Október 6-án jelentette be Tarlós István, hogy Dörner György nyerte el Márta Istvánnal szemben az Új színház igazgatói posztját, miután az illetékes szakmai bizottság 6:2 arányban az Új Színházat 13 éve vezető Márta Istvánt támogatta.

A döntés óriási botrányt okozott több okból is. Nehezen érthető, miért döntött Tarlós a szakmai bizottság ellenében egy olyan 18 oldalara megírt pályázat mellett, amiben nyílt politikai és kulturális harcot hirdetnek. Dörner pályázatát igyekeztek nem nyilvánosságra hozni, de gyorsan kikerült az Átlátszó.hu-nak köszönhetően.

Dörner kinevezése körül több pletyka elindult. Dörner pályázatának fő pártfogója Eperjes Károly volt a Fideszben állítólag. Egyesek szerint Tarlós egy Márta Istvánnal folytatott négyszemközti beszélgetésen kijelentette, hogy elmozdítása nem Orbán Viktor vagy Kövér László döntése, más források viszont cáfolják ezt.

Eperjes Károly még a nyáron pályázott a győri színház élére, de nem nyert, részben azért, mert Új Színház-beli kollégája, Szikora János nem értékelte elég jónak a pályázatát a pályázatokat értékelő bizottság tagjaként. Akkor állítólag megfogadta, hogy itt változás lesz. Erről az ügyről Gáspár Sándor azt nyilatkozta: "Az, hogy az Új Színházra beadott pályázatot Dörner György, csak úgy történhetett meg, hogy előtte Eperjes Károllyal egyeztetett. Nem kell különösebb IQ ahhoz, hogy ezt az ember átlássa. Fájdalom, hogy Eperjes Károly, aki győri kudarcát nem tudta elviselni, úgy érezte, hogy kapóra jöhet egy ilyen pályázati helyzet és Dörner György igazgatói ambícióit újra táplálva revansot vehet". A közös előadásaik nagy sikerrel mennek azóta is, csak nem beszélnek egymással. Dörner egy szót sem szólt a döntés előtt barátainak és kollégáinak: a Stílusgyakorlatokban folyamatosan együtt játszik Gáspár Sándorral, mégsem mondta el neki.

Bocsánatot kért Márta István a társulattól a január 27-i előadás, A varázshegy után (kritikánk a januárban bemutatott darabról): "Nyilván rengeteget tévedtem, bűnöztem a társulattal szemben, én magam is felelősnek tartom magam ezért az egészért. Bizonyos helyzetekben nem hoztam meg olyan stratégiai döntéseket, amelyeket meg kellett volna hoznom. Vagy gyáva voltam, vagy gyönge voltam. Egy színház -bármennyire is nem szeretnénk-, egy hierarchikus felépítésű, szerkezetű valami és mindig az igazgató felel mindenért. Ez esetben, hogy így jártunk mindannyian, én is felelős vagyok. Bocsánatot kérek a társulattól és mindenkitől, ha az elkövetkező idők nem úgy sikerülnek, ahogy megszokhattátok".

Mártát a pályázati döntés után nem sokkal megkereste Páva Zsolt, Pécs polgármestere, hogy felajánlja neki a már meglévő Pécsi Országos Színháztalálkozó igazgatói posztja mellé a Kodály központ irányítását is. A kialakult botrány egy pillanatig sem szólt Márta Istvánról, de ez a döntés talán számára is megnehezítette a harcot.

Az átadás-átvétel január 31-én megtörtént az Új Színházban, bár az előkészületek nem voltak problémamentesek. Zaklatott és zavarodott társulatot kell átvennie az új igazgatónak, aki már januárban szeretett volna találkozni leendő csapatával, de ezt nem tehette meg. A társulat január 31-én vendégjátékra utazott Újvidékre, így üres színházat kellett átvenniük Dörneréknek, amint visszatérnek, társulati ülést tartanak.

Dörner a 180 perc című műsorban felemlegette, hogy csak előzetes egyeztetés után jelenhetett meg az épületben, Márta István emailen kérte tőle a következő hónapok programját, és sms-t akart neki küldeni, de Dörnernek elvi okokból nincs mobilja. Tudunk olyan esetről is, amikor Dörner az előadás után hátrament volna gratulálni a színészeknek, de Márta ezt nem engedte. Márta szerint "Dörner hazudik", mert Csomós Miklós főpolgármester-helyettessel január 3-án hármasban pontosan előre rendezték a bejárási rendet.

