A Ringier új épületbe költözteti a birtokában lévő Blikket és a Nemzeti Sportot, hogy a Bors esetleges megvásárlása után osztályok és részlegek összevonásával még olcsóbban uralhassa a napilappiacot. A szintén - részben - Ringier-tulajdonú Népszabadság egyelőre nem költözik, kérdés, hogy a kisebbségi tulajdonos, MSZP-közeli Szabadsajtó Alapítvány meddig tud dacolni a zsugorodó piacon költségcsökkentésben és racionalizálásban gondolkodó kiadóval.
A Matesz hivatalos 2008 utolsó negyedévére vonatkozó gyorsjelentési adatai szerint a Népszabadság értékesített példányszáma egy év alatt 14 ezerrel, míg az év utolsó három hónapban 1300-zal csökkent, így nagy valószínűség szerint már ősszel százezernél kevesebb Népszabadságot adnak majd el. A Blikk példányszáma egy év alatt 16 ezer példánnyal eset, míg a szintén a Ringier tulajdonában lévő Nemzeti Sport 79 ezres példányszáma egy év alatt hetedével, 69 ezerre csökkent.
Nem megy tehát túl jól a Ringier napilapjainak, ezért nem meglepő, hogy a gazdasági válság és a nyomtatott sajtó egyre rémisztőbb haldoklása közepette a kiadó az erőforrások jobb felhasználásával igyekszik spórolni, illetve előremenekül: információink szerint az a célja, hogy a Bors felvásárlásával olyan erős, minden célcsoportot lefedő portfóliót alakítson ki, amely hosszú időre bebetonozza piacvezető helyét a napilappiacon. Ennek az átfogó tervnek a része az is, hogy a kiadó egy helyre költöztetné összes napilapját, így az anyavállalat Ringier A. G. többségi tulajdonában lévő Népszabadságot is.
"A Ringier Kiadó, Magyarország egyik legnagyobb lapkiadója, 2009 év végén költözik a Corvin Sétány második irodaépületébe a Corvin Irodák II.-be. Több mint 6.500 négyzetméterre írt alá bérleti szerződést, amellyel az új irodaépület egyik önálló, impozáns tornyában alakítja ki új cégközpontját" - áll a Ringier által kiadott büszke sajtóközleményben, amely szelektív hulladékgyűjtést, 24 órás biztonsági szolgálatot és impozáns irodatereket emleget.
De a cégcsoport költözése (a Blikk és a Nemzeti Sport már eddig is egy épületben volt) korántsem csak a jobb munkakörülményekről szól, hanem az Index információi szerint az egymástól eddig teljesen függetlenül működő újságok működésének racionalizálásáról. A nyomtatott sajtó gondjai és a gazdasági válság kellős közepén a Ringier nem azért költözik a Futó utcai új épületbe, hogy a dolgozók közelebb kerülhessenek a Corvin sétány még meg sem épült kávézóihoz, hanem hogy megteremtség a lehetőséget a párhuzamosan működő részlegek összevonására.
A Ringier azt eddig sem titkolta, hogy a sales-osztályok és it-részlegek összevonásával nem csak pénzt spórolhat meg, de hatékonyabbá is tehetné a működését. A Blikk és a Nemzeti Sport már eddig is közös salesosztállyal dolgozott, de úgy tudjuk, hogy a költözés apropóján a kiadó most továbbviheti ezeket az évek óta tervezgetett átszervezéseket, bár a Népszabadság és a Ringier is hivatalosan cáfolta a tervek létezesét is.
Emellett már régóta rebesgetik, hogy a kiadón belül vannak olyan elképzelések, amelyek szerint a tartalomgyártás egyes területeit is érdemes lenne racionalizálni, például sokak szerint felesleges sport rovatot fenntartania a Blikknek, amikor a Nemzeti Sport több tucat sportújságírót alkalmaz. De ugyanígy felmerült, hogy talán nem minden esetben érdemes ugyanarra az eseményre két vagy akár három fotóriportert is kiküldeni.
A kiadónál dolgozó informátorunk szerint ebben a kérdésben nem egységes a cég vezetése, és egyik lap szerkesztőségében sem rajonganak az ötletért: a leggyakoribb ellenérv szerint a Blikk és a Népszabadság, sőt akár a Nemzeti Sport igényeinek is megfelelő tartalmak, a kettős elvárások miatt középszerűek lesznek, a dolgozók pedig nem lesznek képesek gombnyomásra stílust váltani. Az biztos, hogy a Ringier hivatalos válaszában hangsúlyozta, hogy nem terveznek ilyen lépéseket.
