épületre, hogy hoppá, nézd csak, milyen szép volt ennek a háznak a karcsú tornya, annak női keblet megidéző öblös kupolája, ma meg pompás értékeiktől és díszeiktől teljesen megfosztva, úrasszonyi méltóságukban többszörösen megalázva közvizeldeként vagy romkocsmaként ismertek visszeres lábazataik, koszos és feslett hálóingeik.

A tekintet néha meg-megáll Lechner Ödön népi szecessziós jegyeket felvonultató, a nagyvárosi szövetbe otthonosan beillesztett alkotásai felett, mázas cseréppel fedett magyaros motívumait szemlélve az ember eltűnődik azon, hogy a múlt század elején vajon milyen néprajzi múzeumot terveztek volna a Duna mellé jeles építészeink, ha történelmünk nem úgy alakul, ahogy.

Az 1872-ben alapított Néprajzi Múzeumnak a mai napig nem volt saját, sajátos funkcióinak és igényeinek épített épülete. Története során volt már a Várkert Bazárban, egy Csillag utcai bérházban, a városligeti Iparcsarnokban, a tisztviselőtelepi Tündérpalotában, majd 1975-től a Magyar Nemzeti Galéria helyét megörökölve a Kossuth Lajos téri egykori Igazságügyi Palotában, pontosabban annak is csak északi kétharmadába bezsúfolva 250 ezer darabos gyűjteményével. 

Keletre nézz, magyar!

Viszonylag nagy hullámokat generált az a tavaly októberben megjelent cikkünk, amelyben egy független szakértői csoport több bizonyíték felmutatása után kijelentette, hogy

A H. Tóth Tibor nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa; Máhr Géza mélyépítő mérnök-geodéta; Lombár Izabella irodalmár-kultúrtörténész; Balogh Krisztián és Gombkötő Csaba középiskolai tanár, illetve a ferences közösség sok, neve ideiglenes elhallgatását kérő, igen magas tudományos fokozattal rendelkező prominens tagja alkotta kutatócsoport legfőbb érvei a következő elemekből áll:

• A nyugati kereszténység ókori minták alapján mindig kelet–nyugati irányú tengelyek mentén építtette templomait, mely szokást csak a barokk kor kezdetén szüntettek meg az akkor kibontakozó urbanisztikai igények és a városfejlesztési tervek miatt.
• A templomok belső elrendezését úgy alakították ki, hogy a hívők és a pap folyamatosan a felkelő nap irányába imádkozhassanak. Ezért kellett a főoltárnak és a szentélynek kelet felé néznie. Háromféle tájolásról tudunk.
• A napéjegyenlőségi, a napfordulós és a Magyarországon elterjedt védőszenthez igazított keletelésről, amely a templom patrónusának neve napján, a felkelő nap horizonthoz viszonyított kelésének megfigyelésével történt. 
• A templomok főtengelyei a csillagászati égtájakkal különböző szögeket zárnak be.
• Mivel a Bottyán János utca 14. szám alatt álló ferences templom védőszentje Szent Anna, így ezt az ünnepnapot a Gergely-naptárban július 26-án, a Julianus-naptárban augusztus 5-én tartották. A barokk templom így hiába épült egy középkori templomocska alapjaira, fizikailag nem lehet azonos a középkori ferences/minorita Segítő Szűz-bazilikával, amelynek védőszentje Kisboldogasszony volt. Ezt az ünnepet ugyanis a Gergely-naptár szerint szeptember 8-án, a Julianus-naptár alapján szeptember 18-án ünnepelték.
• A két templom napkeltéhez viszonyított építéskori irányszögeltérése 19,7 fok, amely jelentős szögeltérésnek számít. Ez a távolság már földrajzilag is jelentős távolság. Máhr Géza geodéta mérései alapján az egykori Árpád-házi uralkodó építtette bazilika hosszabbik tengelye a mai Jókai utca 7–9., 11. és 13–15., illetve a Deák Ferenc utca 22., 24., 26–28. számú lakóházak közötti szakaszra esik.

Ami a kutatócsoport szerint érdekes, hogy a mai Szent Anna-templom szentélye azért egyezik meg szinte teljesen a középkori, kősziklán álló, 12,64 méter hosszú Szent Jakab-kápolna tájolásával, mert annak alapfalaira épült. Szent Jakab ünnepét a Gergely-naptár szerint július 25-én tartják, amit csak egy nap választ el Szent Anna ünnepétől. Pont ennek a minimális, egynapnyi, azaz 1,4 foknyi eltérésnek köszönhető, hogy a középkori szentély „napba nézése” és a jelenlegi apszis kelet–nyugati hossztengelye csaknem azonos. 