Februárban még a Márta István idején elindult darabokat játsszák, a Dörner-féle színház első premierje március 23-án tartják Kodolányi János fájdalommal, vádaskodással teli, a gazdasági világválság idején játszódó Földindulás című darabjából, amit 2004-ben a színház leendője főrendezőjének, Pozsgai Zsoltnak a rendezésében már bemutattak. Főbb szerepekben Szakács Tibor, Koncz Gábor, Bánsági Ildikó, Koncz Andrea, Lux Ádám.

A színház így foglalta össze a darabot: "Magyarország, a két világháború között. Dúl a gazdasági válság, a kis ormánsági faluban kegyetlen törvények uralkodnak. Egy családnak csak egy gyermeke lehet, szabályozzák az egymás közötti házasságot, a válság megmérgezi a faluközösséget. Az Amerikát megjárt Dzsoni, aki a faluban született, visszatért, felvásárolja a szegény parasztoktól a földet, kiforgatja őket a még megmaradt vagyonukból. Kántor Jánoséknál azonban a feleség ismét áldott állapotban, pedig van már egy kisgyermekük. Piókás Szüle dolga ilyenkor megakadályozni, hogy a kis élet világra jöhessen - Kántor János azonban szembeszáll a helyi törvényekkel, és Amerikánus Dzsoni „áldásos tevékenységével" szemben... megkezdődik a harc az Életért."

Már biztosnak látszik Pokorny Lia és Gáspár Sándor távozása a színészek közül, de elhagyja a színházat Szikora János rendező és művészeti vezető, Hargitai Iván rendező, a  gazdasági igazgató, a műszaki vezető, a művészeti titkár, a dramaturg is elmegy. Az Új Színházban a színészek és a szakemberek nem várták február 1-jét. Valaki felmond, egyes színészeknek június végéig szerződésük van: úgy tudjuk, sokan mérlegelik a törlesztéseket, a hiteleket, a gyerekeket, a családot, illetve hogy mit enged a művészet, mi a vállalható még. A színház közben egyre nehezebb helyzetbe került, sorra tiltották le a darabjaikat nemcsak élő alkotók, hanem Sütő András és Sarkadi Imre örökösei is. Egy Gyurcsány-dráma miatt például, amit Csurka berendelt.

Február 1-jéntüntetést szerveznek délután öt órától a Paulay Ede utcába az Új Színház elé. Fischer Ádám karmester és Peter de Caluve, a brüsszeli opera igazgatója közös sajtótájékoztatón tiltakoznak Dörner munkába állása ellen. Fischer Ádám a magyar képviselőknek kísérő levelet is küldött, írja a Színház.hu. A levélben leszögezi, hogy a magyarországi antiszemitizmus megítéléséhez az antiszemita jelenségek közös definícióját is tisztázni kell. Mint írja, nemcsak az tekinthető antiszemita megnyilvánulásnak, ha valaki szidja a zsidókat, hanem az is, ha fellépésével a közvéleményben fellelhető zsidóellenes kollektív előítéleteket és sztereotípiákat erősíti. Ez utóbbi jelenség az, amely nálunk egyre inkább terjed. Fischer reméli, hogy ha a terápiában nem is, de a diagnózisban egyetértenek vele.

Az elkövetkező hónapokban Dörner lehetőséget kap arra, hogy bizonyítsa, képes normális színházat csinálni. Április 20-án Páskándi Géza Vendégség című darabját rendezi Pataki András, márciustól Mikrokozmosz címmel indítanak zenés sorozatot. Május 28-án a Mert a mamának így jó című zenés vígjáték előbemutatója lesz, augusztusban valahol a Dunántúlon új nyári színházat avat a társulat, és bemutatják Hunyady Sándor A három sárkány című művét. A következő évadban síznre viszik Nyírő József (Jézusfaragó ember), Gyurkovics Tibor (Kreutzer szonáta), Csurka István (A hatodik koporsó), Tomcsa Sándor (Műtét), Jókai Mór (A bolondok grófja), Bessenyei György (Ágis trgédiája) és Pozsgai Zsolt (Razzia) darabjait.

Tarlós azt mondta, egy év múlva megvizsgálja, mit ért el a színház, és akkor nemcsak Dörnert. Éppen ezért pénzt kell hoznia az Új Színháznak, miközben a balhéknak el kell múlnia, miközben Dörnernek és a társulatnak fel kell készülnie, hogy munkáikat eleinte mindenki csak politikai kontextusban fogja értelmezni, értékelni.