A Bors esetleges felvásárlását információink szerint a cég már az összevonások figyelembevételével tervezte meg, a prezentációkban gyakran feltűnt a "szinergiák kihasználása" kifejezés. (A Ringier tulajdonképpen már másodszor veszi meg az újságot, hiszen 2001-ben a Marquard Kiadótól megvásárolta Mai Napot, de a lap szerkesztősége hamarosan már a Színes Mai Lapot írta, ebből lett később a Bors, éppen a megtévesztő név miatt Ringier által indított per eredményeként. Most már a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja, hogy a Ringier megveheti-e a Borsot az egykoron a Radio Bridge-et is üzemeltető híd Rádió Zrt-től, aminek egyébként papíron egy Kajmán-szigeteki cég a tulajdonosa, és az iparági pletykák szerint ugyanúgy állhatnak mögötte jobboldali háttérpolitikusok, mint amerikai befektetési alapok. Vagy esetleg az ügyvezetőként és főszerkesztőként is tevékenykedő Pallagi Ferenc.)
A Ringier a Bors esetleges megvásárlása esetén információink szerint nem szeretné még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát: ezúttal a Bors nem olvadna be a Blikkbe, hanem a két lap finom átpozícionálásával igyekeznének teljesen lefedni a piacot, ezzel ellehetetlenítve az esetleges konkurensek megjelenését a bulvárnapilapok piacán. A Blikk lenne a politikával is foglalkozó, vállalható bulvárlap, míg a Bors a celebeknek beintő, kőkemény bulvárlap, így a hagyományos politikai napilapként definiált, de a modern olvasói elvárásoknak megfelelő Népszabadsággal és a Nemzeti Sporttal a Ringier A. G. az egész napilappiacot jó időre uralhatná. A lapeladási adatok szerint a négy újságból átlagosan 450-480 ezer példány kelne el, vagyis a Ringier Kiadó kiadványainak majdnem annyi olvasója lenne, mint a többi országos napilapnak és a megyei napilapoknak összesen (A többi napilapból legfeljebb 120 ezer kel el naponta, míg a megyei lapok példányszáma összesítve 450 ezer körül van).
Viszont annak ellenére, hogy a két lap a felvásárlás után is megjelenne, a kiadó vezetőiben felmerült, hogy szinte teljesen összevonják a két szerkesztőséget, de legalábbis egyes tervek szerint nem sokkal többen dolgoznának a két újságnál, mint ma a Blikknél.
A Ringier nagyszabású összevonási terveivel egyelőre csak a Népszabadság dacol. A hivatalos verzió szerint ugyan a Ringier többségi tulajdonában lévő lap sem zárkózik el az összeköltözéstől (bár hangsúlyozzák, hogy a népszabadság Zrt és a Ringier Lapkiadó két külön cég), de addig erre nem kerülhet sor, amíg túl nem adnak a Bécsi úti székházon. A jelenlegi ingatlanpiaci viszonyok mellett ez pedig egyet jelent azzal, hogy "majd valamikor, esetleg". A Népszabadság ellenállását jól jelzi, hogy a költözési tervek egyeztetésekor újította fel szerkesztőségét és alakított ki egylégterű newsroomot közel ötvenmillió forintos beruházással. Közben hivatalosan augusztusra halasztották a Vasárnapi Népszabadság munkacímen futó lap megjelenését, de iparági pletykák szerint idén már nem is akarják megjelentetni a Népszabadság heti magazinja. (Ennek ellenére közben a Népszabadság augusztusban mindenképpen el akarja indítani a lapot nyár végén, és harmincezer eladott példányszámot remél rövid időn belül.)
Információnk szerint egyébként a szerkesztőség tiltakozásán kívül a költözés eltolásában nagy szerepe van kisebbségi tulajdonosnak, az MSZP-közeli Szabadsajtó Alapítványnak is. Vagyis a Ringier és a Népszabadság közti meccsnek még mindig van politikai vonzata.
A Népszabadság hivatalosan szeretné tartani a százezer körüli eladott példányt, a hirdetési bevételeknél pedig a válság miatt húsz százalékos bevételkieséssel kalkulálnak a tavalyi árbevételhez képest.Kérdés tehát, hogy a csökkenő bevételek mellett a poltikai hátszéllel meddig képesek elenállni a gazdasági érdekeket szem előtt tartó tulajdonos nyomásának. A 2006-os választások előtt a Népszabadság kérdéséről értesüléseink szerint személyesen egyeztetett Gyurcsány Ferenc és a kiadótulajdonos, svájci Michael Ringier, vagyis nem vad képzelgés azt feltételezni, hogy az MSZP és a Ringier közti erőviszonyok nagyrészt azon múlnak, hogy hogyan szerepel az MSZP a legközelebbi országgyűlési választásokon.