A független kutatócsapat időközben több írásos bizonyítékot is talált, hogy miért nem lehet azonos a barokk korban épült a Szent Anna-templom alapja a IV. Béla magyar király, felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária és legkisebb közös fiúgyermekük, Béla herceg holttestét is magába foglaló, XIII. században épült Segítő Szűz-bazilikával, amely Antonio Bonfini és Luke Wadding történetírók, IX. Bonifác pápa 1400-as bullája, valamint a Krey-féle térkép szerint is gigantikus méreteivel méltó versenytársa volt a Várhegyen egykor elterülő, Szép-templomnak is hívott egykori Szent Adalbert-székesegyházzal. A királyi város központjában álló nagytemplomnak a méretei azonosak lehetettek a mai Hild József-féle kupolás bazilika helyén álló kéttornyú főtemplommal, amelynek hossza 75 méter, szélessége 30 méter, tornyának magassága pedig 70-80 méter volt. Dselalsade Mustafa török történetíró 1543-ban így jellemezte a jeles Árpád-házi uralkodó nyughelyét befogadó, a Kis-Duna-ághoz közeli katedrálist:

Ennek a földöntúli ékességnek bámulatra méltó falai színes márványból, ablakai aranyos üvegből valók, fülkéi és szögletei márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel, festményekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve, egyszóval ördögtől lakott bálvány-templom.

A kormány 2022. április 14-i rendelete alapján hamarosan visszaépíthetik a Dohány utcai neológ zsinagógával szemközt álló, egykori Első Katonai Biztosító Intézet által építtetett bérház – világháborús sérülései miatt 1948-ban lebontott – teljes tetőgeometriáját. A Magyar Közlönyben megjelent határozat világosan kimondja, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű rekonstrukció során nemcsak hogy nem lesz településképi és tervtanácsi konzultáció, hanem a sajátos beépítés miatt figyelmen kívül hagyható a hatályos településrendezési tervek, illetve az OTÉK idevonatkozó előírásai is, ha akadályoznák a munkát. 

A Kiskörút egyik legimpozánsabb épületét mindenképpen az ostrom előtti formájának megfelelően kívánja visszaállítani a kormány, amely az egykori toronyszerkezetek és a díszes tetődísz rekonstrukcióját jelenti. A miniszterelnöki döntés értelme szerint így a Károly körút 3/A–Dohány utca 1/A szám alatti, manzárdtetővel megsüvegelt, hatemeletes sarokház magassága nem haladhatja meg a 36 métert, a visszaépítésre kerülő egykori öt darab szecessziós vonalvezetésű kupola magassága pedig a tíz métert.

Szépítészeti beavatkozás

A kivitelezőnek minden külső részletet a korabeli tervrajzok alapján kell archaizálva helyreállítania, a belső terek kivitelezésénél azonban már szabad kezet kap. A kormány számításai szerint az így kialakított tíz szint legfeljebb 2600 négyzetméterrel növeli majd meg az ingatlan alapterületét.

Ma már hihetetlen, de a Károly körút tornyait nemcsak a Deák Ferenc tér 6. szám alatti Anker-palota, a 14. szám alatti Szevera-, az 5. szám alatti Diana-, a 2. szám alatti Grünbaum–Weiner-, illetve az 1. szám alatti MTA-bérház kupolái jelentették, hanem a háború előtt a 26. szám alatti Freiberger-, valamint a 3/B alatti Dreher-palota saroktornyai is. Ráadásul ez utóbbi kettő a most visszaépítésre ítéltetett EKBI-bérház tornyaival közösen izgalmasabb kialakítású és formájú függőleges tengelyekkel rendelkezett, mint a most láthatók. A tetőrekonstrukció szervesen illeszkedik a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. ötven jelesebb budapesti lakóház és közintézmény egykori kupolájának visszaállítási akciójába, amelynek első szépítészeti beavatkozásra váró három elemét két évvel ezelőtt hirdették ki.

A tekintélyes méretű bérházat báró Huszár Károly honvédhuszár, országgyűlési képviselő által építtetett emeletes ház helyére építette az Első Katonai Biztosító Intézet építésügyi bizottmánya, amelynek fővédnöke József főherceg volt. A háromudvaros, öt kupolával kombinált manzárdtetős bérház építését 1910-ben kezdték el és 1913-ban fejezték be. A szecessziós stílusú épületet Hoepfner Guido és Györgyi Géza tervezte. Az épületszobrászati munkák Maróti Géza szobrász keze munkáját dicsérik. A kivitelező a Lipták Pál és Társa cég volt. Átadását követően alig egy év múlva a zsinagóga vertikális méreteivel konkuráló sarokházat a Victoria Biztosító Rt. vásárolta meg, majd nem sokkal később már a Hungária Biztosító Rt. lett az ingatlan birtokosa. 

Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?

Míg a Nemzeti Kastélyprogram igazi sikertörténetnek mondható, addig ez az állítás már nem igaz a Nemzeti Várprogramra. Bár a részleges vagy teljes újjáépítésen átesett 15 középkori erősségünk mindegyike megfelel a régészet, a műemlék- és az örökségvédelem tudományos igényű objektív elvárásainak, addig a társadalmi igény szubjektív szempontjainak három örökség kivételével egyik sem.

A végeredményeket látva joggal vetődik fel a kérdés: miért csak a füzéri, a regéci és a mosonmagyaróvári várról gondolják úgy az emberek, hogy rekonstrukciójuk annyira jól sikerült, hogy ezek a felújítások megerősítették a hely lelkét, a megszokottság érzését, a kollektív emlékezet középkorról alkotott idealizált képét, a nemzeti és kulturális identitást – míg a többi, milliárdokért feltuningolt kőrakás abszolút nem?

Mi lehet az állampolgárok baja a többi átadott vagy átadás előtt álló 12 erősséggel, ha tervezőik ott is a hitelességet és a megkülönböztethetőséget tartották fontosnak?

A probléma gyökere valószínűleg onnan fakad, hogy a társadalom egyre gyakorlatiasabb kulturális és identitásbeli igényeit a teoretikus lábakon álló műemlékvédelem és a tervtanács nem akarja meghallani. 

Bár munkahelyi követelmény, de a döntnökök látszólag már nem nagyon foglalkoznak a tervezés logikájával, az építészet megközelítésével, formanyelvével, értékhierarchiájával, didaktikájával, téralkotási elképzeléseivel és legfőképpen az anyaghasználatával. Ennek tükrében a műemlék- és örökségvédelemmel foglalkozó állami szervezeteket az sem izgatja a végeredményeket látva, hogy a felújításra ítéltetett erősség történeti rétegei miként fognak egymáshoz illeszkedni, esztétikailag koherens egészet alkotnak-e majd, holott pont az egységes, csorbítatlan vizuális megjelenítés lenne a várak rekonstrukciójának a lényege, az okozata, a sarkalatos pontja.

A prosti és a rendőrkapitány

A mai Ferenciek tere eredetileg egy északnyugat–délkelet irányú széles utcaszakasz volt, amelyet az Árpád-korban épült városfalat védő vizesárok helyén alakítottak ki. Az utca északkeleti végében 1260-ra felépült a ferencesek veronai, Szent Péter vértanúról elnevezett gótikus stílusú kápolnája és hozzábiggyesztett rendháza, amelyet a félhold uralma alatt Szinán bég parancsára dzsámivá alakították át. A Szent Péterről elnevezett utcát a muszlim uralom után kezdték el Urak utcája, majd jó száz évvel később Úri utca névvel illetni, ám a szokásosnál szélesebb útszakasz 1727-ben már kiérdemelte a tér elnevezését, amely a csuhások után Barátok lett.

A hosszúkás, szabálytalan alakú placc hamar Pest egyik legforgalmasabb útkereszteződése lett. Ezt a fejlődést több ok generálta. Az egyik ilyen, hogy a templom rendezői bal oldalán indult ki Hatvan felé a tölcsérszerűen kitáguló Kerepesi országút, amelynek Duna felé eső szakasza annyira illusztris helynek számított már III. Károly király regnálása alatt is, hogy többek között itt építette fel 1735-ben Pest legszebb, barokk stílusú, emeletes városi palotáját a csigatestűként ismeretes gróf pohos Grassalkovich Antal királyi személynök is.

Míg ettől az ingatlantól keletre, a mai Puskin mozi helyén a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karának öt tanszéke funkcionált, addig a folyó felé haladva, a mai Petőfi Sándor utca sarkán egy másik nevezetes épület állt, amely nem építészeti megoldásai, hanem lakója miatt volt ismert. Ez a sarokház a fehérnépet bolondulásig szerető, házasságot házasságra halmozó, pontyfejű, kezdeti glaukómája miatt gülüszeműként ábrázolt gróf Cziráky Antal Mózes országbíró, a pesti egyetem elnökének otthonaként volt ismeretes, amelyet 1831-ben azért ostromolt meg a város diáksága, mert a koleraveszély miatt kialakult nagyszámú elhalálozás megakadályozásért az akadémikusként is tevékeny arisztokrata semmilyen ellenlépést nem tett. 

A sörhasú nemesek, plötyi kurtizánok és a maffiahálózatot üzemeltető korrupt zsandárparancsnoktól függetlenül a terület gyors fejlődésének másik oka az volt, hogy 1817-ben itt épült fel Magyarország első, modernnek számító bevásárlóközpontja, a Pollack Mihály tervezte kétemeletes, báró Brudern József építtette, 32 boltból álló üzletház is, amelynek a helyén most a Párizsi Udvar magasodik. A templommal szemben a tekintélyt parancsoló Athenaeum Nyomda ritmikusan hullámzó, ám mégis szigorú, copf stílusú épülete állt, amely ekkor már az ország egyik legjelentősebb könyvkiadójaként volt ismeretes. A helyén jelenleg a tetődíszeitől megfosztott Királyi-bérház áll.

A ferences bazár mellett az 1876-ban átadott, Szkalnitzky Antal tervezte Egyetemi Könyvtár nézett farkasszemet a Danaidák kútjától idáig elnyúló fiáker- és lócitromsor végével, a Reáltanoda utca sarkán pedig az Ybl Miklós tervezte Első Pesti Hazai Takarékpénztár kupolás tömbje zárta le a tér külső oldalát. A Pest első szobrászati értékűnek tartott közkútjával díszített közlekedési csomópontjának legcsúnyább térfala –idézőjelbe téve – ekkor a déli szakasza volt.

A terület már az ókorban is forgalmas helyszínnek számított. A most bontás alatt álló Radetzky-laktanya alatt például egy Kr. u. 50-ben alapított római katonai tábor terpeszkedett, amely eleinte egy Dalmáciából idevezényelt 500 lovasból álló segédcsapatnak, később pedig a Pannóniával nyugaton szomszédos Noricum provinciából érkező Hispanorium Auriana bandériumnak volt az otthona. A katonai tábor előtt húzódott a limes részeként egy Dunával párhuzamosan futó út- és csatornarendszer, amely Aquincumot kötötte össze Mursával.

Az 1995-ös leletmentés során a régészek nemcsak a mai Óbuda és Eszék közötti római út maradványát találták meg, hanem Buda középkorban sokszor átépített városfalát és az Arszlán pasa finanszírozta, 1566-ban átadott Kakas-bástyát is, amely a városfal keleti lezárása volt. Ezt az öt méter vastag, durva mészkőből emelt toronyban végződő bástyát a törökök „horosz kapuszi”-nak hívták. A Felhévízre néző, két lőréssel tagolt Kakas-kaput a város 1686-os visszafoglalása után homokkővel borították be. A két és fél méter magas ágyúkamrákat pedig 1790 körül azért töltötték fel, mert a védmű ekkorra már teljesen elveszítette katonai jelentőségét és funkcióját.

Nagymosás, telefonba hallózás

A bástya mellett 1828 és 1830 között építette fel Zeitinger egyszintes tímárházát, amelynek mai napig érvényes déli telekhatárát Baczó József fővárosi mérnök húzta meg. Az épületet 1869-ben bontatták le Sydney Steinhal és Jean Pfenninger nagyvállalkozók, hogy ezen a telken építhessék fel háztömbnyi méretű gőzmosó intézetüket. A gyáregység azonban nem sokáig üzemelt itt. Az ekkor még mindig látható török kori rondellával együtt 1873-ban azért rombolták le, hogy ezt a kelet-nyugati irányú telket kettéoszthassák, és kialakíthassák a mai napig érvényes telekhatárokat. Az így kialakított parcellákra egy-egy bérházat építettek fel.

A Königsplatz (később Élelemtár-, Pálffy-, ma Bem József tér) 4-es számmal illetett emeletes bérházat 1881-ben adták át Millacher Lajos és Wagner Alajos gyógyszerészek, az Első Magyar Ásványvízkészülék, Szifonszerelvény és Szikvízgyár Rt. alapítói megrendelésének köszönhetően. A terveket Violin Gusztáv építész jegyezte. A vállalkozók szódagyára és szikvízüzeme egyébként a Kacsa utca 9-es szám alatt működött. 

Míg a sarokház aljában a Hungária kávéház üzemelt, addig a ház emeletén egy igen fura és rigolyás lakó élt. Ő Zolnai Gyula gimnáziumi tanár volt, aki a millennium idején lett Magyarország egyik legjelentősebb nyelvésze, finnugristája. Az akadémikus főleg nyelvtörténettel, etimológiával és mondattannal foglalkozott. Számos finn költő verseit és népi drámákat fordított magyar nyelvre. A Bem József tér 5. szám alatt a fentinél kisebb méretű, zárt sarokerkéllyel rendelkező kétemeletes bérház állt.

Jön már a bika, fúj az orra lika

Tervpályázatot írtak ki a debreceni Aranybika szálloda épülettömbjének teljes megújítására. Mivel az ingatlan új tulajdonosa, a Mathias Corvinus Collegium egy városképbe jobban illeszkedő ingatlankomplexumot kíván a Nagytemplom szomszédságában felépíttetni, így a rekonstrukciót megelőzően először lebontják a hotel szocializmusban hozzátoldott épületszárnyát. Az 1976-ban átadott szállórész eltüntetését nem csak annak kifogásolható esztétikai megjelenése, rossz szobaelosztásai és 131 szűk helyisége miatt rendelte el az MCC, hanem mert a Piac utcára néző betonmonstrum az elmúlt időszakban statikailag annyira meggyengült, hogy használata életveszélyessé vált.

(Hasonló elv alapján épült meg egyébként a budapesti Kossuth téri MTESZ-székház helyén a Szabad György Irodaház is 2019-ben, amely Hültl Dezső 1928-as tervének felfrissítése volt.)

A tervek szerint idén lezárul a tervpályázat és jövőre már indulhat is az oktatási feladatokat is ellátó új szárny építése, illetve a sarokkupolában végződő 48 szobával, 10 stúdióval, 12 apartmannal és 4 luxuslakosztállyal rendelkező réginek a műemléki rekonstrukciója és felújítása. A program a debreceniek bevonásával és egyetértésével zajlik, a bírálóbizottság tagja lesz többek közt Papp László polgármester és Gábor István főépítész is.

A Nagy-bérház csonkjai

(V. kerület, Gerlóczy utca 3. – Vitkovics Mihály utca 6.)

A telken az első építészetileg is értelmezhető ingatlant 1868-ban adták át Nagy Gusztávné Kunsch Emília megrendelésének köszönhetően. Ennek a virágfüzérekkel tagolt romantikus stílusú kétemeletes bérháznak a terveit az a Pán József készítette el, aki alkotásának szellemi előképét arról a Hild József tervezte, Baross utca 40. szám alatti Kubinek-féle épületről mintázta, amely hosszú viszontagság után csak két éve menekült meg a bontástól.

A Központi Városháza keleti oldalfalára néző ingatlan egyetlen országos hírnévnek örvendő lakója Herman Rudolf grafikus, Munkácsy-díjas festőművész volt, aki pályája kezdetén karikatúrákkal, portrékkal, plakátokkal és olcsón árusított tájkép- és zsánerképekkel kereste a kenyerét. A művész nyugat-európai tanulmányútjai után 1912-ben bérelte ki a ház egyik lakását, amelyet műteremként használt. Ekkortól lett egyre sikeresebb. Műveit rendszeresen kiállították a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Anyjáról készített arcképét a Szépművészeti Múzeum vette meg. Az I. világháborúban hadifestőként szolgálta a hazáját. Herman nemcsak a Kecskeméti Művésztelep egyik alapítója volt, hanem a Szinyei Merse Pál Társaságé is. Az igazi sikert azonban az 1929-es barcelonai világkiállítás aranyérme hozta el neki. A bohém művész halála után hagyatékát özvegye, Radó Róza 1980-ban Gyöngyös városának ajándékozta.

A WING Zrt. még 2018-ban vásárolta meg a mintegy 25 ezer négyzetméter alapterületű Euro Center Óbuda Üzletközpontot, hogy csaknem tíz hónapig tartó komplex átalakítást és bővítést követően, március 24-én GOBUDA Mall néven újra átadhassák rendeltetésének. A nyitás első lépéseként a salátabárral, látványpékséggel és egy online shoppal is felturbózott hipermarket mellett több bankfiók, divat-, ékszer- és könyvesbolt, telekommunikációval foglalkozó vállalkozás is kinyitja kapuit. A ráncfelvarrás időtartama alatt egyedül a Las Vegas Casino üzemelt zavartalanul.

A nagyjából száz üzletnek helyet adó üzletház a kor igényei alapján igazán most lett modern bevásárlóközpont. A munkálatoknak köszönhetően az épület nem csak kívül-belül újult meg teljesen, új funkciókkal is kibővítették.

Ki lakik a dióhéjban?

A Habsburgok birodalmában, bár Pest az egyik leggyorsabban fejlődő város volt, lakosságának száma 1848-ban még mindig nem érte el a százezer főt. A korabeli Budapesti Utasító információi alapján a szabad királyi várost ekkor még csak 98 676 fő lakta. A város vonzerejét azonban jól szemléltette, hogy a szabadságharc jelentős katonai és polgári vérvesztesége ellenére 1850-ben már csaknem 130 ezren éltek a település közigazgatási határain belül.

Bár az osztrák abszolutizmus hajlamos volt úton-útfélen azt kommunikálni, hogy Pest lakosságának a fele német ajkú, a valóságban a legnépesebb etnikai elemet a magyarság képviselte. Míg „Hunnia örökös urai” 39 százalékot tettek ki, addig a Lajtán túlról érkező telepesek leszármazottainak létszáma 37 százalék volt. A harmadik helyen a Morvaországból és Galíciából betelepült zsidóság állt. Ők 10 százalékot hasítottak ki Pest etnikai tortájából. Az új hazára lelt Mózes-hitűek az önkéntes asszimiláció nevében többtucatnyi Magyarító Egyletet hoztak létre a városban, hogy az 1844-tól államnyelvként használt magyart mielőbb elsajátíthassák Izrael fiai és lányai.

Többek között ilyen nyelvstúdiót üzemeltetett a Königs gasse 581. (ma Király utca 21.) szám alatti Dlauchy-féle házban működő, Jakobovics Fülöp doktor vezette 400 fős közösség is, akiknek könyvtára

A kéjelgő nyerítők feletti bibliotékát egyébként az az Einhorn Ignác publicista, közgazdasági író vezette, aki a szabadságharc idején tábori rabbiként Klapka György komáromi seregében harcolt az osztrákok ellen. A város többi kisebbsége – a maradék 14 százalék – megoszlott a szlovák, a szerb, a cigány, a román, az olasz, a lengyel és a görög etnikum között.

Ez volt az Európában utoljára felszabaduló gettó. Épp ez, a miénk, a budapesti. A VII. kerületi Klauzál téren. Itt zsúfolódott össze 1944 novemberétől 1945 januárjáig mintegy 70 ezer zsidó, akinek átlagban fejenként négy négyzetméter volt az élettere, és tizenöt deka kenyér a napi fejadagja. Egyéb élelmiszer, gyógyszer csak ritkán jutott, az is akadozva. Tisztálkodni alig, fürdeni egyáltalán nem lehetett. A gettó elkerítésére szánt hosszú palánkot fegyveres őrök figyelték. Se ki, se be. Csak kivételes indokkal, konkrét személyre szóló engedéllyel.

A Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (mai Kertész utca), Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (mai Károly körút) által határolt gettó közepe egy egybefüggő tér volt, ez a mai Klauzál tér.

Itt „vették őket fel” a gettóba, és itt kezdődött el számukra az a borzalmas időszak, ami alatt a gettóból ki csak temetésre vagy kórházi kezelésre szabadulhattak. Az a szörnyűséges néhány hét, aminek a végét jó esetben megérték, rossz esetben nem. Mert lelőtték őket, vagy „egyszerűen” csak nem bírták a zord körülményeket. Tömegsírba hányták őket. Háromezrüket.

A gettó felszabadulásakor, 1945. január 18-án az utcákon több ezer temetetlen holttest feküdt, csak a téren több mint háromezer halott volt. A halottak közül 1140 név szerint ismert és 1170 ismeretlen mártírt a zsinagóga udvarán, 24 közös sírba temettek el.

Több emlékmű, emlékező momentum (a tízszer tíz centis, macskakövekre rögzített réztáblácskák, a botlatókövek, a Dob utca beugrójában található Carl Lutz-emlékmű, maga a Dohány utcai zsinagóga és a hozzá épült temető, illetve a holokauszt-emlékmű) utal a második világháború zsidó áldozataira vagy épp azok megmentőire a kerületben, de konkrétan a gettó területére és a budapesti gettóban elpusztult áldozatokra nem emlékeztet semmi.

mint például a VII. kerületi lakosok által állított, Wesselényi utca 44.-ben található, azzal a szöveggel, hogy „Mindazok emlékének, akik a gyilkos fasizmus áldozatai lettek, mindazok hálájaképpen, akik a felszabadító szovjet hadseregnek köszönhetik új életüket”.

 

Erzsébetváros önkormányzata, amely egyébként most amúgy is felújítja a Klauzál teret, úgy érezte, kell egy méltó emlékhely, amely földrajzilag, történelmileg, urbanisztikailag és kultúrtörténetileg is emlékezik a magyar történelem tragikus eseményének helyére, ezért 2021 tavaszán pályázatot írt ki a Klauzál téri gettóemlékhely tervezésére. Olyan emblematikus köztéri alkotást szeretett volna, amely XXI. századi módon reflektál a jelenkor és a jövő nemzedéke számára Európa utolsó gettója, a pesti gettó tragikus eseményeire. A pályázaton Szabó Levente építész és a Hetedik Műterem pályázata lett a győztes.

Az alkotók – Biri Balázs, Breuer Anna, Surján Borbála és Szilágyi Szabolcs – koncepciójukban azt fogalmazták meg, hogy egyszerre akarnak markánsan jelen lenni és a városi térbe belesimulni. Ha ez a pályázat így fog megvalósulni, akkor mindkét vágyuk teljesül. A markáns jelenlét és a finom belesimulás már sikerült Szabó Levente és társai két korábbi, hasonlóan történelmi témájú alkotásával, a Kálvin téri, a reformáció 500. évfordulójára készült, lábunk alatt fel-fel bukkanó, elgondolkodtató kövekkel vagy az ELTE 2014-es, Trefort kerti második világháborús emlékművével.

Ez utóbbi, a Névsor a fugában című műben az ELTE Bölcsész- és Természettudományi Karának hallgatói, illetve tanárai jelentek meg, akik a második világháborúban haltak meg, elhurcolták vagy kényszermunkára küldték őket. A nevek a Trefort kerti épületek tégláinak közeibe telepített bronzcsíkban futnak végig. A Múzeum körúti és Puskin utcai épület fugáiban 200 méteren keresztül futó névsor 198 áldozat nevét tartalmazza születési és halálozási évvel, halálra vonatkozó megjegyzéssel (deportált, kényszermunkás).

Most pedig olyan emlékhely születik a gettó lakóinak életét, szenvedéseit és halálát megidézve, amelynek középpontjában háromezer bronzszög áll. 

Az egykori tér nagyobb volt a mostaninál, az alkotók ennek megfelelően olyan tervet készítettek, ami nem csupán a Klauzál téren jelenik majd meg, hanem kiterjed a gettó teljes területére. A tér a háború előtt átlós, centrális elrendezésű volt, ezért az átlót gondolatban rávetítették az új térszerkezetre, és az egykori középpontot ebben jelölték meg. „A tér méretéhez képest ez egy nagyon kicsi jel. Az emlékezést ennyi év után nem egy expresszív, sokkal inkább egy elgondolkodtató, reflexióra hívó gesztussal lehet kifejezni” – fogalmazta meg pályamunkájában a tervező.

A tér közepén egy pontosan négy négyzetméteres korong áll majd, emlékeztetve arra, hogy átlagosan ekkora élettere volt egy embernek a gettóban, a korongon pedig háromezer szögnyomot helyeznek el a temetetlen áldozatok emlékére. A korongon szövegmagyarázat is lesz körben magyar és angol nyelven, ebben leírják többek között azt is, hogy a pesti gettó kijáratait 1944–45 fordulóján 16 utcán át tartó deszkapalánk vette körül.

A bronzkorong egy betonperemre fekszik, amely a lyukaknak mélységet biztosít, és lehetőséget teremt a belső, rejtett világítás kialakítására is. A lyukak a szögnyomok, a szögek helyei, amelyek a gettó kerületén a betonban valóságosan, itt pedig negatívjukkal szerepelnek.

A gettó kerületén pedig az egykori utcák járdájában háromezer darab három centiméteres, sorszámozott bronzszöget helyeznek el ritkuló mintában, tehát a kerületi részen folyamatosan és markánsabban, a belseje felé egyre ritkulóbban. Ezek a szögek kissé hasonlatosak lesznek a fugában futó nevekhez, lehetővé téve mind az egyéni, mind a kollektív emlékezést, vagy akár azt is, hogy valaki átsiessen rajtuk, ha épp nincs ideje, módja vagy kedve az emlékezésre, de azt is, hogy akár valamilyen módon örökbe fogadjon egyet.

A tervezők számolnak azzal, hogy a gettó határát kijelölő szegek nem maradnak meg az idők végezetéig az utcahasználat és az időjárási körülmények vagy akár az utcák felújítása miatt, de részleges vagy teljes jövőbeni eltűnésük tulajdonképpen része a koncepciónak, mondván: az emlékezet időben változó és kiszámíthatatlan alakulása természetes folyamat, így a gettó egykori határát kijelölő szögek esetleges eltűnése ennek a folyamatnak a tárgyiasulása lenne akaratlanul is a jövőben.

A tervet sajnos nem tudjuk olvasóinkkal megosztani, mert az építészstúdió látni szerette volna a szöveget megjelenés előtt, amihez a szerkesztőségünk nem járult hozzá, így viszont a tervező nem járult hozzá a közléshez.

Max James Emden vállalkozása 1907-ben lett Európa legnagyobb kereskedelmi üzletlánca. A neves mecénásként, műgyűjtőként és filantrópként is ismert hamburgi üzletembernek ekkorra szinte már az összes német nagyvárosban volt bevásárlóközpontja. Ulrich Brömmling történész-újságíró szerint lényegében a textilkereskedéssel foglalkozó 

A több szintet átfogó hatalmas, jól besütött és tágas tereket, a mozgólépcsők és járdák használatát, illetve a vevőket különleges odafigyeléssel kiszolgáló személyzet alkalmazását. A londoni Harrods után a zsidó származású üzletemberé volt a kontinens második legnagyobb területű bevásárlóközpontja, a berlini KaDeWe is. Az Emden-cég az 1920-as évek elején döntötte el, hogy Németországon kívül is terjeszkedni fog. Az igazgatótanács döntése értelmében így csakhamar megépült a stockholmi és a budapesti üzletközpontjuk is.

Emden és társai a magyar fővárosban felépíteni kívánt áruházuk helyszínét nagyon hamar megtalálták. Adott volt a nagy forgalmú, 440 négyzetméteres Blaha Lujza tér, középpontjában a Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építészek tervezte Népszínház épülete, illetve a tér délnyugati sarkában megbújó, kissé már rozoga, 500 férőhelyes Apolló mozi, amelynek a helyén kívánták felépíteni a németek az üzletközpontjukat. 

Hallod-e, Rozika, te?

Ez a fém- és faszerkezetes filmszínház azért érdemel meg pár mondatot, mert ez a teátrum volt Magyarország első, kimondottan filmvetítésekre felépített állandó mozija. Az Ungerleider Mór és Neumann József nagyvállalkozók 700 ezer koronából alapította Projectograph Mozgófénykép- és Gépgyár Rt. ráadásul nemcsak az ország első filmkereskedő cége volt, hanem az első filmgyártó vállalata is. Az Apollót 1906 végén avatták fel tulajdonosai, amely egy igen furcsa, kevert műfajú intézményként kezdte el működését.

Míg a rövid, néhány perces szkeccsfilmek külső helyszíneit vászonra vetítették, addig a belső jeleneteket színpadon játszották, élőben. A mozi-orfeum törzsgárdája állandó tagja volt Kabos Gyula és Gózon Gyula. Innen startolt el a karrierje Harsányi Zsolt színigazgatónak és Vincze Zsigmond zeneszerzőnek is.

A mozit 1907-ben azért szerelték fel erkélyekkel, mert a Habsburgok „magyar ágának” képviselői, így József, Frigyes és Jenő herceg, valamint Auguszta és Izabella hercegnők állandó vendégei voltak az intézménynek.

Roboz Imre irányítása alatt az Apollót 1915-ben alakították át Skutetzky Sándor tervei szerint. Ez a ráncfelvarrás nemcsak a színpadot és a nézőteret, hanem a teátrum homlokzatát is jelentősen érintette. A hivatalosan ekkortól Apolló Kabaré néven futó társulatnak ekkor lett állandó szerzője Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond is. A színházként is működő objektum azonban nem élt hosszú életet. Az épületet 1922-ben vette meg a Max James Emden und Söhne cég.

Az Ukrajna elleni orosz invázió egyik fő támadási iránya Kijev. A Belaruszból támadó erőket bár a védők egyelőre megakasztották a főváros északi közigazgatási határánál, a Bucsa–Visgorod települések és Obolon kerület alkotta háromszögben, Putyin csapatai már elkezdték a hídfő kiszélesítést keleti irányba, a Dnyeper bal partja mentén Deszna városrész felé. Sir Richard Barrons tábornok, a brit fegyveres erők korábbi parancsnoka szerint csak az ukrán ellenállás hevességétől és a városi és épületharcok esetleges kialakulásától függ, hogy az oroszok mikor foglalják el Európa hetedik legnépesebb nagyvárosát.

Az ukrán főváros nem először áll ostrom alatt. A II. világháború során kétszer is nagyon súlyos harcok zajlottak az utcáin. A technikailag jóval fejlettebb és kezdetben magasabb morállal rendelkező németeknek több mint két hónapra volt szükségük ahhoz, hogy Kijev határait nyugatról megközelítsék, és hozzáláthassanak 

Bár a Vörös Hadseregben még volt potenciál a városi harcok folytatásához, a szovjetek 1941. szeptember 19-én inkább jobbnak látták, hogy visszavonuljanak a Dnyeper bal oldalára. A folyóparti város második ostroma az 1943-as visszafoglaláskor történt. Ez az összetűzés-sorozat 10 napig tartott. A szemben álló felek hadászati és taktikai okok miatt mind a két alkalommal kölcsönösen pusztították a város értékes ingatlanállományát.

A budai vár északi sarkában megbújó Bécsi kapu tér több érdekes múltú házzal büszkélkedik. Talán a legizgalmasabb közülük az a pizsamacsíkos épület, amely a Kard utca sarkáról szemléli a vele szemben ágaskodó evangélikus templom nyugati oldalát. 

Közvetlenül Budapest ostroma után a várba be- és visszaköltöző lakók jó ómennek tartották, amikor az élet jeleként 1947 körül az udvar északi részében hirtelen megjelent, majd sarjadni kezdett egy inda. Az egyre terebélyesedő növényről csakhamar kiderült, hogy egy vadon termő Izabella szőlő, amelynek íze az Othellóéra hasonlít, lekvárnak éppen ezért kitűnő lehet, ám borként már nemcsak szegényesebb zamatú, hanem magas pektintartalma miatt erjedéskor vakságot előidéző metanolt, illetve epére káros borkősavat is rászabadít fogyasztójára. Bár vidéken minden gond nélkül megisszák az ebből a szőlőből készült nedűt, ám a gyomrukat féltő kisujjeltartóknak már túl savas ez a Bacchus-csók, ezért is hívják Izácskát rókazamatúnak, ami annyit tesz, hogy lemegy, szétnéz, és vöröses színben ki is jön. 

A budai várban immár 75 éve termő szőlőt azonban szeretik a szomszédai. A lakók kérésére jó negyven évvel ezelőtt regisztrálták ezt a fanyar humorú gyümölcsöt természeti emlékké, a védettségét igazoló hatszögletű kék tábla ma is ott búslakodik a levelek alatt.

Úgy néz ki, mintha egy középkori oszlop maradványa lenne, de nem az. Ez egy XVIII. századból származó kocsifordító kő, amelynek a nevének megfelelően az volt a feladata, hogy a szűk udvarban megfordulni kívánó kocsisokat megsegítse. A kocsis mindig úgy irányította a lovat, hogy a szekér vagy a hintó bal hátsó kereke ennek a kőnek ütközzön, amely mozdíthatatlansága miatt addig súrolta, „tolta” oldalról a járművet, amíg az igavonó és hajtója le nem tudott írni egy 360 fokos kört. A kő magyarán a driftelésben segített.

A ház legérdekesebb rejtélye már az utcafronti részen látható. Amikor gróf Esterházy Móric politikus, két hónapig miniszterelnökként is tevékeny arisztokrata 1929-ben megvette az emeletes házat Appel Ferenc főorvostól, akkor rögtön belevágott tulajdona átépítésébe. A munkával Abos Brúnó építészt bízta meg, akinek a lelkére kötötte, hogy tulajdonát nemcsak biedermeier stílusúvá kell majd átalakítania, hanem a dunántúli városok barokk épületeihez hasonlóan a Bécsi kapu tér 8. szám alatti épülethez is hozzá kell majd „ragasztania” egy kör alaprajzú zárt sarokerkélyt.

Erre a kiugró építményre került rá az az íves dombormű, amely egy kronosztikont, egy latin nyelvű titkot rejt. Friedrich Wilhelm Dubut szobrász 1930-ban felavatott faragványa egy olyan vadászjelenetet örökít meg, amelynek középpontjában egy barokk stílusú ruhakölteményben pompázó nő előtt félig meghajol egy parókás férfi. 

Maga az alkotás azt az eseményt ábrázolja, amikor gróf Esterházy Miklós osztrák nagykövetet 1755. november 30-án Erzsébet cárnő uralkodási ideje alatt 26. külföldiként kitüntette a legrangosabb és legmagasabb értékű orosz érdemrenddel, a gyémántokkal és zafírokkal ékesített Szent András-rend nagykeresztjével és láncával.